Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. február 18. 11:20

Orbán Viktor találkozása a Római birodalommal – Lakner Zoltán jegyzete


Hirdetés

Kútmérgezőnek nevezte a baloldalt Kósa Lajos. A volt polgármester, miniszter intellektuális horizontjának magasságát pontosan bemérhetjük a csengeri „örökösnővel” kapcsolatos – teljesülésbe át nem ment – pénzügyi afférja alapján, a dolog tehát nem ettől érdekes. Hanem attól, hogy, hogy is mondjuk, a kútmérgező kifejezés történelmileg már foglalt.

Kósa megszólalása ki nem kényszerített hiba, amennyiben nem az állami televízióban egy kőkemény kérdéssor össztüze alatt fogalmazott rosszul, hanem a saját Facebook-oldalán tett közzé/hagyott jóvá egy mondatot, miszerint „sajnos az oltásoknál érezhető a baloldali kútmérgezés”.

Most abba bele sem menjünk, hogy a baloldal bűne az aktuális kormányzati propaganda-álláspont szerint az, hogy jobban bízik a brüsszeli gyógyszerhatóságban, mint a magyarban. Holott, az ellenzék éppen azt kifogásolja, hogy a kormány a magyar gyógyszerhatóságot nem engedi saját szakmai standardjai szerint dolgozni.

A kútmérgezés kifejezés, nem nagyon van ezen mit szépíteni, klasszikus antiszemita fordulat. Amivel nem azt állítom, hogy Kósa antiszemita véleményt tett volna közzé, de a szakszó árulkodó jele annak, milyen történelmi hagyományhoz kapcsolódik a jelenlegi magyar kormány.

Az a kormány, amely persze nem ünnepli a kitörés napját, ám a közismerten kormányzati szócsőnek számító Magyar Nemzetben múlt héten a kitörésnapi túrák szervezője tett közzé az eseményt dicsőítő véleménycikket. Ez még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Itt jegyzem meg, az ellenzéki vezetésű budai önkormányzatok immár második éve tesznek kísérletet arra, hogy az 1945. február 12-i esemény kapcsán a szélsőjobboldali vélemény- és vonulásözönt a Budapest ostromára való árnyalt, részletes, sokoldalú emlékezéssel ellensúlyozzák. A kormánylap azonban lehorgonyozta magát e témában a jobbszélen.

Látszólag más téma, de valójában ide tartozik az is, amit Orbán Viktor írt szerdán a visegrádi országok legújabbkori együttműködésének harmincadik évfordulóját köszöntve. Különleges teljesítmény olyan történelmi távlatú víziót közreadni, amelynek egyetlen eleme sem igaz – legyen elég itt csak az Orbánnak a több évszázados európai egyensúlyra tett utalására emlékeztetni. Tette ezt egy olyan kontinens vonatkozásában, amelyet a huszadik század közepéig úgy ezer éven át sorozatban ráztak meg és cincáltak szét egymást követő háborúk. A magyar miniszterelnök szerint ez volt az egyensúly kora. Korábban egyébként már kifejtette, milyen nagyszerű volt az az időszak, amikor nemzetközi szervezetek helyett az államok kétoldalú szerződései tartották fenn a békét Európában. Pontosan úgy, ahogy például 1914-ben.

Szóval, Orbán dolgozata szerint „a magyarok gondolata saját küldetésükről a Római Birodalomig vezet vissza”. Hát, az mondjuk igaz, hogy a honfoglaló, majd államalapító magyarok elég sokat ütköztek és egyezkedtek a keleti Rómával, vagyis Bizánccal, de a Római Birodalomnak, mint olyannak, ugyebár 476-ban kampó volt, ahogy a miniszterelnök fogalmazna. Így aztán, ha az V. századik kell visszamenni, akkor nemigen marad más megoldás, miszerint Orbán a hunokról beszél. A hun-magyar rokonság ősi cselekményszál a magyar hagyományban, egy apró gond van vele, hogy soha senki nem tudta bebizonyítani. Ennyiből magától értetődő módon a magyar identitás részének tekinteni, hogy a Római Birodalommal kapcsolatban mit gondoltak állítólagos eleink (tényleg, amúgy mit gondoltak?), talán egy kissé meredek. Még ha esetleg hihetnénk, hogy Orbán a Német-római Birodalomra gondolt, de hát a szövegkörnyezetből kiderül, hogy nem, a cikkben is csak a franciáknak üzenget, nem a németeknek. Ők pedig azért mégiscsak eggyel odább lévő európai hatalom.

A hiányos történelmi és földrajzi ismeretek problémája lehetne tipp a megoldásra, ha ezt a szöveget is Kósa Lajos prezentálta volna, de hát nem.

Valójában az a helyzet, hogy a jó ideje rendszeresen a „magyar fajta” (értik, nem faj, mert ugye az mégis milyen lenen már, hanem fajta) tulajdonságairól nyilvánosan elmélkedő kormányfő behúzódik valahova Gömbös és Imrédy közé, ami a magyar politikatörténeti hagyományt illeti. Kásler „Királyösszerakó” Miklós felvonultatásával pedig kormányszintre emelte azokat a lunatikusokat, amelyeknek több nemzedékéről és hagymázas, hajmeresztő gondolatairól szól például Gyurgyák János Ezzé lett magyar hazátok című csodálatos és méretében is hatalmas eszmetörténeti munkája.

Történik mindez akkor – micsoda frivol fordulat –, amikor Orbán legjobb európai barátja, Salvini – aki azt követően lett Orbán legjobb európai barátja, hogy az előző legjobb európai barátja, az osztrák Strache, csúfosan belebukott egy kis korrupcióba mártott hazaárulásba –, tehát Salvini éppen most szállt be a centrista olasz nemzeti egységkormányba. Matteo nagy lépésekkel közelít az Európai Néppárt felé, amelyen belül a Fidesz évek óta függő helyzetben helyezkedik el. Salvini már a menekülthajókat sem löki vissza a Földközi-tengerre, amiért pedig Orbán hősként ünnepelte. Hovatovább az a neofasiszta párt marad majd meg Orbán – mondjuk Kaczyński után – legjobb európai barátjának, amely így is nevezi magát. Hiába, a politikai korrektség ideje lejárt, a fasiszták egy része bátran nevezi magát fasisztának, hívjuk hát őket mi annak.

A washingtoni Capitolium elleni Trump-párti ostrom után írt esszét arról Timothy Snyder történész, hogy a fasizmus nem pusztán egy meghatározott történelmi korszakban értelmezhető. Olyan politikai jelenség, amely minden időben felismerhető arról, hogy

  1. egy politikai vezető az igazság kizárólagos letéteményeseként állítja be önmagát,
  2. nem létezik többé a tények mindenki által elfogadott bázisa, csakis a befolyásolás képessége és a karizmatikus vonzerő számít,
  3. a joguralom és az azt biztosító intézmények helyét a vezető által igazságként hirdetett politikai mítoszok veszik át.

A hasonlóság a hazai állapotokkal nem a véletlen műve. Ahogyan a helyzet ez irányú fokozódása sem. Ha nem megy jobban, menjél jobbra, mintha ezt az elvet követné az Orbán-rendszer. Más elve a hatalom megtartásán kívül úgysem maradt már.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Kósa Lajos Lakner Zoltán Orbán Viktor vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés