Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. február 1. 09:53

Egy szavazás margójára – Galambos Gábor olvasói levele

Aki arra számít, hogy most az SZTE vezetését fogom ostorozni egy sokaknak nem tetsző döntés kicsikarásáért, az téved.

Hirdetés

Ők azt tették, amit a meggyőződésük, a mai hierarchiában elfoglalt helyük és a lelkiismeretük megengedett: híveket kerestek – és találtak – a szenátorok között az általuk képviselt értékek támogatásához. Ennek az írásnak nincs köze ahhoz, hogy ki milyen elvek mentén képzeli az egyetemek jövőjét, milyen döntéshozatali struktúra lesz a modellváltás után az intézményben, vagy hogy ki hogyan gondolkozik az állam szerepéről a felsőoktatás finanszírozásában.

Azt szeretném tisztázni, hogy egy döntési folyamatban egy döntéshozónak felül kell-e emelkednie az egyéni érdekein akkor, amikor fontos, sokakat érintő kérdésben kell megnyilvánulnia, és – szenátorként, egyetemi vezetőként – képviselnie kell egy közösség határozatát.

Magam is azt gondolom, hogy egy modellváltás lehet jó, ha azt körültekintően, az érdekeltek meghallgatásával, megfelelő biztosítékok írásban rögzítésével és a demokratikus szabályok betartásával hoznak. Végül is ebben a folyamatban olyan súlyos kérdésekben kell döntésre jutni, amelyek nemcsak az egyének, hanem nagyobb közösségek (tanszékek, intézetek, karok, egyetemek) jövőbeli egzisztenciáját is alapvetően befolyásolni fogják. Öröm lehet mindenki számára az, hogy a szavát mindig tartó ITM által kinyilatkoztatott elvek is fedik a fentebb felsorolt érveket.

Előrebocsátom, nem vitatom sem a kancellár, sem a rektor, még a prorektor jogát sem arra, hogy meggyőződése mellé támogatókat keressen. Egy szavazást előkészítő vitában ezt sokan megteszik, és az SZTE vezetése ezt most meg is tette: a kari tanácsüléseken – nem megszokott módon – képviseltette magát, és érvelt a modellváltás mellett, de ezt felróni nem lehet. Érvek és ellenérvek csaptak össze – az általam ismert vitákban – néha hevesen, de mindig tisztességes módon. Ezt nevezhetjük a demokratikus döntés megfelelő előkészítésének.

Ezután a kari tanácsok döntöttek. Néhányan a modellváltás mellett, mások az ellen tették le a voksukat. Mindenki ismerte a következő lépést: a karok küldöttei a képviseleti demokrácia jegyében kötött képviseleti megbízással mentek a Szenátus ülésére, hiszen nekik kötelességük azt képviselni, amit a kari tanácsok szavaztak. A szenátusi szavazáson mégsem ez történt.

Látszólag a demokrácia nem sérült, de valami mégis nagyon megbicsaklott.

Szeretném tisztázni azt, hogy egy kar döntése eltérhet az általa delegált képviselő nézeteitől, elveitől, tehát egy küldöttnek joga van nem egyetérteni az általa képviselt karon született döntéssel, és a keletkezett helyzet nem feloldhatatlan. Két út áll előtte.

  • Ha a közösség érdekeit helyezi előtérbe, akkor a saját meggyőződésével ellentétesen fog szavazni, de betartja a képviseleti demokrácia írott és íratlan szabályait. Egy tisztességes szenátor esetében ez nehezen feloldható lelkiismereti konfliktust eredményez, és nem lenne meglepő, ha a szavazás után a képviselő lemondana mandátumáról.
  • Van egy másik lehetőség is: ha a szenátor nem tudja a közösség érdekeit súlyos belső, morális megfontolásokból képviselni, akkor a szavazás előtt le kell mondania, és át kell adnia a helyét annak, aki a küldő intézmény álláspontját maradéktalanul képviselni tudja. Ezt nevezzük demokráciának.

Harmadik út nincs. Legalábbis nincs a tisztesség keretein belül. Semmivel nem lesz tisztességesebb, gerincesebb az a szenátor, aki „nehéz szívvel, konfliktusokkal terhelve” segédkezik egy antidemokratikus döntés meghozatalában, mint az, aki az egyéni haszonszerzés reményében dobja sutba a demokrácia szabályait, és/vagy az egyéni elveit a közösség álláspontjának képviselete elé helyezi.

Érdemes vizsgálni azt, hogy aki nem képviseli a küldő intézmény határozatát, azt milyen indokok vezethetik. Ha röviden össze akarnám foglalni, akkor három szót írnék le: félelem, tisztességtelenség és gerinctelenség.

Gyanítom, hogy mind mögé rakható az átszavazókból néhány személy. (Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a modellváltás mellett szavazó karok képviselői közül senki sem küzdött lelkiismereti problémával, és mindenki követte a kari tanácsok határozatát.)

A félelemmel szavazókat nem menteni akarom.

Vélhetően azok sorolhatók ide, akik tartózkodtak a szavazástól. Ez persze egy „Gyenge nem”, sok indoka lehet, de a legvalószínűbb a pozíció féltése, vagy annak a hiánya, hogy valaki az általa képviselt kar érdekeinek védelmében képes-e konfliktusokat felvállalni? Aki nem rendelkezik ez utóbbival, annak komolyan meg kell fontolnia azt, hogy alkalmas-e a vállalt feladatok megoldására, tudja-e egy hierarchiában az általa képviselt kar érdekeit képviselni, védeni?

Számomra nem kétséges, hogy aki fél a kar érdekeit konfliktusos helyzetben felvállalni, annak le kell mondania.

Ha ezt nem teszi meg, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy egy magára valamit is adó egység ne hívná vissza azonnal az így szavazó képviselőt.

Tisztességtelen az a szenátor, aki hagyja magát eltéríteni az általa kötelezően képviselendő határozatoktól, és gerinctelennek tartom azt, aki a kari döntés pillanatában már tudja, hogy a kari határozattól eltérően fog szavazni, és tudatosan tévedésben tartja a kari döntéshozó testületet.

Meggyőződésem, hogy ezeknek a szenátoroknak sincs helye a képviseleti demokráciával rendelkező, magát demokratikus elvek által irányított intézményben. Mindegy, hogy mi áll a döntés mögött: egyéni haszonszerzés, meggyőzés vagy meggyőződés. A szavazatot befolyásoló döntést kiváltó ok minden esetben elfogadhatatlan, és egyetlen kar sem vállalhatja fel azt, hogy egy ilyen küldött továbbra is képviselhesse a kar érdekeit. Most minden karnak dönteni kell: vagy bohózattá silányítja a demokráciát, asszisztál az egyéni érdekek érvényesüléséhez, vagy visszahívja a küldöttét.

A döntés során már nem meghatározó argumentum, hogy a mandátumától megfosztott képviselő melyik pártnak milyen tisztségviselője, határozott idejű megbízással rendelkező kari tisztségviselő, vagy főiskolai docens.

Egy ilyen döntésnél már a karok becsületéről, a pislákoló demokrácia melletti kiállásról van szó.

Ez olyan érték, amit nem lehet egyetlen modellváltás oltárán sem feláldozni. A karok dönthetnek: vagy kiállnak a demokrácia értékei mellett, vagy ez a fajta „képviselet” a jövőben általánossá válik, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.

Galambos Gábor,
a JGYPK korábbi dékánja,
professzor emeritus

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Galambos Gábor Juhász Gyula Pedagógusképző Kar olvasói levél Szegedi Tudományegyetem szenátus szenátusi ülés SZTE
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés