Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Kornél ébredése – Bak Róbert ajánlja Czéh Zoltán Erre sárkányok élnek című regényét
Művház 2021. március 13. 10:30

Kornél ébredése – Bak Róbert ajánlja Czéh Zoltán Erre sárkányok élnek című regényét


Hirdetés

Féltéglányi méret, bő hatszáz oldalnyi terjedelem, borsos ár, ráadásul mindez egy nem túl ismert írótól (ahogy láttam, több fórumon is tévesen elsőkönyvesként hivatkoztak a szerzőre, ám a mostani kötete csak regényként az első, közel másfél évtizedes pályafutása során megjelent már tőle két, mára már beszerezhetetlen elbeszéléskötet is) a COVID miatt (is) eléggé megroggyant könyvpiacon?

Eléggé adná magát, hogy egy ilyen háttérrel Czéh Zoltán különös című nagyregénye, az Erre sárkányok élnek viszonylag hamar kikopjon a köztudatból (vagy akár be se kerüljön oda), de szerencsére már most úgy tűnik, hogy nem ez fog történni. Ugyanis jómagam is kimondottan bőséges és csupa pozitív olvasói visszajelzéssel találkoztam, ráadásul úgy tűnik, hogy már több kritikus is felfedezte magának ezt a gyöngyszemet, amelyet én is a 2020-as év egyik (a?) legjobb hazai szépirodalmi alkotásának tartok, és így természetesen bőszen ajánlok is.

Ez a könyv ugyanis több szempontból is egészen kiemelkedő. Egyrészt jellemzi egy már-már lektűrszerű könnyedség és olvasmányosság, amely megnyilvánul a karakterek élénkségében, sokszínűségében és emlékezetességében, valamint a pörgős és fordulatos cselekményben (van itt jó pár piálás, drogozás, szex- és börleszkjelenet, na meg még gyilkosság is), másrészt egy hihetetlenül természetes, ám ritkán alkalmazott technikájú elbeszélői hang, amely E/2-ben narrálja végig főhősünk, az éppen harminchét éves zsurnaliszta, Jámbor Kornél történetét.

Az Erre sárkányok élnek bár több mint hatszáz oldal, a jelenidejébe így is mindössze Kornél három sűrű és véget érni nem akaró napja fér bele. És bár tartogat számos megválaszolandó kérdést is (például azt, hogy a derék újságírónk vajon miként eshetett bele a Dunába az A38 bulihajó fedélzetéről, ő maga ugyanis semmire nem emlékszik), mégis inkább az egyfajta zavarodott, piás-drogos road tripbe oltott sírva-röhögős midlife krízis vonal válik igazán lényegessé, amely közben persze megelevenedik előttünk flashbackek formájában Kornél egész korábbi élete, és azoknak az elbaltázott döntéseinek sora, amelyek elvezették őt ezekig a napokig.

„Majdnem sikerül. »Mintha« és »majdnem«: erről szól minden az életben.” – részlet a műből.

Kornél ugyanis szép lassan maga is ráébred arra, hogy ő is pontosan olyan, mint oly’ sok mai harmincas: néha van barátnője, de többnyire inkább abban jeleskedik, hogyan szúrja el a még csak kezdődő kapcsolatokat, bár vannak barátai, de komoly baj esetén nemigen számíthat rájuk, és bár van munkája, de hozzá sem kellő kitartása, sem kellő ambíciója nincsen. Egész élete a felelősségkerülésre és a megúszásra épül.

Persze ahogy egy igazán komolyan vehető szépirodalmi alkotástól elvárható, miközben ez az egész elcseszett budapesti road trip kirajzolódik előttünk, és ahogy belépnek a történetbe az újabb és újabb élettel teli szereplők, több másik sík is érzékelhetővé válik az olvasók számára. Többek között így válik ez a mű egy olyan kortárs tablóvá is, amelyben szinte a társadalom minden tagja szóhoz jut.

Szóhoz jut: ugyanis Czéh egyáltalán nem fél beszéltetni a szereplőit, és így a magyar irodalomban szinte példátlan mennyiségű párbeszéd olvasható ebben a regényben, mégpedig úgy, hogy ezekre is leginkább csak a természetes jelzőt tudnám használni. Mindegy, hogy egy újságíró, egy frissen érettségizett diák, egy kínai pincér vagy egy kidobó szólal meg, mindegyikük hangja a lehető leghihetőbbnek tűnik.

Aztán az is meglepő, hogy hiába ekkora terjedelmű a szöveg, mégsem ül le egy pillanatra sem, nem válik unalmassá vagy monotonná, és mindvégig sikerül azt a kimondottan magas fordulatszámot tartani, amivel a regény elindult.

Meg persze az is kiviláglik, hogy ez a szöveg sokkal, de sokkal tudatosabban épül fel, mint ahogy elsőre, vagy akár menet közben gondolhattuk. Gyakorlatilag minden egyes elejtett megjegyzés, motívum, apróbb utalás a helyén van, és ezek a végére összeállva számos meglepetést okozhatnak majd az olvasónak. (Például mindenki figyeljen arra, hogy ki mesélheti el a történetet!)

Azt hiszem, hogy már ennyiből is érezhető, hogy nagyon szeretném, hogy ez a könyv tényleg sikeres legyen, és minél több emberhez jusson el, hiszen olvasmányélményként is az egyik legjobb, amivel az utóbbi időkben találkoztam. Ez a kötet is egyértelműen meggyőzött arról, hogy a tavalyi év is bővelkedett olyan igényesen megírt, elgondolkodtató és olvasóbarát művekkel, mint Szöllősi Mátyástól az Illegál, Nádasdy Ádámtól A szakállas Neptun, vagy éppen Czéch Zoltán nagyregénye, az Erre sárkányok élnek. Vegyétek, vigyétek, olvassátok!

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyvajánló kortárs irodalom Czéh Zoltán
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés