Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Karcoló szilánkok; hogy lassan folyjon a vér – Bak Róbert ajánlja Szaniszló Judit Leli élete című kötetét
Művház 2021. február 13. 10:35

Karcoló szilánkok; hogy lassan folyjon a vér – Bak Róbert ajánlja Szaniszló Judit Leli élete című kötetét


Hirdetés

Ahogy az utóbbi hetekben, hónapokban szokás szerint olvasgattam az olvasói visszajelzéseket a legújabb hazai könyvmegjelenésekkel kapcsolatban, feltűnt, hogy Szaniszló Judit Leli élete című munkája ebből a szempontból messze kiemelkedett a felhozatalból, hiszen nemcsak viszonylag sokan olvasták, de gyakorlatilag szinte mindenki egyöntetűen pozitívan nyilatkozott róla, így én sem akartam semmiképpen kihagyni – kíváncsi voltam a miértre.

A mindössze második kötetes Szaniszlónak azért is lehetett (volna) nehéz kiemelkedni a 2020-as mezőnyből, mert viszonylag sok női nézőpontú traumaszöveggel találkozhatott a szélesebb olvasóközönség a tavalyi évben, és ez a szilánkos, apró történetdarabkákból felépülő írástechnika is kimondottan népszerű és gyakori volt az utóbbi időkben a magyar szerzők körében.

Viszont a jelen esetben ezek a szilánkok nem élesek, nem vágnak, legfeljebb csak megkarcolnak, hogy csak lassan, apró cseppekben folyjon el az olvasó vére az itt szereplő sok-sok fájdalmas, melankolikus történetfoszlányt olvasva, amelyekből aztán szép lassan összeáll egy ízig-vérig XX-XXI. századi családregény is.

Talán éppen ez, na meg persze az elbeszélés tónusa és hangvétele lehet a siker fő kulcsa, amely olyan természetességgel adja vissza a koranegyvenes, gyakran magányos, roppant sebezhető, cukorbeteg Leli énjét, ami kimondottan ritka a kortárs irodalomban.

A narráció lassúsága, csendessége, visszafogottsága ezen kívül még alkalmas arra is, hogy összefogja a majd’ egy évszázadon átívelő cselekményszálakat, amelyekben megtalálhatók ugyan a nagy nemzeti sorstragédiák is (a II. világháború vagy az egyik nagymamát megerőszakoló kilenc szovjet katona), ám ezek gondosan beilleszkednek az egyszerű, átlagos család mindennapi életének kisebb- (egyszerű családi veszekedések, hétköznapi nyűgök), nagyobb (a gyerekek súlyos betegsége) problémái közé.

Ez azért is működhet ilyen jól, mert Leli elbeszélőként és a szöveg tulajdonképpeni létrehozójaként őszintén vállalja, hogy egyes történésekről fogalma sem lehet, ezeket nem hallhatta senkitől, így amit ír – például az évtizedekkel születése előtt történtekről – az vállaltan a saját privát verziója, ám ennek ellenére (vagy éppen ezért) pontosan illeszkednek a folyamatos jelen időben megírt történések közé.

„Ez a szegény fiú alig tud szopni, mert az anyjának nincs teje, így a fiú alig tud szopni, így az anyjának elapad a teje. Ez a szegény fiú alig éri meg a négyet, de aztán végül megéri, és aztán alig éri meg a tizenhatot, de aztán mégis megéri. Van ennek a szegény fiúnak három húga, egy öccse, két bátyja és egy nővére, aztán meghal ennek a szegény fiúnak két húga, egy bátyja, hogy aztán szülessen még két öccse.

Van ennek a szegény fiúnak himlője, diftériája, lúdtalpa és állandó hasi felfúvódása. Eszik ez a szegény fiú hagymalevest, krumplilevest, és nem eszik ez a szegény fiú nagyon sokszor semmit. Játszik ez a szegény fiú kukoricacsővel, halott egérrel és baromfiszarral. Verik ezt a szegény fiút búbos kemence mellett, vaskályha mellett és petróleumlámpa mellett, hogy aztán legyen neki oka sírni, hogy aztán ezért megint meglehessen ezt a szegény fiút verni. Van ennek a szegény fiúnak egy szegény apja, akinek van egy szegény apja, akinek van egy szegény apja. Tanul ez a szegény fiú négy elemit, mezei munkát, cipőkészítést és ökölszabályt. Örököl ez a szegény fiú nyolc hold földet, három kapásalja szőlőt és másfél mázsa indulatot. Vár ez a szegény fiú kocsma előtt, kocsma mellett, eresz alatt és temetőben. Üt ez a szegény fiú sarokvasat, kóbor kutyát, vak kiscicát és gyereklányt. Lesz ez a szegény fiú szegény férj, hadifogoly, szegény ember és szegény nyomorult állat. Lesz ez a szegény ember hazaáruló, hadirokkant, vesekárosult, halláskárosult és örömapa. Hisz ez a szegény ember egy Istenben, hisz egy hazában, hisz egy isteni örök igazságban, hisz Magyarország feltámadásában. Éget ez a szegény ember tarlót, száraz avart, keresztlevelet és damasztabroszt a hátsó kertben.”

Ezen kívül (és most ismét csak a narrációt tudom dicsérni) még jól sikerült alkalmazni azt a korántsem új, de jó kezekben annál hatásosabb technikát, amelyben saját magáról is, csak mint egy kívülálló, E/3-as szereplőről beszél kendőzetlenül. A mű ezen szegmense is remekül működik.

Mit ne mondjak, annak ellenére, hogy a sok dicséret mellett sem állítom, hogy ez a vékonyka regény egy korszakos mű lenne, de pontosan értem, hogy mire ez a nagy és zajos közönségsiker, mert a Leli élete elsősorban a jól alkalmazott elbeszélési technikája, a hangvétele és felépítése miatt egy valóban ajánlható és jól sikerült darabja a tavalyi évnek, és remélhetőleg sok olvasóhoz el fog még jutni. Én drukkolok neki.

Bak Róbert

Szaniszló Judi portréfotóját Horváth Judit készítette. A fényképet az író Facebook-oldaláról vettük át.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom regény Szaniszló Judit
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés