Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • „A hajnal nem találta többé Szegedet”: 142 éve söpörte el az ár a várost, hogy a vályogépületek romjain újjászülethessen
Szegeden 2021. március 12. 07:14

„A hajnal nem találta többé Szegedet”: 142 éve söpörte el az ár a várost, hogy a vályogépületek romjain újjászülethessen

Szeged történetének legnagyobb katasztrófáját élte át 1879. március 12-én. „A hajnal nem találta többé Szegedet, csak romjait” – írta Mikszáth Kálmán a 142 éve bekövetkezett szegedi árvízi tragédiáról, amely egyetlen éjszaka alatt elpusztította a várost, de egyben a modern fejlődés útját is megnyitotta előtte.

Hirdetés

A török hódoltság másfél évszázada sem hagyott olyan nyomot Szeged életében, mint a Tisza egyetlen éjszaka, mindent elsöprő áradásával.

1879. március 12-én, Gergely napján, hajnali 2 órakor tört be a víz Szegedre, amely felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott, és döntő csapást mért a város ősi életformájára, de ugyanakkor a modern fejlődés páratlan lehetőségeit is megnyitotta előtte.

A katasztrófa nem volt előzmények nélküli

Így nézett ki Szeged belvárosa a nagyárvíz előtt, az 1870-es években (digitális animáció: Móra Ferenc Múzeum) 

Az 1878-as év ősze szokatlanul csapadékos volt, a Tisza mederében a víz már decemberben nagyon magasan állt, ezt tetézte februárban a hóolvadás és a folyamatos esőzés.

Március elején már csaknem egy hónapja tartott az áradás, a végsőkig próbára téve a gátak erejét, mígnem 5-én a Szegedtől 30 kilométerre északra fekvő Petresnél átszakadt a töltés.

A 40 méteres szakadáson másodpercenként 300-350 köbméternyi víz áradatként indult Szeged irányába, sorra törte át a régi elavult keresztgátakat. Elöntötte Algyőt, Tápét, Dorozsmát, majd miután Szegedet harapófogóba zárta, a vízszint emelkedése megállt, csendesedni látszott a vész. Rövid ideig még úgy tűnt, Szeged elkerülheti a pusztulást, a víz nem apadt ugyan, de nem is áradt.

A gátakon több ezren éjt nappallá téve dolgoztak: katonák és azok a lakosok, akik még nem menekültek el. Március 11-én már csak az Alföldi Vasút töltése állt az áradat útjában, és mivel a helyzet stabilizálódni látszott, rövid ideig ismét úgy tűnt, Szeged mégis megmenekül.

Azután aznap éjjel hirtelen ritkán látott szélvihar kerekedett, a hullámok a Makkos erdőnél száz méter hosszan áttörték a töltést, az elemek mégis legyőzték az embereket, hajnali fél háromkor a városban megszólaltak a vészharangok.

A százméteres szakadás rövid időn belül kilométernyire nőtt, és víz feltartóztathatatlanul rázúdult a városra.

Az ár először Rókust, majd Felsővárost öntötte el, hamarosan hullámsírba temette a belvárost és Alsóvárost is. A hömpölygő víz pillanatok alatt 3-4 méter magasan borította el a város 95 százalékát, csupán a magaslaton fekvő részen maradt szárazon pár utca a mai Dóm tér és Oskola utca környékén.

A víz nemcsak áztatta, de nyomta, húzta is lefelé az épületeket

Az ár óriási pusztítást végzett, és végül csak augusztusban távozott. Szeged 73 ezer lakosa közül hatvanezer földönfutóvá vált. Az árvízi katasztrófa egyes beszámolók alapján 160, mások szerint 200 halálos áldozatot követelt, Szeged mintegy 6 ezer – jórészt vályog – épületéből mindössze 265 maradt állva.

Rókus házai is kártyavárként dőltek össze az árvízben (fotó: Plohn Illés. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

„Azt tapasztaltam, hogy az ár első rohamaiban, az első órákban dőlt össze Szegeden a legtöbb ház, amikor a víz nemcsak áztatta, de nyomta, húzta lefelé az épületeket. Amelyik ház ezt a rohamot kiállta, még estig megmaradhatott. A jobbak kitartottak másnapig” – írta később visszaemlékezésében Zubovics Fedor nyugalmazott huszártiszt.

Nem túlzás azt állítani, hogy az árvíz gyakorlatilag leradírozta Szegedet a térképről. Először olyan nagy volt az elkeseredés, hogy sokan úgy vélték, a várost eredeti helyén nem is érdemes romjaiból újjáépíteni. Szerencsére, nem így történt, és ebben nagy szerepe volt a párját ritkító hazai és nemzetközi összefogásnak.

A Széchenyi tér a nagyárvíz idején, 1879-ben (fotó: Klösz György. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

Szegeden 186 napig a víz volt az úr

A tragédia után öt nappal Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében a helyszínre látogatott Ferenc József császár és király és egy csónakos terepszemle után a legenda szerint kijelentette: „Szeged szebb lesz, mint volt!”  Az uralkodó azt is megígérte, a város az újjáépítéshez minden segítséget meg fog kapni.

A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza a medrébe, a tényleges újjáépítés azonban csak 1880-ban kezdődhetett el. Az uralkodó látogatása világszerte ráirányította a figyelmet Szeged tragédiájára, világhírű magyar művészek, mint Liszt Ferenc vagy Munkácsy Mihály szerveztek gyűjtéseket, és nem csupán Európából, hanem Kínából, Indiából, Afrikából is érkeztek adományok az újjáépítésre.

A Dugonics tér is teljesen víz alá került (fotó: Plohn Illés. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

Ennek emlékét máig is őrzik Szegeden a legnagyobb segítséget nyújtó fővárosokról elnevezett körutak: Római, Londoni, Párizsi, Brüsszeli és Bécsi körút.

Négy év alatt teljesen új, modern város született a hullámsír helyén

A város – európai segítséggel – gyorsan újjáépült: 1883-ra 26 kétemeletes, 211 egyemeletes, 836 magasföldszintes, 1314 földszintes és 246 udvari lakóház épült, valamint 514 műhely, istálló, szín készült el négy esztendő alatt.

Bontják a szegedi várat 1881 januárjában, a vár tégláit gyorsan széthordták az építkezők (fotó: Lauscher Lipót. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

A szegediek megmenekülésük emlékére fogadalmat is tettek: templomot emelnek Szűz Mária tiszteletére. A Fogadalmi templom építését 1913-ban kezdték el, ám az első világháború kitörése miatt csak 1923-ban folytatták.

Szegedet Lechner Lajos tervei alapján, az akkor legkorszerűbbnek számító városrendezési elvek alapján építették újjá.

Károlyi Zsigmond szerint Lechner „széles utcákat, sugárutakat, körutakat, parkokat és sétányokat tervezett és igyekezett megteremteni a korszerű közművesítés feltételeit.”

Dóm tér: még áll a piaristák iskolája a Szent Dömötör-templom szomszédságában (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménébőlye)

A víz előtt kevés középület volt Szegeden, a városházán és a reáliskolán kívül majdnem minden közintézmény céljának nem megfelelő épületben volt. Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján azonban az árvíz után megújult a városháza, ekkor épült fel az új színház, a posta székháza, a törvényszéki palota és a Csillag börtön is.

Lechnerék három építési körzetre osztották Szegedet.

  • Az elsőben, a belvárosban csak kőből, betonból, téglából lehetett építeni.
  • A második és harmadik körzetben a Tisza „null pontja” fölött 8 és fél méter magasságig csak téglából lehetett falazni. Afölött használható volt vályog is.

A körutakon csak oldalházak épülhettek, a kiskörúton belül pedig csak emeletesek, de kétemeletesnél magasabbat nem volt szabad építeni.

16 millió köbméter földdel töltötték fel az utcákat, tereket

A Szegedi Napló korabeli tudósítása szerint összesen 23 millió forintba került a város újjáépítése. A közmunkák és a középületek költségeit tízmillió forintig az állam állta, viszont Szeged költségvetésének terhére végezték el a város feltöltését. Az utcák nyomvonalaiba Öthalomról hordták a magasítást szolgáló földet. A százhatvan utca, út, körút feltöltéséhez összesen 16 millió köbméter földet használtak.

Széchenyi tér: csatornázás és útépítés az árvíz után (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből)

A katasztrófa után készült el a városban az új árvízvédelmi rendszer, a körtöltés és a partfal is. A hagyományos töltés helyett téglából és kőből épült a védmű. Ezt erősítették meg 1970, majd 2006 után, egy-egy szintén súlyos áradást követően. Az árvízi csúcsot is ekkor mérték, 1009 centimétert. A nagyárvíz idején 806 centiméteren tetőzött a Tisza. A körtöltés ma az egész várost körbeveszi, a 12 kilométer hosszú védvonal északon Tápé és Szeged határánál indul és Alsóváros szélén ér véget.

Összeállította: Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: árvíz Lechner Lajos nagyárvíz újjáépítés várostörténet helytörténet
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés