Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Túl a városon
  • Drámai képet fest az egészségügyről Orbán Viktor, amiben ő nem végezte el a munkáját – az elvesztegetett tíz év
Túl a városon 2021. február 26. 16:34

Drámai képet fest az egészségügyről Orbán Viktor, amiben ő nem végezte el a munkáját – az elvesztegetett tíz év

Bármennyire higgadtan beszélt a ránk váró szörnyűségekről péntek reggel a rádióban a miniszterelnök, szavai hiteltelenek. Nem azért, mert nem valós vagy ne válna gyorsan valósággá, amit mond.

Hirdetés

A helyzet most valóban annyira drámai, hogy nincs értelme mást mondani, mint igazat. Más kérdés, hogy ezt hányszor tapasztalhattuk meg a kormány kommunikációjában a koronavírus-járvány lassan egy éves története során. A pandémia harmadik hulláma már nem az országhatárok előtt dübörög, hanem azokon belül. A fertőzöttek számának meredek emelkedése mindezt pontosan jelzi. A mutálódott vírus pusztítóbb és gyorsabban terjed, mint az eredeti. A járványügy szakemberei nem mondhatnak mást, és nem mondhat más ma az országnak a kormányfő, mint ezt: pokoli két hétre számítsunk.

Erről beszélt a Kossuth Rádió reggel műsorban Orbán Viktor is, aki a legtöbbet tette azért, hogy a hazai egészségügy és vele az ország odajusson, ahol ma tart. Lassan tizenegy éve lesz megszakítás nélkül miniszterelnök, nem mutogathat hátra.

Már nem elég a gyurcsányozás.

Orbánnak ebben a tizenegy évben minden lehetséges eszköz a kezében volt, hogy Magyarországot korszerű, modern, a legkülönbözőbb kihívásoknak megfelelő állammá tegye, jól működő egészségüggyel. Nem tette. Valódi szándéka sem volt rá, meg akarta úszni ezt a munkát.

A rendszerváltás utáni közös kudarcainknak természetesen csak egy részét lehet a Fidesz vezetőjének a nyakába varrni. De olyan kegyelmi időszak egyetlen 1990 után hivatalba lépő kormányfőnek sem adatott meg, mint neki.

A legutóbbi világgazdasági válság utóhatásai nagyjából lecsendesültek, az ország 2010-ben csak Kósa Lajos szerint táncolt a fizetésképtelenség szélén. Bár a 2010 és 2012 közötti időszakot valóban nem lehet gazdasági és pénzügyi értelemben lakodalmas menetnek nevezni, de mindazt, ami azt követően 2020 márciusáig tartott, maga volt a lakodalom.

A világgazdaság az egész történelem során az egyik leginkább felfelé ívelő és viszonylag hosszú szakászát élte ebben a szűk egy évtizedben. Szakadatlan volt a gazdasági teljesítmény növekedése. Könnyű és olcsó volt hitelt felvenni a pénzpiacokon. Az uniós fejlesztési források kellő bőséggel álltak hazánk és a felzárkózni igyekvő tagállamok rendelkezésére.

Megteremtődött a pénzügyi alapja annak, hogy az országot tartós növekedési pályára állítsák, és ezzel párhuzamosan rendbe szedjék végre-valahára az olyan nagy rendszereket, mint az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer. Ezt a történelmi lehetőséget Orbán Viktor, és vele kormányai elszalasztották.

A modern állam alapja a jó színvonalú, finanszírozási anomáliáktól mentes egészségügy. A korszerűsítés helyett az elmúlt közel tíz évben folyamatosan vonták ki ebből az ágazatból a forrásokat, noha azok már annak előtte sem fedezték a kiadásokat. Szinte semmit nem tettek az ésszerűbben, költséghatékonyabban, innovatívabban működő magyar egészségügyért. Ha addig pazarlás jellemezte, pazarolt azután is. Ilyen a cifra nyomorúság. E mellett ölbe tett kézzel nézte végig az egymást váltó Orbán-kormányok mindegyike, hogy az orvosok és a szakdolgozók ezres nagyságrendbe hagyják el az országot, és vállalnak munkát valahol a Lajtán túl.

Hiába ordította a Magyar Orvosi Kamara évek óta, hogy kezelhetetlen orvoshiány vár az országra, hiába érveltek azzal, hogy lényegében az utolsó esély a rezidensek itthon tartására a gyors és jelentős béremelés, a kormány a kamara javaslataira nem is válaszolt a járvány elhatalmasodásáig.

Ezt ne felejtsük el, amikor a mostani járványhelyzet komolyságán borongó miniszterelnököt hallgatjuk. Beavatkozhatott volna, hogy megállítsa a hazai kórházak lepusztulását, kiüresedését, ám helyette annak a focicsapatnak is stadiont épített, amelyik ezt nem kérte.

Egészségügyért felelős minisztereit vagy nem hagyta dolgozni, vagy alkalmatlanokat állított erre a posztra. Évekkel ezelőtt egy szalonnasütés közben orvosismerőseim magyarázták el, miért lesz működésképtelen rövidtávon is a magyar egészségügy. Nem titkokat, hanem csupa magától értetődő ellentmondást, szakszerűtlenséget, a hozzá nem értés jegyeit magánhordozó jelenségről beszéltek.

Az egész ország tudta, hogy 2020-ra a magyar egészségügy nagyjából egy olyan testhez hasonlítható, amely kevés életfunkciót mutat. Mi történt idehaza annak a helyzetnek a megoldásáért, hogy a háziorvosok ne dolgozzanak 70 és 80 évesen? Mi történt a feudális jellegű hazai egészségügy megváltoztatásáért? Történt-e kísérlet az orvosbárói rendszer felszámolására? Ki hallotta meg azoknak a fiatal orvosoknak a hangját, akiknek a gyomruk kifordult a hálapénzt mindent átható és átfonó, az egészségügy egészét irányító létezésétől?

Ki foglalkozott azzal, hogy az elmúlt évtizedekben eddig nem tapasztalt messzeségbe került a hazai orvoslás a világszínvonaltól.

Ebben az országban nyugodtan lehetett hazátlan bitangnak nevezni a külföldre távozó orvosokat. Szemükre hányni, hogy az „állam kitaníttatta őket”, ennek ellenére nem itthon keresik a boldogulásukat. Közben ugyanezeket az embereket nem érdekelte, hogy egy kezdő orvos nettó 140 ezer forintot keres, és ezzel belehajszolják az önkizsákmányolás útvesztőjébe. Másod- és harmadállás vállalt, szó szerint betegre dolgozta magát, mire eljutott addig a havi jövedelemig, amiből már családot lehetett alapítani és eltartani.

Mikor értette meg a kormány, hogy elkerülhetetlen az orvosbérek jelentős emelése? Amikor tavaly novemberben teljes erővel berobbant a járvány második hulláma, és sokkal többen betegedtek és haltak meg, mint március és június között. Nem józan belátás, hanem pánikreakció, a politikai túlélés ösztöne miatt lépett Orbán.

Védőfelszerelést viselő orvos ellát egy beteget a koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított osztályon a fővárosi Szent László Kórházban (Fotó: MTI/Árvai Károly/kormany.hu)

Magyarországon nagyjából-egészében így néz ki a kormányzás. A járvány kellős közepén szervezik át a hazai egészségügyet, alakítják ki a megyei kórházak újfajta szerkezetét, kényszerítik aláíratni az orvosokat az új szolgálati szerződésről és látnak neki a praxisközösségek megszervezéséhez. Utóbbira három éve van támogatott uniós gyakorlat, tehát semmit sem kell kitalálni.

A legalkalmasabb idő erre nyilván a pandémia hónapjai, amikor a túlterheltségtől az összeomlás szélére került az egészségügy, amikor járványkórházakat kellett felállítani, kórházakat és kórházi osztályokat ki- és átköltöztetni.

Az teljes esztelenség megnyilvánulása volt, hogy 16 ezer lélegeztetőgépeket vásároltak, részben alkalmatlanokat. Közben a laikus is tudta, hogy ennyire akkor volna szükség, ha Magyarország lakóinak a száma megegyezne Olaszországéval, és a COVID-19 úgy szabadulna el, ahogyan Itáliában a tavasszal. Közben mi volt a lényeg? Hogy a „fürkészek” jókora haszonkulccsal dolgozhassanak, miközben a felesleges gépek megvásárlására elköltöttek 300 milliárd forintot. Hol van ma 14 ezer lélegeztetőgép? Tudja ezt valaki?

Az ország a miniszterelnöke ilyen előzmények után pénteken reggel arról beszél, hogy a „helyzet drámaian romlik”, hogy „drasztikusan nőni fognak az esetszámok”, és néhány szót elejt a hazai egészségügy teherbíró-képességéről.

Nyilván nem Orbán Viktor tehet arról, hogy kevés vakcina érkezik az országba, ahogyan arról sem, hogy újból berobbant a járványhelyzet. De arról igen, hogy olyan leromlott, lepusztult állapotban találta a COVID-19 az ország kórházait, amilyenben találta. Igaz, eközben a még szabad sajtó azt írja, hogy Moderna vakcinákból indokolatlanul keveset kötött le a kormány, ezért is jön időarányosan kevés ebből az oltóanyagból.

Az ő kormánya titkolta el a fertőzések területi eloszlását egész tavasszal. Az ő kormányzati kommunikációs gépezete bénította meg a járványhelyzetben elemi fontosságú tájékoztatást azzal, hogy nem válaszolt az általuk ellenzékinek tartott újságok és újságírók kérdéseire. De közben arra is volt idejük, hogy az ország legolvasottabb hírportálját, az Indexet a NER kezébe játsszák át.

Ez a kormány volt, amelyik megmagyarázhatatlanul hosszú ideig nem tesztelte a lakosságot, majd nyáron, mint aki jól végezte dolgát: elment nyaralni. Ki az Adriára egy luxusjachtra, ki a Balatonra.

Járványkórházakat zárattak be, mások mellett a szegedit is, a második hullámra való felkészülés jegyében, hogy aztán a múlt év szeptembere és októbere a kapkodás és a fejetlenség hónapjai legyenek. Így néz ki alulnézetből Európa legjobb egészségügye – ahogyan a miniszterelnök fogalmazott.

Minden mulasztásunk egyszer a nyakunkba hullik. Most Orbán Viktoron a sor.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: egészségügy Fidesz járvány koronavírus Orbán Viktor pandémia
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés