Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Szajbély Mihály: Egyetemünk sokszázéves történetének talán legsúlyosabb bizalmi válságát éli
Szegeden 2021. február 23. 12:30

Szajbély Mihály: Egyetemünk sokszázéves történetének talán legsúlyosabb bizalmi válságát éli

Újra megszólalt a modellváltás kapcsán a professzor, a szenátusi beszédét változtatás nélkül közölhetjük.

Hirdetés
Hirdetés

Február 22-én rendes szenátusi ülést tartott a Szegedi Tudományegyetem, ahol újra téma volt a várható modellváltás. Ezzel kapcsolatosan kért és most rendesen kapott is szót Szajbély Mihály professzor. Beszéde eljutott hozzánk, azt változtatás nélkül közöljük.

Tisztelt Rektor Úr!
Tisztelt Kancellár Asszony!
Tisztelt Szenátortársaim!

„Nem nagy örömmel szólalok meg ismét a modellválltás ügyében, de azt az elutasító választ, amelyet az ITM adott a 2021. január 29-én lefolyt szenátusi ülésen tapasztalt szabálytalanságokat szóvá tevő panaszomra, nem hagyhatom szó nélkül. A válasz szövegét nem ismerem, annak tartalmáról Rektor úr informált 2021. február 18-án kelt levelében. Nem kétlem, hogy az összefoglalás pontos, mégis kérem Rektor urat, a minisztérium átiratát egészében is juttassa el nekem.

Beadott panaszomban, melyet szenátortársaimnak is eljuttattam, az ülés lefolyásának négy elemét kifogásoltam:

  • A határozati javaslat kialakítása során tapasztalt anomáliákat.
  • Azt, hogy a határozat szavazásra bocsátása előtt nem kaptam szót, noha hozzászólási szándékomat időben és egyértelműen jeleztem, a szenátus ügyrendje szerint pedig a szót rektor úr nem tagadhatta volna meg.
  • Azt, hogy a szavazás elindításakor nem volt egyértelmű, hogy a Szenátus pontosan miről szavaz.
  • Kifogásoltam továbbá Rektor úr agresszív és fenyegető kommunikációját.

A válasz argumentációja szerint a határozati javaslat egyértelmű megfogalmazásához nem férhet kétség. Azon panaszaim felett, hogy Rektor úr kommunikációja többször is fenyegető volt, amikor a modellváltást ellenző érvek hangzottak el, illetve, hogy a szavazásra bocsátott kérdés megfogalmazása nem volt egyértelmű, a válasz nemes egyszerűséggel elsiklik, azaz egyáltalán nem reagál rájuk. Nem érkezett válasz arra sem, hogy miért nem kaphattam szót a vita lezárása előtt, ehelyett azt fejtegetik, hogy módosító indítványom szavazásra bocsátására a szenátus ügyrendje értelmében nem kerülhetett sor. Ez természetesen igaz, én azonban nem ez ellen emeltem kifogást.

Egészében véve az ITM válaszát – amelyet, ismétlem, csak Rektor úr interpretációjában ismerek – nem tudom másként értékelni, mint a joggal és az erőpozícióval való visszaélést.

A szenátus ülése után egymástól függetlenül több ügyvéd és jogász is megkeresett. Volt, aki a közigazdasági, volt, aki a polgári per indításnak a lehetőségére hívta fel a figyelmemet, volt olyan is, aki alkotmányjogi panasz benyújtását tekintette volna helyénvalónak. Többen segítséget is ajánlottak. Én azonban ezt köszönettel visszautasítottam, mert úgy gondoltam, hogy számomra, mint egyetemi polgárnak és kari képviselőnek, a szenátus a természetes fórumom.

Ezért nyújtottam be panaszomat a Rektor úrnak.

Mivel panaszom elutasítása után is kitartok amellett, hogy nekem a véleményemet elsősorban szenátorként kell kifejtenem, kérem hallgassák meg, hogyan látom most a kialakult helyzetet, mindannak fenntartása mellett, amit a korábbi szenátusi üléseken elmondtam.

Egyetemünk sokszázéves történetének talán legsúlyosabb bizalmi válságát éli. Karok fordultak egymással szembe, de karok fordultak szembe saját szenátusi képviselőikkel is, ha azok nem a kar akaratának megfelelően szavaztak. Már egy »tartózkodom« is heves indulatokat volt képes kiváltani. Megvallom, ez alól én sem tudtam teljes mértékben kivonni magam. Az egyik félreszavazó – nem a bölcsészkar képviselője – különösen fájdalmas meglepetést okozott nekem, mert úgy találtam, szavazatával hátat fordított azoknak az értékeknek és elveknek, amelyeket korábban közösen képviseltünk. Vannak olyanok is az egyetemi polgárok között, nem is kevesen, akik a történteket látva megkérdőjelezik a rektor és a rektori vezetés kompetenciáját, míg mások amiatt háborognak – szintén nem kevesen –, hogy a modellváltást ellenzők felelőtlen módon meg akarják akadályozni, hogy végre megfelelő finanszírozáshoz jusson az egyetem.

Annak a helyzetnek a kialakulásért, amelyben az egységes szegedi egyetem két évtized alatt létrejött – pontosabban: nem kis munkával létrehozott – kohéziója, közös identitása pár hét alatt végzetesen megrendült, elsősorban a fenntartó a felelős. Az a fenntartó, amely – korábbi kommunikációjával ellentétesen – váratlan újévi ajándékként felajánlotta modellváltás lehetőségét, mégpedig lehetetlenül rövid, a higgadt belső kommunikációt megnehezítő határidővel. Ám rosszul vizsgázott egyetemünk vezetése is, amely a valós kockázatok és lehetséges hatások elemzése, az egyetem polgárai véleményének a kikérése helyett a modellváltás melletti propaganda mellett döntött, és csupán annak kétségtelen gazdasági előnyeit ecsetelte. Az egyetem azonban tizenkét karból áll, és a gazdasági előnyök nem egyformán érintik őket. Az ajánlat az olyan karok számára volt igazán csábító, amelyeknek tudományos kutatásaik folytatásához komoly és állandó dotációra van szükségük. Ők, érthető módon, kevésbé érzékenyek a modellváltás kockázataira, míg azok a karok, amelyek ezekből a pénzekből jellegüknél fogva nem, vagy csak kisebb mértékben részesednének, ugyancsak érthető módon, sokkal érzékenyebben reagáltak az autonómia esetleges elvesztésében rejlő veszélyekre.

Abban egyébként, hogy a modellváltás kockázatokkal jár, ha jól érzékelem, senki sem kételkedik. Egyetértek a modellváltást szavazatával támogató Jelasity Márk szenátortársammal, aki egy interjúban így fogalmazott:

»Gyakorlatilag egy szerencsejátékban kellett megtenni a téteket, és én az igenre tettem, amit egyébként jelen pillanatig jobb döntésnek tartok, de sokkal jobb lett volna tudni, miről döntünk.«

Hát igen. Ezt pontosan így gondolom én is, a különbség közöttünk csak annyi, hogy az én kockázattűrő képességem kisebb, és valós garanciák nélkül kalandorságnak tartom a modellváltást.

Sajnos a rektori vezetés részéről nem éreztem törekvést sem a kockázatok, sem az egyetemi polgárok kockázattűrő képességének a felmérésére, az érdekek egyeztetésére, a korrekt párbeszédre, melynek során talán elkerülhető, de biztosan mérsékelhető lett volna a mostani bizalmi válság. Lehet persze hivatkozni a lehetetlenül rövid határidőre, de éppen az a nyílt levél, amelyet az elmúlt héten a modellváltást támogatók jelentettek meg a CooSpace felületén, és amelyhez egyszerű kattintással lehet csatlakozni, bizonyítja, hogy az egyetem informatikai rendszere alkalmas lett volna a vélemények gyors felmérésére. Csak lehetőséget kellett volna adni a modellváltás melletti és elleni érvek egy-egy oldalas összefoglalására, amelyekhez aztán ki-ki csatlakozhatott volna. És akkor a szenátusi szavazás előtt tiszta kép lehetett volna előttünk, hogy mennyien támogatják, mennyien ellenzik a váltást, és mennyien vannak azok, akik nem tudnak dönteni – mert biztosan szép számmal voltak ők is.

Én most úgy gondolom, a modellváltás folyamata aligha visszafordítható, hacsak a hatalom a lehetséges botrányoktól való félelmében, amelyeknek a lehetősége itt Szegeden azért benne van a levegőben, meg nem hátrál. Lehetséges persze az is, hogy – éppen a botrányok elkerülése érdekében is – olyan kuratóriumot, olyan alapító okiratot hoz létre, amelyek tiszteletben tartják, netán növelik az egyetem autonómiáját. Én, aki hallgatóként éppen ötven éve lettem a szegedi egyetem polgára, és azóta, külföldi vendégprofesszori meghívásaim időtartamától eltekintve, mindvégig itt dolgoztam, ezért szorítok most, ebben reménykedem. Jó lenne, ha Jelasity Márknak lenne igaza. De az biztos, hogy azok a sebek, amelyeket az egyetemen belüli egymásnak feszülések most okoztak, még akkor is nagyon nehezen lesznek begyógyíthatók, ha a legoptimálisabban jövünk ki ebből a ránk oktrojált történetből.

Figyelmüket megköszönve ismét kérem felszólalásom szövegének az ülés jegyzőkönyvéhez való csatolását.”

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: alapítványi egyetem felsőoktatás Fendler Judit Innovációs és Technológiai Minisztérium ITM kancellár rektor Rovó László Szajbély Mihály Szegedi Tudományegyetem szenátus szenátusi ülés SZTE

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés