Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. március 14. 10:09 Forrás: Szegedi Tükör

Elmulasztott történelmi lehetőség – Bod Péter jegyzete

Minden válság egyben lehetőség – idézhető az ismert kijelentés a stratégiai gondolkodás kézikönyvéből. Bár a mondat igazságtartalmával lehet vitatkozni, már többször kiderült, hogy nem érdemes.

Hirdetés
Hirdetés

Az Orbán-kormány történelmi lehetőséget mulasztott el az elmúlt egy évben, amikor a koronavírus-járvány elleni küzdelemben nem arra összpontosította anyagi erőforrásait, hogy a lehető legteljesebb mértékben digitalizálja Magyarországot.

Tavaly tavasszal a szigorú védelmi intézkedésekkel egy időben dönthettek volna úgy, hogy az online oktatásra való áttérés, az otthonról végzett munka kezdetétől stratégiát dolgoznak ki: hogyan teszik lehetővé, hogy a kisiskolásoktól a nyugdíjasokig mindenki rákapcsolódhasson az internetre.

Az ország digitalizációs alaphelyzete nem rossz, bár sok kívánnivalót hagy maga után. Ám ahhoz, hogy az újfajta technológia terén valóban megérkezzünk a XXI. századba, vagy más megfogalmazásban a harmadik évezredbe, egymásra épülő jelentős lépések sorozatát kellett volna megtenni.

Hogy mi mindent? Valamennyi hazai általános és középiskolát, a teljes felsőoktatást olyan sávszélességhez juttatni, hogy ne legyen technikai és minőségi akadálya az internet rendszeres és tömeges használatának.

Óriási eszközfejlesztésre lett volna lehetőség. Megbízhatták volna a tankerületeket, mérjék fel: mennyiségben és minőségben milyen gépparkkal rendelkeznek az oktatási intézmények. A beavatkozás személyre szabott, és ezzel hatékonyabb módját biztosíthatta volna, ha diákonként sikerült volna képet alkotni arról: kik rendelkeznek otthon megfelelő számítástechnikával és internetes kapcsolattal, és kik nem.

Ugyanez elvégezhető lett volna a nyugdíjasok körében. Az állam a rendkívüli vírushelyzetre – és mindenre, ami ebből következik – tekintettel a gazdaságvédelmi csomag részeként akár több száz milliárd forint felhasználásával segíthette volna, hogy a rászorulók díjmenetesen hozzájussanak az internethez és az ehhez szükséges eszközökhöz. Mellettük a többiek kedvezmények sokaságának igénybevételével vásárolhassák meg mindezeket maguknak.

Oktatási szakemberek százait és ezreit lehetett volna bevonni az online tananyagok fejlesztésébe. Egy-két hónap alatt „legyártható” lett volna valamennyi tantárgy digitális változata, az általános iskolai környezetismerettől a gimnáziumok 12. osztályainak matematika-feladatsoráig.

Online tanfolyamok keretében bárki ingyen bekapcsolódhatott volna a számítástechnikai ismeretek elsajátításába. A járvány előtt is használtuk a digitális írástudatlanság fogalmát, ám a Covid–19 a korábbiaknál is kényszerűbben döbbentett rá, hogy az analfabetizmusnak ezt a mai változatát haladéktalanul fel kell számolnunk.

Az okos, intelligens, innovatív, korszerű, az idő- és költséghatékonyságot fontos szempontként kezelő társadalom nem alakítható ki a megfelelő színvonalú számítástechnikai felhasználói ismeretek általános megléte nélkül.

Mi történt ehelyett? Az ország messze leggazdagabb emberei: Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor, Hernádi Zsolt, Szíjj László milliárdos nagyságrendben kaptak vissza nem térítendő támogatást szállodabővítésre. Miért? Csak! Szükségük volt a pénzre? Aligha. Ez csak egy példa abból a felelőtlen pénzszórásból, ami idehaza tart a járványhelyzet óta. Tavaly decemberben 2250 milliárd forintot szórt ki a kormány a költségvetésből, miközben az egész évre tervezett hiányt 397 milliárdban állapította meg.

Ez is azt mutatja, hogy az ország teljes digitalizációjára meglett volna a pénz. Az online kor Magyarországának Baross Gábora lehetett volna Orbán Viktor. Nem lesz, és ez nem csak az ő baja.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bod Péter digitális oktatás járvány jegyzet koronavírus Orbán Viktor pandémia Szegedi Tükör vélemény világjárvány

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés