Hirdetés
Szegeden 2021. február 28. 10:10 Forrás: Szegedi Tükör

Önkormányzás vagy szabadságharc? – Ceglédi Zoltán jegyzete


Hirdetés
Hirdetés

Ha megkérdezném a szegedieket, hogyan priorizálnák Botka László teendőit, például elsőként az iskolák felújítását, vagy inkább egy új, liberálisabb alaptörvény megszövegezését várják a polgármesterüktől, bízvást az előbbire szavaznának. Egészen biztos vagyok abban is, hogy a pécsiek előbb kérnék a városvezetőjüktől az Aktív Misina-terv végrehajtását, mint egy új, a kisebbség jogait jobban tisztelő parlamenti Házszabályt. Eger, Siófok, Budaörs hasonlóképp járna el a polgármesterével.

Mostanra kezd világos lenni, hogy minden, nem kormánypárti városvezetőnek döntenie kell. 2019 vagy 2022? A tavalyelőtti felhatalmazása a meghatározó számára, azaz egy helyi közösség vezetésére és képviseletére vállalkozott, vagy a jövőre esedékes országgyűlési választás lebeg a szeme előtt?

Előbbi esetben ugyanis az is dolga, hogy időről időre kormánypárti döntéshozókkal egyeztessen. A Fidesz gyakran gonosz, de jóval ritkábban hülye.

Orbán Viktor pontosan tudja, hogy nem okozhat tömeges ellenzéki önkormányzati csődöt: teljesen világos lenne, hogy személyesen vágta haza az ország jelentős részét. Ehelyett idegőrlő türelemjáték zajlik, amelyben a helyi horizontú, saját erőből is működőképes ellenzéki településeket nem érdeke a Fidesznek kinyírni. A nap végén neki kell az ország költségvetésével elszámolni. Őt fényezi vagy áztatja a munkanélküliek száma, az életszínvonal alakulása, vagy épp a diákok eredményei. Mindkét fél folyamatosan egyensúlyozni kénytelen: a kormány sem megölni, sem „túltáplálni” nem akarja ezeket a helyeket, és e városok is azon igyekeznek, hogy minél kevésbé érje meg őket kicsinálni. Sajnálom, de a helyi siker gyakori megjelenési formája, amikor a polgármester és az államtitkár közösen jelentik be, hogy újabb 1,2 milliárd jut csatornázásra. Nehéz másnap a diktatúra-narratívára váltani, ha paroláztak.

Más a helyzet, ha a helyi politikai vezetés 2022-t választja. Ha elsősorban erőforrásként, az országos politikai akciók elrugaszkodási pontjaként tekintenek az önkormányzatokra. Félreértés ne essék: aktívan, pláne pártban politizáló vezetőnek joga és kötelessége a városhatáron túlnyúló ügyekért is felelősséget vállalni, elveivel egybecsengő kezdeményezéseket segíteni. Más nagyságrend, ha valaki épp csak megmelegedett a városvezetői székben, és már látszik, hogy horizontja az ország, ambíciója a karmelita kolostor. Lehet így tenni, de tisztességesebb, ha részéről eleve ez az ajánlat már az önkormányzati választáson is: kérem, szavazzanak meg városvezetőnek egy kis időre, de nekem ez csak ugródeszka, a ciklus harmadánál elkezdek kampányolni az új posztomért, önöket pedig a helyetteseimre bízom. Kérem, szavazzanak meg, ha azt szeretnék, hogy városunk erőforrásait egy szent cél, az Orbán elleni küzdelem érdekében mozgósítsuk! Lehet így, csak legyünk tisztában azzal, hogy ilyenkor tényleg célkeresztet rajzolunk a helyiek hátára.

Egy ideális világban a polgármesteri és önkormányzati képviselői posztok „csak” arról szólnának, ami az elnevezésük. Magyarországon azonban az önkormányzatok folyamatosan veszítik el jogköreiket és forrásaikat. A jelenben védelemre szorulnak, távlatilag pedig csak az a megoldás, ha egy új kormány és új parlamenti többség mindent visszaad számukra. De mindeközben, addig is a legfontosabb helyi feladat a helyiek képviselete. Máskülönben ugyanúgy tekintenek ők is az önkormányzatokra, mint a Fidesz: csak egy országos politikai sakkjátszma bábuiként.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán jegyzet Szegedi Tükör vélemény

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés