Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. február 11. 10:15

Fontos lehet a szabad gondolat, ha ennyire félnek tőle – Lakner Zoltán jegyzete

Lesz Klubrádió, mégsem lesz semmi sem úgy, ahogyan eddig. Évtizedes üldözőverseny kellett hozzá, mire a rezsim utolérte a közszolgálati feladatokat betöltő magánrádiót. Megfosztják budapesti frekvenciájától is – a vidékieket már réges-rég elvették tőle.

Hirdetés

A történet e fejezete – szándékosan nem írom azt, hogy utolsó fejezete – a maga kicsinyes módján igen átgondoltnak tűnik.

Visszafelé haladva az időben: kedden a bíróság egy indokolás nélküli ítéletben tagadta meg a jogot arra, hogy a rádió ideiglenes frekvenciahasználati engedélyt kaphasson arra az időre, amíg el nem dől a 92.9-es frekvenciára kiírt új pályázat. A Médiatanács azért függesztette fel a pályázati eljárást, mert az abból kizárt egyik pályázó fellebbezett a kizáró határozat ellen. Magát a pályázatot pedig azért írták ki egyáltalán, mert a Klubrádió a Médiatanács döntése alapján nem kaphatott lehetőséget a sugárzási jog további hétéves meghosszabbítására. Korábban ugyanis jogsértéseket követett el, konkrétan, hiányosan és késve nyújtott be néhány információs táblázatot a Médiatanácsnak évekkel ezelőtt, vagyis elmulasztotta adatszolgáltatási kötelezettségét. A hatóság azonban hasonló esetekben más rádiókat automatikusan engedett további hét évig működni, jelentéktelennek találva a mulasztást.

A Klubrádión viszont így talált fogást.

Összességében tehát a Médiatanács kemény agymunkával megteremtette a lehetőséget annak a pályázatnak a felfüggesztésére, amelyet más rádiók esetében ki sem írt volna.

Most tehát a rezsim elkapta a Klubrádiót, nem úgy, mint akkor, amikor azzal próbálta megfogni, hogy egy korábbi pályázat során a beadott dokumentumok üres hátoldalait (!) nem látták el aláírással a rádió vezetői. Az ebből kerekedő elképesztő cirkuszt 2012-ben még sikerrel vészelte át a rádió, a mostani ürügyet azonban jóval körültekintőbben szervezték meg ellene.

Nehéz ugyanis nem arra gondolni, hogy a Klubrádió frekvenciájának egy másoknak fel nem rótt hiba miatti megpályáztatása, majd a frekvencián elinduló pályázók kizárása, utána az egyik kizárt pályázó fellebbezése, majd a fellebbezésre hivatkozva a pályázat felfüggesztése előre elrendezett koreográfia szerint zajlott.

Már csak azért is lehet erre gondolni, mert a rádió frekvencia nélküli túlélését legsimábban biztosítani képes digitális technológia hazai használatát éppen tavaly szeptemberben, a pályázati folyamat megkezdése előtt szüntette be a kormány. Ez ugyebár ugyanaz a kormány, amely most a digitális gazdaság bajnokaként igyekszik magát feltüntetni az Európai Bizottság előtt, legalábbis akkor, ha az uniós pénzek elköltése kerül szóba.

Erős fantázia szükséges hozzá, hogy az ember puszta időbeli egybeesést feltételezzen a digitális rádiózás – 2020-ban szinte értelmezhetetlen – kiiktatása és a digitális menekülésre készülő Klubrádió frekvenciafosztása között.

A rádió vezetői és munkatársai egy ideje már gyors internetes átállásra készülnek, hiszen eddig is sokan hallgatták őket online felületen, például olyan részein az országnak, ahol már jó ideje nincs a Klubrádiónak frekvenciája. De hogy százezernyi hagyományos értelemben vett rádióhallgatót milyen arányban és milyen tempóval lehet átterelni a netes rádiózásra, illetve velük megy-e az a maroknyi hirdető, akik még megmaradtak, és az adományozók, akik életben tartják a Klubrádiót, hát, ez a nagy kérdés.

Az ügy önmagán túlmutató jelentőségét legelsősorban is a lekapcsolás cinikus megtervezettsége mutatja. Kimatekozták, hogyan lehet a Népszabadság után megszabadulni a Klubrádiótól is, és persze a kiiktatottak sora igen hosszúra nyúlik a mások véleményének elhallgattatására „nem vetemedő” rendszer történetében.

A Médiatanács mostani eljárása során már valóban csak elbábozták a jogállamiságot, ahogyan azt egy hibrid rendszerben tankönyvi módon szokás. A tekintélyelvű döntés elé a jogszerűség paravánját vonják, de az alkalmazott jogszabályokat esetre szabják, illetve esetre szabva alkalmazzák, vagy hagyják figyelmen kívül. Paragrafus minden döntésre van, hiszen eleve egy bizonyos döntés kedvéért alkotnak jogszabályt.

A Klubrádió akár még büszke is lehet arra, hogy a leghosszabban üldözött, és legkésőbb levadászott intézmény volt. S arra is, hogy valamiféle továbbélésre még mindig kísérletet tehet a hallgatói révén. Kételkedhetünk bár a hagyományos rádiózás mai hatásfokában, ám – a jelek szerint – az Orbán-rezsim hisz abban, hogy még mindig lehet ereje, ha egyszer ennyire meg akart tőle szabadulni.

Nyilván nem arról van szó, hogy aki eddig Klubrádiót hallgatott, az most jobb híján átteker a Kossuthra, és a jövő hétre már Nagy Katalin prezentálásában látja a világot. A lényeg egy újabb szabad hang elhallgattatása, egy újabb olyan csatorna elzárása, ahonnan nem a kormány által ellenőrzött világkép árad, hanem információ és alternatív értelmezés. És megint eggyel kevesebb közszolgálatszerű hely létezik, eggyel kevesebb, ahol nem a mi adóforintjainkból csinálnak hatalmi propagandát, hanem az összekapart adományokból nyújtanak tájékoztatást.

Ilyenkor döbbenhetünk rá arra, mennyire fontos a szabad gondolat, ha ennyire félnek tőle.

Hogy a Klubrádió sorsának milyen egzisztenciális következményei lesznek, nehéz belátni. Értve ez alatt, hogy az új körülmények bizonytalanná teszik egy egész szerkesztőség, és a hozzá tartozó technikai, irodai személyzet tagjainak sorsát, megélhetését. Hangsúlyozni kell, hogy a Klubrádió az interneten működni fog február 15-étől is, de az eddig is folyamatosan a túlélésért küzdő csapat a korábbinál is nehezebb helyzetbe került. Talán maguk sem hitték volna saját magukról, mennyire veszélyesnek tartják őket.

A tanulság, ha van, hogy ennek magától nem lesz vége. Az Orbán-rendszernek nincs belső telítődési pontja, konszolidációs határértéke. Sosem fogják azt mondani, hogy elég, ennyi hatalom, ennyi pénz már megteszi. Viszik, amit vinni akarnak, lenyomják, akit akarnak, bosszút állnak azon, aki valaha bírálni merte őket. Mindig több kell, és mindig kell valami.

Az újságíró nem politikai harcos, hibát követ el, ha annak képzeli magát. Politikusok sem tekinthetik pártkatonának az újságírókat, egyik oldalon sem. De szabad sajtó tényleg csak akkor lesz, ha ennek a rendszernek végre vége szakad. Ami azért kijelöli a tennivalókat.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Klubrádió Lakner Zoltán vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés