Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Az egyetem nem gyár, és a felsőoktatás sokkal komolyabb dolog annál, hogy közgazdászokra bízzák, avagy miért akarják mindenáron az alapítványi fenntartást?
Szegeden 2021. február 10. 11:28

Az egyetem nem gyár, és a felsőoktatás sokkal komolyabb dolog annál, hogy közgazdászokra bízzák, avagy miért akarják mindenáron az alapítványi fenntartást?

Amennyiben megtörténik a vidéki tudományegyetemek, a fővárosi Semmelweis Egyetem (SOTE) és a Dunaújvárosi Egyetem magánkézbe adása, akkor Magyarországon fog működni a felsőoktatási intézmények számához mérten a legtöbb alapítványi egyetem. A kérdés: miért?

Hirdetés

Jelenleg nyolc egyetem működik Magyarországon alapítványi formában:

  • az Állatorvostudományi Egyetem,
  • a Budapesti Corvinus Egyetem,
  • a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (Gödöllő),
  • a Miskolci Egyetem,
  • a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem,
  • a Neumann János Egyetem (Kecskemét),
  • a Soproni Egyetem,
  • a Széchenyi István Egyetem (Győr) és
  • a Színház és Filmművészeti Egyetem.

A dolgok mai állása szerint semmi nem mentheti meg a debreceni, a szegedi, a pécsi, a dunaújvárosi egyetemet és a SOTE-ét a magánkézbe adástól és vele az alapítványi működéstől, így összesen 14 egyetem lehet alapítványi hamarosan.

Pedig az egyetemalapítás, -fenntartás és -működtetés alapvetően állami feladat. Európában döntően az állam a fenntartója és a működtetője az egyetemnek, függetlenül attól, hogy keletre vagy nyugatra tekintünk. És az is közkeletű tévedés, hogy az Egyesült Államokban sok alapítványi egyetem működne. Mindössze a tizenöt százalékuk sorolható ebbe a kategóriába.

Évszázadok gyakorlata

Az évszázadok óta kialakult és fennmaradt gyakorlatot, az állami fenntartást, leginkább az indokolja, hogy a tudásátadás legmagasabb formája nem vagy csak kis részben piacosítható. Különösen igaz ez az olyan tudományegyetemekre, amilyen a szegedi is. Ezek működését nem lehet alávetni kizárólag gazdasági és financiális szempontoknak. Aki úgy tekint a felsőoktatásra, hogy abban vannak gazdaságos és gazdaságtalan képzések, az nem érti az egyetem és az ott folyó oktató munka lényegét.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az állam az oktatás finanszírozásán keresztül veszteségessé és nyereségessé tehet – tett és tesz – képzéseket. A jelenlegi tudományegyetemi felállásban az állam nem biztosítja normatívaként azt az összeget az oktatásra, amelyből ez a feladat valóban elvégezhető volna, azaz alulfinanszírozza a felsőoktatást. Ezzel küzd mások mellett a bölcsész-, a jogász-, a gazdaságtudományi és a természettudományi képzés.

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) esetében az alapítványi átalakulásról az elmúlt hetekben lezajlott vita egyik fontos eleme volt, hogy mi számít jelenleg az egyetemen gazdaságos képzésnek, és mi nem. Ez a vita nem önmagában arról szól, hogy pénzügyileg mennyire nyereségesek egyes képzések. Hanem a jövőről is.

Megszabadulni veszteséges karoktól?

Könnyen előfordulhat, hogy a jelenleg tizenkét karral és külön tanárképző központtal működő SZTE-ről az elkövetkező években pusztán anyagi megfontolásokból bizonyos karokat leválasztanak. Ezt az alapítványi formában működő egyetem mindenható kuratóriuma minden további nélkül megteheti, és döntésének hivatkozási alapja éppen a pénz lehet, vagyis a veszteséges karoktól való szabadulás vágya.

Ennek az sem mond ellent, hogy a Szeged Televíziónak nemrég nyilatkozott Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, aki azt állította, nem tud arról, hogy létezne olyan terv, ami szerint az egyházi fenntartású Gál Ferenc Egyetem a jövőben átvenne néhány kart az SZTE-től. Az, hogy most nem tud róla, semmire nem garancia. Talán egy-vagy két év múlva tudni fog róla.

Ha a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzák, ugyanez elmondható az egyetemi oktatásról is. Sokkal komolyabb dolog, semhogy közgazdászokra, könyvvizsgálókra és könyvelőkre lehetne bízni.

Az egyetem üzleti alapú szemlélete az egyik leghibásabb és legfélrevezetőbb szemlélet.

Ez nem azt jelenti, hogy számolatlanul kellene önteni a pénzt a felsőoktatásba. Azt sem, hogy hatékonysági szempontokat ne kellene érvényesíteni a fenntartás és a működés kapcsán. Ám az biztos, hogy az egyetem nem szimpla üzlet.

Az egyetem nem gyár

Azt kell megérteni, hogy az egyetem nem gyár. A képzések, a szakok és a karok száma nem függhet pusztán attól, hogy pénzügyileg azok mennyire nyereségesek. Itt térjünk vissza az egyetem irányításához! Bár az elmúlt években sokat csökkent az intézmény autonómiája, ami a rektori kinevezések gyakorlatán is lemérhető. Ám az a tény, hogy belső kiválasztási folyamat eredményeként legfeljebb két ciklusra választhat az egyetem rektort, mégis sok garanciális elemet tartalmaz.

Ez még akkor is igaz, ha a rektorválasztás formális szabályain nem szükséges változtatni azért, hogy a hatalom a neki tetsző jelöltjét válasszák meg utóbb. 2010 óta olyan világ épül az országban, amelyben komoly hátrányokat jelenthet, ha a szabad választás szabályai mellett nem a kormányzatnak tetsző emberek kerülnek politikai és szakmai pozíciókba. Elég az önkormányzati választásokra gondolni, és arra a most zajló büntetőhadjáratra, amely az ellenzéki települések ellen folyik.

Kuratórium kontra szenátus

Mégis, az ötvenkét tagú szenátus, a rektor és azok helyettesei az állami fenntartás esetén az önigazgatást testesítik meg akkor is, ha a kormány a mindenkori állami pénzek odaítélésével, azok megvonásával vagy kurtításával jelentősen befolyásolni képes egy egyetem, adott esetben a szegedi működését.

Az alapítványi működés esetében a kizárólag egyetemi polgárokból – oktatókból, hallgatókból és egyetemi dolgozókból – álló testület jogköreinek döntő részét a kuratórium venné át, amelynek a személyi összetételébe a hírek szerint semmilyen beszólása nem lesz egyetemnek.

Két olyan, állítólag a kuratóriumi tagságra esélyes embernek, mint Novák Katalin tárca nélküli miniszternek és Nemesi Pálnak, a legutóbbi önkormányzati választáson a Fidesz által támogatott polgármester-jelöltnek, semmilyen szakismerete és -tudása nincs a felsőoktatás szervezéséről, működtetéséről.

Hogy nem teljesen lehetnek légből kapottak a fideszes nevek jelzi, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter a már alapítványi formában működő Miskolci Egyetem kuratóriumának elnöke. Pusztán azért, mert miskolci. Tisztségéhez tartozó szakismeretek nélkül lett ő is a kuratórium elnöke – ezt talán hangsúlyozni sem kell.

Novák Katalin és Nemesi Pál kétségkívül szegedi vagy szegedi gyökerekkel rendelkező emberek, de ilyen alapon akár százezer másik ember is kuratóriumi tag lehetne. Ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy Novák Katalin és Nemesi Pál politikai ejtőernyősök lennének a szegedi egyetem kuratóriumában – de persze ettől az eshetőségtől nem tekinthetünk el –, akkor komolyan el kellene azon gondolkoznunk: miért gondolja úgy a kormány, hogy magánkézbe kellene adni a hazai egyetemeket. E mellett azon is: miért bízza azok irányítását olyanokra, akiknek szakmai előéletük nem támasztja alá kiválasztásukat.

Miért nincs jó kezekben most az egyetem?

Miért nincs jó kezekben az egyetem, ha állami fenntartású intézmény? Az állampolgár, az adófizető szemszögéből megmagyarázhatatlan, miért kell a közvagyont átruházni egy olyan kuratóriumra, amely a jelenlegi kormányzópárt kádereiből és a holdudvarába álló személyekből áll.

Abból egyetlen szó sem igaz, hogy az alapítványi egyetemek több uniós pályázati pénz elnyerésére lennének jogosultak. Brüsszel ilyen értelemben nem tesz különbséget egyetem és egyetem között. Ha igaz, hogy az uniós és a magángazdaság irányából érkező összegek felhasználását egyszerűsíteni kellene az egyetemeknek, akkor miért nem az államháztartási törvényt módosítják?

Ez sokkal egyszerűbb volna, már csak azért is, mert könnyedén lebonthatóak volnának azok a ma még létező bürokratikus és adminisztratív akadályok, amelyek valóban gúzsba kötik a felsőoktatási intézményeket. E helyett valami egészen képtelen dolog történik. Horrortempóban, eszementen rövid idő alatt átalakítják a hazai felsőoktatást alapítványi működésűvé, pusztán azért a vélt, valójában nem valós célért, hogy könnyebben tudják hasznosítani az egyetemek a jövőben hozzájuk érkező fejlesztési forrásokat.

Itt most tényleg a gombhoz varrják a kabátot. Olyan nagy, kialakult évtizedes, évszázados rendszert, amilyen a hazai egyetemi oktatás, teljes mértékben átalakítanak, hogy hatékonyabb, versenyképesebb és fejlesztési forrásokat jobban hasznosítani tudókká tegyék a felsőoktatást. Az utóbbiról már esett szó, most néhány mondat a hatékonyságról és a versenyképességről.

Hogy lesz ebből versenyképesebb képzés?

Mindkettőben lenne mit javulnia a magyar egyetemeknek. De hogyan várható el mindez politikai alapon kinevezett, a felsőoktatáshoz alapfokon sem értő kuratóriumi vezetéstől? Gazdasági és menedzsment ismereteik – már amennyiben beszélhetünk ilyenről egyáltalán – nem vagy alig lesznek hasznosíthatóak egy olyan, számukra merőben új világában, amilyen a felsőoktatásé.

Ráadásul ezek a kuratóriumok olyan egyetemeket fognak működtetni, amely működtetéséhez szükséges pénz 90 százalékát továbbra is az állam adja. Ezzel kapcsolatosan kijózanító hír, hogy ma pénzügyileg ugyanez a helyzet. Az SZTE éves költségvetéséből nagyjából 8 milliárd 800 millió az egyetem saját bevétele, ez a büdzsé körülbelül tíz százalékát jelenti.

Bár rendkívül becsvágyó célokat fogalmaznak meg a saját bevétel növelése témakörében arra az esetre, ha alapítványi működésre állna át a szegedi egyetem, de ezek ma nem látszanak többnek ígéreteknél. Ráadásul az sem látszik, hogy érdemben honnan és milyen módon volna növelhető a saját bevétel.

Különösen, ha tudjuk, hogy a költségtérítéses hallgatókat évek óta csúcsra járatja az egyetem vezetése. Nagyon helyesen. De ez egyben azt is jelentheti, hogy érdemi növekedéssel ezen a téren már nem lehet számolni. Hogy mekkora és milyen megrendeléseket lenne/lesz képes az alapítványi egyetem behozni a piacról, ebben a tekintetben óvatosak lennénk. Persze ígérni ebben a kérdésben is lehet, és nagy számokkal is lehet dobálózni.

Ami nem érthető és nem elegáns

  • És van valami, ami egyáltalán nem érthető.
  • És van valami, ami nagyon nem elegáns.

A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta folyamatosan jelentős forrásokat vont el a felsőoktatásból. Radikálisan csökkentette az állami finanszírozású helyek számát az egyetemi képzésben, fizetőssé tett korábban költségtérítés nélkül elérhető szakokat.

Ezek az egymást érő kormányzati döntések hiteltelenítették el, hogy tudásalapú társadalmat akarnának építeni az egymást követő Orbán-kabinetek. Ahhoz ennek éppen az ellenkezőjét kellett volna tenniük. Majd 2020-2021 fordulóján, éppen amikor az egyetemek alapítványi formában működésének modellje felmerült, rácáfolva az elmúlt tíz év felsőoktatási szakpolitikájára, amely az ágazat kivéreztetését látta feladatának, hirtelen arról kezdtek el beszélni, hogy rengeteg pénz áll hamarosan az egyetemek rendelkezésére.

Tíz évig ennek éppen az ellenkezője történt. Mi magyarázza a fordulatot? Mi változott?

Nehéz megfelelő szavakat találni arra a politikai gyakorlatra, amely egy világjárvány kellős közepén látják elérkezettnek az időt, hogy szinte teljesen felforgassák a hazai felsőoktatást. Lehetetlen nem arra gondolni, hogy a kormány tudatosan számolt azzal, hogy az online oktatás miatt az egyetemek oktatói és hallgatói egy kicsit bénult állapotban vannak, a diákok többsége nincs jelen az egyetemi városokban.

Ezt a cselekvésképtelenséget kihasználni alávaló cselekedet. Tetézik mindezt azzal, hogy ezekben a rendkívüli időkben mindössze egy hónapot biztosítanak az egyetemeknek a döntésre. Vagyis arra, hogy maguk akarják-e az alapítványi működésüket vagy sem. Szó sincs kényszerről. Szabad elhatározáson alapulnak az erről szóló egyetemi döntések – a hivatalos megfogalmazás szerint.

Demokratikus látszatot olyan kevés hitelességgel régen játszottak el, mint ebben az esetben.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: alapítványi egyetem felsőoktatás Fendler Judit kancellár kuratórium Nemesi Pál Novák Katalin rektor Rovó László Szegedi Tudományegyetem szenátus szenátusi ülés SZTE Varga Judit
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés