Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Hogyan keressünk idegeneket? – Bak Róbert ajánlja Doron Rabinovici A földönkívüliek című kötetét
Művház 2021. február 27. 11:05

Hogyan keressünk idegeneket? – Bak Róbert ajánlja Doron Rabinovici A földönkívüliek című kötetét


Hirdetés
Hirdetés

Az utóbbi hetekben annyiszor ugrott fel előttem reklámként a számomra teljesen ismeretlen Doron Rabinovici hatásvadász, ám mindenképpen figyelemfelkeltő borítójú kötete, A földönkívüliek (amelynek ráadásul a témája is eléggé távol áll tőlem: váratlanul idegenek érkeznek a Földre, hogy itt mindenféle kalamajkát okozzanak), hogy úgy döntöttem, most éppen ez lesz a következő olyan regény, amely bár kívül esik a komfortzónámon, de amelyet ennek ellenére mégis elolvasok. És hogy a kezdeti fenntartásaim ellenére jónak és ajánlhatónak tartom-e? Naná!

Az izraeli születésű osztrák Rabinovici nem tölt időt semmiféle felvezetéssel, az elbeszélőnk, Sol egy reggel barátnője, na meg persze több mint hétmilliárd másik földlakó társaságában arra ébred, hogy az idegenek bizony az éjszaka folyamán megérkeztek a bolygónkra. Hogy hová, hányan, hogyan és miként, nem lehet tudni, de a hír biztosan igaz lehet, hiszen minden médiumból ez ömlik.

Sol / Rabinovici ezután gyorsan lezavarja a kötelező köröket. Az első hetek történéseiben megjelenik a kezdeti hitetlenség, az ezt követő félelem, a káosz, az agresszió, az anarchia, majd az ezeket később újra felváltó rend és eufória. Eufória, hiszen bár eddig gyakorlatilag semmi sem történt, senki sem látott egyetlen zöld / szürke nagyfejű lényt sem szaladgálni az utcán, de ha idejöttek a világegyetem túlfeléről ezek a szuperintelligens életformák – akik eddig ugye nem kezdtek bele a nagyvárosaink sugárfegyverekkel való lerombolásához, mint mondjuk a Függetlenség napjában –, akkor minden bizonnyal csak azért jöhettek, hogy elhozzák az emberiség igazi, régóta várt aranykorát, és véget vetnek majd a háborúknak, a betegségeknek, a szegénységnek és minden más rossznak is. Csak hát van egy kisebb bökkenő...

A média rövidesen beszámol róla, hogy az idegenek bizony szeretnének emberhúst falatozni a segítségükért cserében (úgy tűnik, még a marslakók sem tökéletesek), ám mivel ők kimondottan békés szándékkal érkeztek, ezért nem fognak megölni senkit, viszont szervezni kellene egy globális játékot, a Viadalt, amelyben a gondosan előválogatott bajnokok egymással küzdenek, és míg a győztes minden földi (vagy földönkívüli) jóval lesz gazdagabb, addig a veszteseket bizony egy pár hetes, egy gyönyörű csendes-óceáni szigeten eltöltött üdülés után előbb a vágóhídra küldik, majd az emberiség új barátainak a tányérjára...

Morbid felvetés? Az, de ezzel együtt is nagyszerű alapot ad arra, hogy az író kifejthesse a gondolatait az emberiség nagy, fontos kérdéseivel kapcsolatban, mégpedig a lehető legkendőzetlenebbül. Sol ugyanis újságíró és – mivel az általa megálmodott és elindított talkshow, a Forráspont nem csak az idegen-kérdéssel foglakozik, de magát a Viadalt is közvetíti – olyannyira közel került az egész őrülethez, mint csak kevesen. És mit tehet ilyenkor egy vérbeli újságíró? Hát kérdez. Sol pedig meg is teszi, és gyakorlatilag beszél mindenkivel, akinek a véleménye számíthat a témában: politikusokkal, tudósokkal, filozófusokkal, jogászokkal, magukkal a Viadal résztvevőivel, valamint egyszerű állampolgárokkal és persze a játékot ellenzőkkel is.

Az idegenek kérése ugyanis tényleg nem egyszerű. Joga van-e bárkinek feláldozni magát bármiért, még ha az a „bármi” az aranykor eljövetele is lenne? Egyfelől a válasz – viszolyogtató, de természetesen – az igen. Az emberek sokkal értelmetlenebbül is meghalhatnak, így viszont az egész emberiség boldogulása reményében válnak vértanúkká. Másfelől persze a válasz a nem. Az emberek tényleg olyan ostobák lennének, hogy önként menjenek grillhúsnak, hogy közben a többi ember ezen szórakozzon, és kvázi valóságshow-ként nézzék ezt a mészárlást?

Persze, ahogy várható, Sol minél mélyebbre ás, és minél jobban belekeveredik a dolgokba, egyre nyilvánvalóbbá válik a sötét valóság, amelyet a média által manipulált tömegek még csak elképzelni sem tudnak. Így, azért valljuk be, egy várható fordulattal válik a végére A földönkívüliek egy olvasmányos, ám így is komoly filozófiai kérdéseket is felvetni képes sci-fiből egy leplezetlen holokauszt-allegóriává.

Bevallom, Doron Rabinovici kötete sokkal jobb lett, mint vártam, és bár elég jól működik sci-fiként is, de az igazi ereje mégis a gondolatiságában és a megfelelő helyeken és módokon felvetett mélyenszántó kérdéseiben rejlik, amelyek nem csak a média és bennük / mellettük létező álhírgyártók felől érkező fenyegetésekre mutat rá igen hatásosan, de azt is megmutatja, hogy nem kellenek ide idegenek, ártunk mi magunknak önerőből is eleget. Szóval A földönkívüliek egy igazán jó kis kötet, keressétek!

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés