Hirdetés
Túl a városon 2021. március 5. 16:11

Hogyan tegyük kormányzatilag hiteltelenné a járvány elleni védekezést?

Erről a kérdésről leginkább a miniszterelnököt lehetne megkérdezni. Január első vasárnapján a Kossuth Rádióban úgy beszélt a várható vírushelyzetről, hogy fogalma sem lehetett, mit hozhatnak az előttünk álló hónapok.

Hirdetés
Hirdetés

A járvány második hulláma csillapodó volt, akkor hagyták el Orbán Viktor száját a sokat idézett szavak a vírusról: „sikerült leszorítanunk, ha még nem is semlegesíteni, de most már földharc van… levittük a birkózószőnyegre”.

A Vasárnapi Újságnak adott év eleji interjúban azt is elmondta: „nyitni is szeretne mindenki, nagy bennünk a vágy, hogy megszabaduljunk ettől a nyomorúságtól, ugyanakkor, ha nem jól ütemezünk, akkor még egy harmadik hullám is bekövetkezhet”.

Szavait akár prófétai jövendölésnek is lehetne tekinteni, holott nem azok.

A mából visszanézve ez teljesen világos. A COVID-19 járvány harmadik hulláma nem azért következett be, mert Magyarország hamarabb és óvatlanabbul nyitott, mint kellett volna. Mert nem nyitott, a harmadik hullám viszont jött.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez utóbbi megérkezése kikerülhetetlen volt. Ezért érthetetlenek és megbocsáthatatlanok a miniszterelnök szavai. A háta mögött áll(t) az ország teljes tudományos-kutató-elemző szakértői csapata. Az összes járványhelyzetre vonatkozó információval rendelkeznie kellett. Munkaköréből következően ez volt és maradt mások mellett a feladata.

Járványkutatók, matematikusok, statisztikusok, az államigazgatás csúcsvezetői bizonyára elmondták neki januárban, hogy olyan bizonytalanságokkal teli a jövő, hogy ember nincs, aki képes lenne megmondani, mi vár a világra és benne hazánkra ez év februárjában és márciusában.

Becsületes dolog lett volna azt mondani, és ebben a helyzetben nem kellett volna szégyenkezni a miatt, ha az ország első embere annyit mond: emberek, nem tudnom, mi vár ránk, milyen hónapok elé nézünk. Léteznek kedvező és kevésbé kedvező forgatókönyvek, de hogy melyik fog megvalósulni, nem tudhatjuk.

Kritikus helyzetben egy nagyobb ország, nagyobb formátumú miniszterelnöke is ígért már csak „vért és könnyeket”. Nem is került hitelességi deficitbe választói előtt, ami jelzi: lehetséges az igazmondás még egy politikus számára is.

Nem lettek volna ezek megnyugtató szavak, de annál sokkal helyénvalóbbak, mint azzal kecsegteti az országot, hogy lényegében legyőztük a koronavírust, vagy legalábbis a felette aratott győzelem küszöbön áll. Mert a „leszorítottuk”, „földharc és a „levittük a birkózószőnyegre” kifejezéseket nem lehet másként érteni.

Nem lehetett másként érteni az újra indított Nemzeti Konzultációt – ezt a végtelenül nevetséges intézményt sem –, amelynek kérdései rárímeltek a miniszterelnök szavaira. Azt tudakolták az emberektől, hogy mikor és hogyan kellene nyitni.

A konzultációs kérdőív is azt sugallta, hogy közel a járvány vége. Ha a nyitás időpontjáról és módjáról kérdezik az embereket, mi másra lehet gondolni? Közben folyamatosan biztattak mindenkit (valójában leginkább a Fidesz törzsszavazóit), hogy töltsék ki, és küldjék be kérdőíveket. Még azokban a napokban is, amikor drámaian emelkedett a fertőzöttek és az elhunytak száma.

Ilyen kormányzati és kormányfői kommunikáció után jutottunk el március 3-áig, amikor késő délelőtt bejelentették, hogy újabb szigorú korlátozó intézkedések lépnek életbe, mert a vírus terjedését másként megállítani, csillapítani nem lehet.

Ilyen következetlen kormányzati munkát még Magyarországon is ritkán látni. Válsághelyzetben pedig különösen nem.

A kríziskommunikáció alaptétele, hogy válsághelyzetben mindig csak annyit kell és szabad mondani, amennyit biztosan tudunk.

Tankönyvszerű tétel, hogy amikor eltűnik egy repülőgép, és egyelőre nem lehet tudni, mi történt vele, akkor a gépet üzemeltető légitársaságnak ebben a helyzetben nem szabad más mondania, mint például azt: a légi irányítás elvesztette a kapcsolatát a géppel.

Mivel senki nem tudja, hogy lezuhant-e a gép vagy sem. Erről a lehetőségről adott pillanatban kommunikálni tilos. Arról végképp nem, hogy vannak-e, és ha igen, hány halálos áldozat. A tényeknek megfelelő szigorral arról szólhat az első közleménye az érintett légitársaságnak, hogy hány utassal a fedélzetén indult el a repülő.

A magyar kormány, pontosabban a kormányfő mintha készakarva szerette volna elveszíteni szavahihetőségét. Adott pillanatokban – január elején és februárban – a koronavírus-járvány olyan összefüggéseiről beszélt, amikben vágyak, remények keveredtek tényekkel és adatokkal. De mindez olyan messzeségben állt a biztos tudástól, amiről most március elején alkothatunk elég pontosan fogalmat.

Ma hogyan hangzik az a kijelentés, hogy „levittük a birkózószőnyegre” a koronavírust? Hogy „földharcban” vagyunk vele? Hogy „leszorítottuk”? Mennyivel jobb lett volna ennél a bölcs hallgatás is. Akkor nem volnának a fejére olvashatók a miniszterelnöknek saját korábbi, minden érvényüket elvesztő szavai.

Azt pedig ne felejtsük el, hogy a magyarországi védekezést egy Orbán Viktor nevű ember irányítja. A fenti mondatok gazdája.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: kormány koronavírus Orbán Viktor védekezés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés