Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. március 14. 11:36 Forrás: Szegedi Tükör

Bitó János sok száz szegedit mentett meg a nagy árvízben

Sok száz embert hordtunk ki ladikkal a bátyámmal a fagyos-vizes halálból – emlékezett vissza a szegedi nagy árvízre Bitó János, aki húszéves volt 1879-ben. A szegedi halászmester szerint a borzalmas csapás után gyönyörű várost teremtett a szegediek szorgalma. A Szegedi Tükör emlékírása.

Hirdetés
Hirdetés

„Aztán következett az az esztendő, amire még ma is borzalommal gondol minden szegedi. 1879. Gergő napján, március 12-én összedűlt, semmivé lett Szeged városa. Sohasem érte még ezt a várost olyan borzalmas csapás. A virágzó város helyén csak egy sír volt. Rémség, pusztulás mindenfelé. Ezer és ezer ember annak is örült, ha a puszta életét megmentette” – olvasható Bitó János Az én kiskirályságom című könyvében.

A rondella még áll. A medrében és azon túl, Szatymazig a Tisza (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_n08515)

Így folytatja az akkor húszéves szegedi halász: „Én már erős fiatalember voltam, de ma is felsajdul a szívem, ha rágondolok arra, hogy a gondatlanság hány ezer embert tett hajléktalanná, koldussá vagy földönfutóvá. Mert erős meggyőződésem, hogyha akkor megfelelő módon vették volna körül gátakkal a várost, a Gergely-napi harangszó nem zúgna évről-évre olyan kísértetiesen. Mert ez a harangszó mindig eszünkbe juttatja, különösen azoknak, akik szemtanúi voltunk az árvíznek.

Emberfeletti munkát végeztek a szegediek

Bitó János azt írta, hogy 1883-ban eljött a király az új Szegedet megtekinteni, hogy hát csakugyan szebb lett-e, mint amilyen volt. „Volt mit néznie, volt minek örülnie, mert a szegedi nép emberfeletti munkát végzett, és a király gyönyörködve láthatta, hogy az iszapos romok helyén, amit 1879-ben talált itt, milyen takaros, szép várost teremtett a szegediek szorgalma.”

A víz hömpölyögve, kétméteres magasságban tört be. Sok ember halt szörnyet a rémülettől, amikor a zúgásra kitekintve, öles magasan látta udvarába ömleni a vizet. Az eddig annyira szeretett, mindennap látott, megszokott öreg Tiszát... Rengetegen vesztek oda családostól, mert nem akarták otthagyni a házukat, bútorukat, lehetetlennek tartották, hogy ebadóba hagyjanak mindent, ami eddig a féltett vagyonuk volt.

És ha még tetézni akarta a Magasságosbéli Szeged nyomorúságát, azzal tetézte, hogy a víz betörése után egyszerre olyan hideget hozott ránk, hogy a várost borító, tengerré lett Tisza keményen befagyott. Reggeltől délig állt a jég és menteni is alig lehetett tőle.

Felsőváros az árvízben (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; Plohn Illés felvétele)

Mi a bátyámmal erősen dolgoztunk, sok száz embert hordtunk ki ladikkal a fagyos-vizes halálból, de aki csak épkézláb férfi maradt a városban, dicséretére legyen mondva, mind mentette a szerencsétlen megszorultakat. Hanem megint a saját szememmel láttam, hogy voltak olyan alávaló utolsó teremtései az Istennek, akik ladikkal cirkáltak, s amint a tetőn vagy az ablakban szerencsétlen, kétségbeesett segélykérőket láttak, megmentették ugyan őket, de előbb elszedték minden néven nevezendő vagyonukat, sokszor még az utolsó meleg rajtuk valót is, s úgy kifosztva, minden nélkül rakták őket szárazra. Sokan voltak ilyen elvetemedett fosztogatók, és talán ma is élnek a környéken olyan családok, amelyek ilyen úton szerzett vagyonra alapították a jómódjukat.

A halászlegény karriertörténete

Az 1859-ben Szegeden született Bitó János nemcsak a várost romba döntő 1879-es árvízről, de a tiszai halászatról, halbőségről, halkereskedelemről és halkonzerválásról, így az alsó-Tisza-vidéki halhasító tanyákról, halszárító manufaktúrákról is részletesen ír könyvében. Az egyszerű szegedi halászlegény fokozatosan emelkedett a halászati ranglétrán, előbb halászmester, majd halkereskedő (fisér), halászcsárda-tulajdonos és földbirtokos nagygazda lett.

Arról is beszámol, hogy ő főzött halpaprikást Ferenc József császárnak és kíséretének, valamint a városi elöljáróknak. A halkereskedő Bitó a bécsi udvarnak és Vilmos német császárnak is halászati beszállítója volt. Halászcsárdájában Mikszáth Kálmán, Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, valamint a magyar művészet és irodalom más jelesei voltak rendszeresen visszatérő vendégei. Azt írta a könyv előszavában Papp György, hogy Bitó János „anekdotázó kedve Mikszáthéval rokon, mesélő kedve Tömörkény Istvánéval, akit többször említ, érzelembő derűje Móra Ferencével”.

Bitó János az 1932-ben bekövetkezett halála előtt két évvel írta meg, mondta tollba az életét, amely Az én kiskirályságom címmel jelent meg könyvben.

(forrás: Bitó János: Az én kiskirályságom, valamint Szilágyi Miklós tanulmánya)

Három napig tartott a fejetlenség, a pusztulás és a rablás. Akkor jött a katonaság, hidászok, utászok, mentők. Összeszaladt a fél ország Szeged veszedelmének hírére, és jött – a statárium.

Hullámok a mai Dóm tér helyén (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből; leltári szám: mfm_t10027)

Néhány nap múlva megérkezett a király. A maga szemével akarta látni Ferenc József a rettentően sújtott várost, a maga kezével akarta irányítani a segítséget. Minden szegedi tudja, hogy volt, mi volt akkor, hogyan könnyezte meg a király a szörnyű pusztulást. Sok írás és festmény örökíti meg azt a jelenetet, amikor kimondta az uralkodó: Szeged szebb lesz, mint volt. Ebből a biztató szóból éltünk, ez volt minden reménységünk.”

Szeged szebb lesz, mint volt

Az árvízi tragédia száznegyvenedik évfordulóján, 2019-ben Bitó János életén keresztül mutatták be a Délikert, a Suhancok és a Tiszavirág Táncegyüttes táncosai a Szegedért Alapítvány gálaestjén a Szeged szebb lesz, mint volt című produkciót. A táncjáték rendezője, koreográfusa Simoncsics Pál volt. A táncdráma szövegét Hell István, a zenéjét Szalárdy Levente írta.

Összeállította: Szabó C. Szilárd

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: árvíz helytörténet nagyárvíz Szegedi Tükör Tisza Bitó János
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés