Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. március 11. 11:07

Bizalom nélkül mind rámegyünk – Lakner Zoltán jegyzete

Akár be is válhatna a kormány húzása, hogy kínai és orosz vakcinával is olt a koronavírus ellen, ha közben nem csinálna csupa olyan dolgot, ami rombolja a közbizalmat. Igaz, a kormány ebbéli tevékenységében nincs egyedül, mivel nem egy orvosceleb és ellenzéki párt kommunikációja ugyancsak átgondolásra szorulna – még akkor is, ha a kormány nem rázhatja le magáról azt, hogy a felelősség oroszlánrésze őt terheli.

Hirdetés

Több mint egymillió embert oltottak már be Magyarországon. Az EU szakhatóságához beküldött tagállami adatok március 10-i állása szerint lakosságarányosan a második helyen állunk az első dózis beadásában (Málta mögött). Ha azt nézzük, hányan kapták meg már a második oltásukat is, Magyarországot szintúgy az átlag felett találjuk a maga 3,9 százalékával, de ebben a körben ez csak a középmezőny elejére helyez minket harminc európai ország (uniós tagállamok, plusz Izland, Liechtenstein, Norvégia) összevetésében.

A magyar pozíciót nem is annyira a csekély számú Szputnyik V befolyásolja, hanem a kínai vakcina jelenléte, amely mostanra már a Pfizer/Biontech mögött a második leggyakrabban felhasznált oltóanyag Magyarországon.

Ezeket az adatokat sem könnyű összeszedni a kormány szándékosan zűrzavaros információ-szolgáltatása közepette, de néhány másikra végképp valósággal vadászni kell.

Igen, azokra, amelyek a kormány szünetmentes dicsekvésébe nem passzolnak bele.

A legfontosabb ilyen adat, hogy az egymillió főre eső Covid-halálozás rangsorában Magyarország világviszonylatban a nyolcadik helyen áll. A világ összes országa közül tehát a nyolcadikak vagyunk a lakosságarányos halálozási számot illetően (egymillió főre vetítve 1693 elhunyt).

Megrázó tény.

A következő dolog, ami a folyamatos kormányzati győzelmi kampányt megkérdőjelezi, hogy az uniós adatsor szerint a Magyarországra érkezett vakcinák egyharmadát nem használtuk fel a március 10-i állás szerint. Huszonötödikek vagyunk csupán a fent említett harmincas listán a beérkezett vakcinák felhasználási arányát illetően. S hogy ennek mi lehet az oka, annak valamiféle magyarázatát adja az oltásbehívási informatikai rendszer hétvégi összeomlás. Az első igazán tömeges oltási kampánynak szánt akció során a tervezett közel félmillió dózis felét sem sikerült beadni.

Ez a tény súlyos csapás arra a kormányzati melldöngetésre, miszerint oltanánk mi, ha lenne elég vakcina: hát most végre volt vakcina, mégsem tudtuk beadni.

Nehezen becsülhető meg az esetszám, de egyre több olyan személyes tapasztalat – nem városi legenda, hanem igaz történetek – gyűlik össze arról, hogy egészséges fiatalok megkapják az oltást, miközben krónikus betegséggel küzdő időseket legfeljebb arról értesítenek, hogy figyeljenek, mert majd értesítik őket. Éppenséggel ez is lehetne egy oltási stratégia, vannak is országok, ahol a mozgékonyabb fiatalabb korosztályokat előbb oltják be, hogy gyorsabban visszaállhasson a gazdaság normális működése. Csakhogy nálunk nem ez a meghirdetett oltási stratégia. A máig meg nem oldott adategyeztetési káosz és a teljesen rejtélyes módon készülő központi oltáslisták következtében végső soron a teljes összevisszaság látszik jellemezni az oltási sorrendet.

Természetesen minden beadott oltás jó, és előbbre visz mindannyiunkat, de azért mégsem mindegy, hogy a legveszélyeztetettebbek hozzájutnak-e időben az életüket megóvó oltáshoz. Ahogyan az sem mellékes, van-e bármiféle logika abban, hogyan halad előre az oltási folyamat.

Ezt a sorrend-problematikát azért képesek voltak megoldani jó néhány országban, az e téren éllovas Izraeltől Romániáig. Ehhez persze szükséges egy olyan kormányzati informatikai rendszer, amely képes összehangolni az állampolgár nevét, lakcímét és TAJ-számát – csupa olyan adatot, amit az állam tud rólunk, és amelyeket a regisztrációnál külön is megadtunk.

Ezekhez a nagyon súlyos operatív problémákhoz jön a politikai üzenetek károsító hatása. Én biztos nem írok olyasmit, hogy egy politikus ne politizáljon, de azért van a politizálásnak is egy elvárható minősége. Oké, a magyar kormány fő sztorija az, hogy vakmerően – persze a mi kontónkra – bevonta az orosz és a kínai vakcinát is a nemzeti oltási programba, így gyorsabb tempót tud tartani akkor is, amikor a nyugati vakcinák nem elég gyorsan jönnek (igaz, ha az országba érkező vakcinákat nem tudjuk beadni, akkor a tempó nem annyira gyors, mint ily módon lehetne).

A keleti vakcinák bevonásának politikai reklámja viszont a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kormány teli szájjal Brüsszelezik, miközben egyoldalú kampányt folytat a kínai és az orosz vakcina mellett. Pontosan így válik politikai hitkérdéssé a vakcina. Mégpedig egy olyan társadalmi közegben, ahol amúgy is sok munkát kell még fektetni abba, hogy a lakosság minél nagyobb részét meg lehessen győzni: szükség van az oltásra, mert másképp nem jutunk ki ebből a helyzetből.

Ha az eleve szkeptikus lakossági hozzáállást még a politikai oldalak közötti ellentétekkel is megterheljük, attól minden csak nehezebb lesz.

Ezen a helyzeten egészen biztosan nem segít, ha ellenzéki oldalról olyan üzenet érkezik, hogy egyes – a kormány számára különösen kedves – oltóanyagokban nem lehet megbízni. Egyfelől, természetesen, alapvető lenne minden dokumentáció nyilvános elérhetősége. Másfelől viszont az is számít, hogy egyelőre nincs olyan adat sem itthonról, sem a világból, hogy valamely oltóanyaggal általános probléma lenne, vissza kellett volna vonni, szakértők tömegei szólaltak volna fel ellenük. Ha pedig így van, akkor lehet eltérő mértékű a bizalom az egyes vakcinák iránt, de a közöttük lévő különbségek eltörpülnek a beadott és a be nem adott vakcina közötti különbséghez képest.

Ha valamikor, most ki lehetne törni a törzsi politikai játszmák hagyományos keretéből, és minden oldalról kampányolni lehetne bárminemű oltás elfogadása érdekében. Az ellenzéknek az is dolga, hogy helyrehozza, amit a kormány elrontott, éppen ezzel nyerheti el a választók bizalmát.

Fontos lenne az is, hogy a közvélemény világosan lássa, mely szakértőkben bízhat meg a járványhelyzet értékelése során. A nyilvános megszólalás felelősséggel jár. Bizonytalan helyzetben különösen fontosak az okadatolt, kiérlelt vélemények. Egy orvost ugyanúgy el tud kapni a nyilvános szereplés gépszíja, mint bárki mást, azonban járványhelyzetben, az általános bizonytalanság közepette szakértőként megszólalni óriási felelősség. A tudományba, a tényekbe vetett bizalom romlik le attól, ha páran napi nagy mondásokban élik ki ambícióikat, ezzel tornázva magasabbra celebpontszámukat. És talán az sem volna haszontalan, ha mindenki a szakvizsgájának megfelelő orvosi kérdésben nyilatkozna, valamint nem a nyilvános nyilatkozatok sorozatában élné meg oda-vissza változó véleményét egy-egy járványkérdésben.

Muszáj, hogy bízhassunk valamiben – de nem a vakhit értelmében –, s hogy pontosan lássuk, milyen helyzetben vagyunk, mik a kilátásaink, mikor kaphatjuk vissza hétköznapjainkat, és milyen állapotban leszünk majd akkor fizikailag és mentálisan. A bizalom sarokpontjai nélkül rámegyünk erre az egészre, együtt és külön-külön is.

Nehéz kilépni a régi játszmák köreiből, de azt hiszem, ma az halmozhat fel akár évtizedekre szóló közbizalmat maga iránt, aki képesnek bizonyul erre.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus Lakner Zoltán pandémia vakcina védőoltás vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés