Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. február 4. 12:02

Nagyon magas intellektuális szint – Lakner Zoltán jegyzete

„Intellektuálisan egy nagyon magas szinten lévő ember” – nyilatkozta Palkovics László arról a Stumpf Istvánról, akit mellé osztottak be, hogy az egyetemi modellváltást felügyelje. Mértéktartó viselkedés: ha miniszter vagy, és a kormányzati ciklus egyik legnagyobb, a tárcádhoz tartozó ügyének felügyeletét elveszik tőled, vágj hozzá jó képet. Dicsérd a riválisod a nyilvánosság előtt.

Hirdetés

Stumpf István visszatérése megér egy misét, már persze annak, akinek van még kedve és türelme a Fidesz-káderek mozgatását követni és elemezni.

Legyen elég itt annyi, hogy az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere afféle parkolópályára került az alkotmánybírói megbízatással 2010–2019 között, és az egyre inkább felhíguló, leértékelődő testületben bizonyos nívót és szakmaiságot képviselt. Távozását követően még decens kormánykritikát is megfogalmazott egy-egy nyilatkozatában, s látszólag visszatért az akadémiai szférába. Ám amiként korábban az évekig az Európai Parlamentben parkoltatott Áder János 2011-ben megkapta a bírósági és a választási rendszer átalakításának felügyeletét, vagy ahogyan jelenleg Lázár János alakul át a kegyvesztést követően árnyék-agrárminiszterré, úgy tér vissza Stumpf az első vonalba egyetem-átalakítási főfelügyelőként.

De tényleg nem Stumpf személye a lényeg, legfeljebb annyi a jelentősége, hogy ő is csak afféle mézesmadzag. Hiszen, lám, itt van egy egyetemeket megjárt és a kormányzás mikéntjét ismerő, a kormányhoz lojális, de azért autonóm személyiség, vele kell tárgyalni, s nem, mondjuk, Németh Szilárddal. Ez volna hát a hivatalos biztosíték arra, hogy a másik mézesmadzag, az 1509 milliárd forint felosztása az egyetemek között viszonylag ésszerűen zajlik majd.

A magyarázat e tetszetős szövete legelőször is ott feslik fel, amikor az ember felidézi Stumpf István és munkatársai 2010 előtti írásait a rossz kormányzásról, és arról, hogy milyen lenne a jó. A Századvég szakpolitikai műhelyeiben nagy erővel tárták fel, mitől problematikus a 2002–2010 között egymást követő szocialista miniszterelnökök teljesítménye. Mi tagadás, volt is mit megmutatni e tárgyban.

Mindez azért lényeges, mert ha valaki komolyan veszi magát, komolyan veszi azt, amiről tanulmányai jelentek meg, vagyis komolyan veszi, hogy a kormányzati munka alapos előkészítést, a kedvező és kedvezőtlen hatásokkal való számvetést, a nem szándékolt következményekkel is kalkuláló döntést igénylő folyamat, akkor nem gondolhatja, hogy két hét alatt megfontoltan át lehet alakítani a magyar felsőoktatás legnagyobb intézményeit.

Egy ilyen folyamat előkészítése „rendesen” nem azért tart évekig, mert a bürokraták szeretnek babrálni a részletekkel és tologatják az aktákat. Hanem azért, mert valóban számos kérdést elemezni kell, mielőtt felelős döntést hoznak az ezzel megbízott személyek és testületek, köztük a politikusok.

Ha valaki egy minden ilyen előkészítő mozzanatot nélkülöző döntéshez a nevét adja, attól fogva nem lehet rá a szakmaiság letéteményeseként hivatkozni.

Ami mostantól történik az alapítványba szervezett egyetemekkel, közöttük a Szegedi Tudományegyetemmel, az egy kísérlet. Fogalmunk sincs, és senkinek nincs fogalma róla, hogy ettől az egyetem jobb lesz vagy sem. Annál is kevésbé, mert az sem tisztázott nyilvánosan, hogy mit értenek az átalakítás levezénylői jobb egyetem alatt.

Természetesen jobb, ha több a pénz, még jobb, ha sok, azonban semmi sem indokolja, hogy a források növelését az alapítványosításhoz kössék. A több pénz pedig önmagában nem biztosíték semmire. Éppenséggel ahhoz is vezethet, hogy puha költségvetési korlát alakul ki, vagyis önteni lehet a pénzt értelmetlen dolgokra, mivel hogy van sok-sok pénz, amit nem a teljesítménnyel, hanem az elkölthetőséggel mérnek.

Itt jön a következő probléma. Tényleg a Marsról – és itt a nem a Mars térre gondolok – tegnap kellett érkeznie annak, aki nem érzékeli az összefüggést az Orbán-rezsim egyetem-átalakítás iránti érdeklődése és az éppen most rendelkezésre álló gigantikus kutatás-fejlesztési uniós pénzek között. A kormány mindent elkövet, hogy ezt a pénzt a saját klientúrája foglalhassa le, és ha már ott van, akkor ezt összeköti a tudományos élet átalakítására tett kísérlet felpörgetésével. Ez az 1500 milliárd forint nem tudományos és oktatási projekteké lesz, pontosabban az lesz csak az övék, ami nekik ebből jut.

Ezt szolgálják a miniszterekkel feltöltött kuratóriumok, amelyeknek valamennyi tagját a kormány nevezi ki, és amelyek idővel meg fogják kapni az alapítói jogokat is. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a mai kormány által kinevezett kurátorok leválthatatlanokká válnak. Amíg ez a kormány marad, addig a miniszterek bizonyára kormányzati célokat képviselnek majd az egyetemi kuratóriumokban. Kormányváltás esetén pedig állam lesznek az államban, lefoglalva a magyar felsőoktatás kulcspozícióit és pénzügyi elosztó helyeit. Ez a cél, meg – ahol csak lehet és érdemes – az egyetemi ingatlanokkal való nagyszabású csencselés.

Persze, ahogy ma állnak a dolgok, akár csak egy tíz–húsz százalékos béremelés, valamint a kutatási projektek folyamatossága máris nagyon kedvező fordulatot hozhat az egyetemi szféra dolgozóinak. Csakhogy ezeknek a változásoknak semmi közük az alapítvánnyá alakításhoz. Csakis abból a szempontból van összefüggés, hogy a kormány azt engedi a pénzhez, aki elfogadja az alapítványi formát, amihez azért ragaszkodik, mert ezzel rázárja a politikai és klientúra-irányítás ketrecét az egyetemekre.

Amelyeknek jut majd néhány falat, de hogy mindez nem értük történik, annak a belátáshoz igazán nem szükséges még csak nagyon magas intellektuális szinten lévő embernek sem lenni.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: alapítványi egyetem felsőoktatás jegyzet Lakner Zoltán Palkovics László Szegedi Tudományegyetem SZTE vélemény Stumpf István
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés