Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. február 23. 10:08

Hogyan hazudjunk a tárgyalópartnerünk szemébe?

Újból leckét kaptunk arról, hogyan hazudik a kormány az ország szemébe. Az oktató ezúttal Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter volt, vele szemben mások mellett Baja, Budaörs és Gödöllő polgármestere ült.

Hirdetés
Hirdetés

A kormány a múlt héten önkormányzati szövetségekkel tárgyalt eredetileg arról, milyen központi pénzügyi segítséget kaphatnak a helyhatóságok a járvány elleni védekezéshez. Az eredményt nem kell hosszan taglalni: semmilyet.

Persze ahhoz, hogy megértsük, valójában mit jelent ez a semmi, érdemes felidézni az elmúlt hónapok néhány hazai politikai történését. A járványhelyzet tavaly márciusi berobbanását követően, a Fideszre egyébként nem jellemző bénultság hetei után a miniszterelnök bejelentette, hogy soha nem látott nagyságú gazdasági mentőcsomaggal segítik át az országot a járványhelyzeten.

A közel 4400 milliárdos csomag jól hangzott, de nem ezt az összeget, hanem ennek a töredékét sem látták a gazdasági élet szereplői. Ilyen értelemben valóban „soha nem látott” nagyságú lett a csomag. A vállalkozások tömege nem jutott hozzá a beígért bérkiegészítésekhez.

A fizetésképtelenség rémétől rettegő gazdasági szereplők viszonylag gyorsan megértették, hogy magukra hagyták őket.

A kormány tavasszal és nyáron látta elérkezettnek az időt, hogy elképesztő mennyiségű pénz szórjon ki idegenforgalmi és turisztikai beruházásokra. Persze szigorúan zártkörben, csupa olyan vállalkozásnak és vállalkozónak, akinek politikai rokonszenve közismert és megkérdőjelezhetetlen.

Nem kizárólag arról volt és van szó ebben az esetben, hogy a példátlan járványhelyzet idején minden kormány, így a magyar is, gondolja meg, mire szán pénzt, és mire nem. A legvisszafogottabb megfogalmazásban is, ezek a pályázatok időszerűtlenek voltak. Nagyjából tízezer dologra nagyobb szükség lett volna pénz költeni, mint például szállodabővítésre. Az pedig a jövő nagy kérdése, hogy abban a formában, ahogy eddig ismertük a turisztikát, lesz-e az előttünk álló évtizedekben.

Itt térjünk vissza a kormány és az önkormányzatok közötti tárgyalásokra.

A mögöttünk hagyott lassan egy évben a központi hatalom úgy tekintett a helyhatóságokra, mint lerabolandó területre.

A védekezés költségeihez nem járult hozzá, miközben ezt a francia, a német, az olasz, a spanyol, az osztrák, a holland és a belga kormány megtette.

Berlin eurómilliárdokkal segítette az amúgy a hazai önkormányzatoknál pénzügyileg sokkal robosztusabb német városokat és községeket, hogy megfeleljenek a kihívásoknak. Ráadásul Németországban nem kizárólag a központi, hanem a tartományi kormányok is segítik a megnövekedett feladatok ellátásában az önkormányzatokat. Hogy még élesebb legyen a kontraszt a magyar és a német állapotok között.

Az Orbán-kormány éppen akkor látta elérkezett az időt, hogy takarosan nagyot rúgjon a településekbe, amikor azok a bevételei jelentős részétől – bérleti díjak, önkormányzati cégek pénzügyi mélyrepülése – tartósan elestek. A Fidesz vezette kormány mindenkit az útszélén hagyott, akit, és amit lehetett.

Unalomig ismert, hogy ingyenessé tették a parkolást, elvonták a tömegközlekedés támogatását, jelentősen megvágták a polgármesteri hivatalokba befolyó iparűzési adót összegét. Ágazati többletadót vettetek ki a vízszolgáltatókra, amely csak Szegeden 500 millió forintot vesz ki a város zsebéből. 

Hogy a sok kicsi is sokra megy, mindennél jobban mutatja az ingyenessé tett parkolás. Ha Szegeden tizenkét egymást követő hónapban nem szedhetnek a parkolásért pénzt, az nagyjából egymilliárd forinttal rövidíti meg a helyi költségvetést. És akkor még nem beszéltünk a legnagyobb tételnek számító iparűzési adóról.

Gulyás Gergely is ezt emlegette, amikor úgy fogalmazott: a kormány nem vont el pénzt a településektől azzal, hogy a kisebb cégek esetében mérsékelte ennek az adónak a befizetését, mert a pénz helyben maradt. Milyen agyafúrtan lehet hazudni – ötlik fel bennem, még akkor is, ha a hazugságot semmi nem menti.

És valójában nem is agyafúrt, amit a miniszter művel. Nagyjából annyi mondandójának igazságtartalma, mintha azt állítana, hogy semmi gond nem volna, ha a munkaadó nem fizetné ki a hónap elején a béreket az alkalmazottainak, mert a pénz helyben marad.

Ez igaz, de ennél sokkal lényegesebb kérdés, hogy kinél. Ha nem jut el oda, ahova az jár, akkor a pénz helyben maradásának szinte semmi jelentősége nincs.

Az önkormányzati feladatok ellátásához ugyanaz szükséges, mint a boltban a kenyér, tej, felvágott és sajt megvásárlásához: pénz. Ennek a hiányában nehéz, sőt egy idő után lehetetlen biztosítani a közvilágítást, takarítani a várost, üzemben tartani a tömegközlekedést. Vagyis nem jó a város közösségének, ha a cégek számláin marad az iparűzési adóból megtakarított pénz.

Gulyás Gergely ezt pontosan tudja, ezért nevezhető hazugságnak, amit önkormányzati vezetőknek válaszolt. Hazugság az, amiről kimondása pillanatában tudjuk, hogy nem igaz.

A hazugságon túl még valami, ami nem menti a kormány települések elleni intézkedéseit. A pénzügyileg megroppant önkormányzatoktól összesen 150 milliárd forintot vesz el, és közben úgy érvel, hogy a védekezés költségeiből mindenkinek, így az önkormányzatoknak is ki kell venniük a részüket.

Ez önmagában még igaz is lehetne, ha nem tudnánk, hogy

tavaly decemberben 2250 milliárd forinttal (nem elírás, ez valóban négyjegyű szám!) növelte az Orbán-kabinet az államháztartás hiányát

azzal, hogy a legkülönbözőbb (Paks bővítése, Budapest-Belgrád vasútvonal, Fradi Stadion továbbfejlesztése) célokra esztelenül szórta a pénzt.

Tíz éven állt hallgattuk, hogy csökkenteni kell az államadóságot és a külső adósságot. Az államadósság gyorsan, a külső adósság lassabban, de az is mérséklődött. A mából visszanézve azért, hogy egy hónap alatt megcsúfolja a kormány mindazt, amit tíz éve alatt ezeken a területeken sikerült elérnie.

Nem is önmagában az a baj, hogy nőtt az államadósság, ez így történt Európa szinte minden országában. A járvány miatt messze nem normális körülmények között működik lassan egy éve a gazdaság és vele a pénzügyek. Ilyen helyzetben akár természetesnek is nevezhető, hogy elszállnak a költségek.

Magyarországon az a baj, hogy oktalanul és szükségtelenül szálltak el.

Csupa halasztható és megkérdőjelezhető fejlesztésre adott pénzt valóban gigantikus mértékben a kabinet. Ezért teljességgel hiteltelen, ha ennek ismertében védekezés költségeiről szólva az önkormányzatokra mutogat.

Hogyan aránylik a 2250 milliárd forint a 150 milliárdos iparűzési adó elvonásához? Ez az összeg kacagva kigazdálkodható lett volna, ha lett volna rá szándék. De nem volt.

Helyette két marokkal állt neki fojtogatni az önkormányzatokat, miközben a neki kedves városoknak nagyvonalúan pénzt utalt karácsonyra. Sokat tudna erről mesélni a debreceni, a székesfehérvári és a győri városvezetés.

Amikor a járvány elleni védekezés kapcsán igazságosságról, a terhek elosztásáról, méltányosságról és szolidaritásról szónokol a kormány, ezt ne feledjük…

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: adó elvonás Gulyás Gergely önkormányzat

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés