Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. február 23. 17:30

László Róbert, Political Capital: Ami a 2022-re vonatkozó választási esélylatolgatásokból rendre kimarad

Sorra jelennek meg a bő egy év múlva esedékes országgyűlési választásról szóló esélylatolgatások. Van azonban néhány olyan tényező, amelyről alig esik szó. Ezeket vette most számba a Political Capital választási szakértője, hogy megmutassa: sok részlet ismeretlen még a megalapozott előrejelzéshez.

Hirdetés

1. A járvány és a nyomában járó gazdasági válság a legfőbb bizonytalansági tényező

A nyilvánosságban uralkodóvá vált nézet szerint az ellenzéki összefogás hatására 2010 óta most először kiegyenlített a kormánypártok és az együttműködő ellenzéki erők összesített támogatottsága. Valójában voltak már hasonlók az erőviszonyok a kormánypárti és az ellenzéki oldal között, 2012-ben és 2015-ben, igaz, akkor távolabb is voltunk a soron következő választástól.

Többek között a járvány és az annak következtében kialakult gazdasági válság miatt most valóban több oka van a Fidesznek az aggodalomra, mint az előző két mélypontja idején volt. Szavazótáborának egy nem elhanyagolható része ugyanis eddig gazdasági érdekből, az elmúlt tizenegy év válságmentes, viszonylagos konjunktúrájának haszonélvezőjeként szavazott a Fideszre. Tavaly óta ettől egyre szélesedő társadalmi csoportok kerültek és kerülnek ma is távolabb, miközben a kormányzati kompetenciába vetett hit is sokakban megingott.

Ez a hangulatváltozás akár az ellenzék kezére is játszhat, de ahhoz saját kormányképességükről is meg kell győzniük a választókat; az eddig megszületett megállapodások (106 közös jelölt, közös lista, előválasztás elvi támogatása) csak szükséges, de távolról sem elégséges feltételei az esetleges választási győzelmüknek.

2. A Fidesz valamiért jobban akarta a közös listát, mint maga az ellenzék

A választási rendszerből és a korábbi választások tapasztalataiból fakadóan évek óta nyilvánvaló, hogy az ellenzéknek csak akkor lesz esélye 2022-ben, ha a 106 egyéni választókerületben csak egy komolyan vehető ellenzéki jelölt áll szemben a kormánypárt jelöltjével. Az viszont sosem volt egyértelmű, hogy az egyetlen közös lista ugyanilyen előnyökkel járna az ellenzék számára, a lista-dilemma ezért mindig is politikai kérdés volt. Az egy vagy több lista ügyét végül tavaly év végén a Fidesz döntötte el – az együttműködő ellenzéki pártok helyett.

2020 végén ugyanis kaotikus körülmények között módosultak a választási jogszabályok. Két jelentősebb területhez, a jelöltállításhoz és a választókerületi térképhez nyúltak volna hozzá, végül csak az előbbi valósult meg. A kormánypárt először csak ötven főre tervezte emelni a listaállításhoz szükséges jelöltek számát, és amikor az a vád érte, hogy ezzel bele kíván szólni az ellenzék választási stratégiájába, nem győzte bizonygatni, hogy ez nem érinti azt, hiszen az együttműködő ellenzéki pártok továbbra is indíthattak volna akár egy, akár két listát is (106, illetve 53–53 jelölttel) – a három listás indulás viszont már ekkor ellehetetlenült. Emlékezetes, Hollik István önálló Facebook-videót is szentelt annak, hogy hangulatkeltésnek nevezze, hogy a törvénymódosítás közös listára kényszerítené az ellenzéket; mégis, néhány héttel később, pontosan ezt idézték elő azzal, hogy – formálisan Volner János, volt jobbikos, volt mi hazánkos független képviselő módosítóját befogadva – a listaállításhoz szükséges jelöltek számát hetvenegyre emelték.

Hogy a Fidesznek miért volt ennyire fontos, hogy az amúgy is egyetlen közös lista felé tendáló ellenzéki pártokat szinte parancsszóra egy listára terelje, továbbra sem teljesen világos. Elképzelhető, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) és a hatpárti ellenzéki együttműködés között kívánta felerősíteni az amúgy is kódolt konfliktust. Ne feledjük, sosem volt olyan választás Magyarországon, ahol ne lettek volna olyan szavazók, akik nem voltak hajlandók a két nagyobb[nak tűnő] tömb egyikére sem szavazni. 2002-ben a Centrum Párt, 2006-ban az MDF, 2010-ben és utána leginkább az LMP gyűjtötte be ezeket a szavazatokat, 2018-ban pedig már végképp nem beszélhettünk két nagy tömbről. 2022-ben az MKKP töltheti be ezt a szerepet, és a korábbiaknál jobban felépített minipártok is jobban bezavarhatnak.

Ami biztos, hogy kampányszempontból így egyszerűbb mind a kormánypárt, mind az ellenzéki oldal dolga. A Fidesz stratégiája már jó ideje (újra) arról szól, hogy a teljes ellenzék vezére Gyurcsány Ferenc, közös lista mellett pedig könnyebb ezzel az üzenettel tüzelni a Fidesz-tábort, egyidejűleg bomlasztani az ellenzékit. Utóbbiak számára azért problémamentesebb ez a helyzet (még egyszer: nem biztos, hogy hatékonyabb), mert a közös egyéni jelöltek után nem kell azt magyarázniuk (sem maguknak, sem a választóknak), hogy miért indulnak külön listán.

Lehetséges, hogy mindössze ezek voltak a Fidesz döntésének mozgatórugói, de egyáltalán nem kizárt, hogy egy idei módosítás fogja csak világossá tenni, mi is volt a valódi motiváció – ez át is vezet a következő pontra.

3. Tévhit, hogy a kormányzat már nem rajzolhatja át a választókerületeket

A Nemzeti Választási Iroda (NVI) még 2020 nyarán készített egy manipulációgyanútól mentes választókerülettérkép-tervezetet, amely csak a lélekszámváltozások által érintett Pest megye kerületeinek határait rajzolta volna újra. A Fidesz mégsem nyújtotta be a módosítót az ősz folyamán, amiből arra lehetett következtetni, hogy egy jóval átfogóbb térképmódosításra készül, ami nem csak Pest megyét érinti. Gulyás Gergely aztán novemberben váratlanul azt mondta, nem módosítják a kerülettérképet az ellenzék nélkül, mire a Párbeszéd decemberben benyújtotta az NVI neutrális Pest megyei térképét. Mivel a parlament törvényalkotási bizottságában ezt a kormánypárti képviselők is megszavazták, úgy tűnt, a Fidesz mégsem készül átfogó térképrajzolásra, inkább egy ellenzéki módosító befogadásával legitimálja a nagyrészt továbbra is manipulált kerülettérképet (2011-es elfogadása óta ez az egyik legtöbbet támadott eleme a Fidesz egypárti választási rendszerének, külföldön és belföldön egyaránt). A végszavazás idejére a kormányoldal mégis meggondolta magát, és nemmel szavaztak arra, amire pár nappal korábban még igennel.

Mivel a Pest megyei lélekszámprobléma továbbra is fennáll, idén is várhatjuk, mikor érkezik az új kerülettérkép, amit a kétharmad birtokában a Fidesz bármikor, akár év végén is benyújthat. Hiába szerepel ugyanis a választójogi törvényben, hogy választási és az azt megelőző évben nem lehet hozzányúlni a kerülettérképhez, ezt bármikor kijátszhatják, ahogy 2013-ban is megtették. A választási rendszer további elemeire vonatkozóan pedig – a közhiedelemmel ellentétben – semmiféle tiltás nincs a választási vagy az azt megelőző évre, tehát a politikai széljárás változása bármikor elhozhat egy újabb, akár mélyrehatóbb választási reformot is, még akkor is, ha ennek lehetőségét jelenleg tagadja a kormányoldal.

Ne feledjük, az, hogy egy kerülettérkép mire képes, szoros eredmény híján, éles választáson még nem derült ki. A 2011-ben megalkotott térképről készült korabeli modellszámítások és a Political Capital mandátumkalkulátora azonban világossá tették, hogy azzal a szándékkal készülhetett, hogy egy-két, akár három százalékpontos ellenzéki előnyt is át tudjon billenteni a Fidesz javára.

4. A 106 egyéni választókerület erőviszonyai ma még aligha jósolhatók meg

Ha a választókerületi térkép átrajzolása végül el is marad, akkor is rengeteg a bizonytalansági tényező az egyéni kerületek erőviszonyait illetően. Ahogy egy 2019-es tanulmányunkban írtuk, 2018-ban „az ellenzék tizenöt egyéni kerületet nyert meg, további hat budapesti kerületben minden bizonnyal segíthetett volna az LMP-vel (és egy kerületben az Együttel történő) hatékonyabb kooperáció, ezen felül pedig harmincegy további kerületben szerzett a komoly ellenzéki jelöltek összessége több szavazatot, mint a Fidesz–KDNP-é. Mindez azt is jelenti, hogy ötvennégy kerületben – ami az összes választókerület eggyel több mint fele – még matematikai esélye sem volt az ellenzéknek a kormánypárti jelölt legyőzésére.” Ezek a számok azonban, ha nem is jelentéktelenek, legfeljebb kiindulási alapnak használhatók.

A 2018-as ellenzéki szavazatokat eleve csak fenntartásokkal érdemes összeadni, például azért, mert akkor még a Jobbikra megbízhatóan szavazott a szélsőjobb szcéna nem Fideszhez csapódott része, márpedig ők nyilvánvalóan sosem szavaznának az azóta formálódott hatpárti ellenzékre. Innen nézve az ellenzék 2018-as kiindulási helyzete rosszabb is a mainál.

Orbán Viktor legyőzhetetlenségének megroppant mítosza, a járványhelyzet kiszámíthatatlansága, az együttműködésre most először hajlandó ellenzék felhajtóereje viszont képes lehet új választók megszólítására. Ezt erősítheti az országgyűlési választások előtt egyelőre ismeretlen hatású előválasztás, amely akár alapjaiban írhatja felül a korábbi választási eredményekből számított előrejelzéseket. Ahogy az a 2019-es budapesti előválasztáson is kiderült, nem feltétlenül az nyer, akit előzetesen a közvélekedés esélyesebbnek tart, például a pártok erősorrendje alapján, inkább az, aki több energiát fektet a kampányba. Az előválasztás számos meglepetést hozhat a választókerületekben, és ezt aligha lehet előre jelezni. Mint ahogy azt sem, hogy mi lesz akkor, ha lesz az ellenzéknek közös miniszterelnök-jelöltje. Ma ugyanis úgy kiegyenlített a támogatottság a kormánypárt és az ellenzéki oldal között, hogy előbbinek van egy egyértelmű vezetője, utóbbinak pedig nincs.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: László Róbert Political Capital választás 2022
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés