Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. január 29. 18:29

Szajbély Mihály: Bizalomnak itt végképpen nincs helye

A bölcsészkart a Szegedi Tudományegyetem szenátusában képviselő professzor beszéde a mostani tanácsülés után is eljutott hozzánk.

Hirdetés

Szajbély Mihály mondandóját most is változtatás nélkül közöljük.

Hozzászólás az SZTE szenátusának 2021. január 29-i ülésén

„Az elmúlt napokban sok információ hangzott el a modellválltás körülményeiről, lehetséges előnyeiről és hátrányairól. Igyekeztem velük lépést tartani, meghallgattam a rektori és kancellári tájékoztatót, elolvastam a szakszervezeti anyagokat, néma résztvevője voltam a pécsi és a szegedi egyetemen szervezett különböző alternatív fórumoknak, némán követtem a sajtó híradásait. Mindennek nyomán nem látom okát és szükségét annak, hogy módosítsak az elmúlt szenátusi ülésen kifejtett álláspontomon.

Szerencsétlen az az oktatáspolitika, mely nem abból indul ki, hogy az oktatás finanszírozása állami feladat, hanem az önfenntartás pályájára tereli, a piaci szereplőkkel való versenyre kényszeríti az egyetemeket. Ez a kényszer eleve autonómiát csökkentő tényező. Az oktatási és kutatási tevékenységet nem önértékén, hanem közvetlen gazdasági hasznai szerint méri, és az intézményeket akadémiai hivatásuk háttérbe szorítására kényszeríti.

A kényszerű alkalmazkodás ráadásul a piaci szereplőkhöz képest komoly hátrányt jelentő törvényi környezetben történik. Ez természetes is, hiszen a törvények megszületése idején még senki sem számolt azzal az abszurd fordulattal, hogy a felsőoktatásnak döntően piaci körülmények között kellene működnie. Az önmaga által okozott anomália kezelésére az oktatáspolitika most nem a törvényi környezet megváltoztatásával, hanem az alapítványi modell felajánlásával kínál lehetőséget.

Messze vezetne, ha találgatnám ennek okát. Tény azonban, hogy ez nagyon veszélyes út, mely könnyen oda vezethet, hogy autonómiánk maradékát is elveszítjük, az egyetem saját kuratóriumának kiszolgáltatottjává válik. Ha pillanatnyi lehetőségeinket és érdekeinket mérlegelve, a behozhatatlan lemaradás rémétől fenyegetve mégis ezt az utat választjuk – és én mélységesen megértem azokat, akik ezt a lépést eleve elutasítják – akkor csak olyan világos és eleve meghatározott keretfeltételek mellett tehetjük ezt, amelyek valós garanciát jelentenek az egyetem önállóságának a megőrzésére.

A kulcskérdést a kuratórium létrejöttének módjában és működési feltételeinek a meghatározásában látom. Az elmúlt szenátuson megneveztem néhány elengedhetetlen garanciát. A szerdán kiküldött, majd másnap módosított szenátusi határozati javaslat azonban ezeket nem, vagy csak elégtelenül foglalja magában.

Az elmúlt napokban a modellváltás mellett érvként többször elhangzott a bizalom szó. Bízzunk abban, hogy a fenntartó őszintén jobb körülmények közé akar segíteni bennünket, bízzunk abban, hogy a kuratóriumban jó és hozzáértő emberek foglalnak majd helyet. Ez természetesen nem zárható ki. Nekem azonban, aki a Kádár rendszerben szocializálódtam, és majdnem negyven éves voltam a rendszerváltás idején, többször is alkalmam volt keserűen megtapasztalni, hogy a hatalom puszta ígéreteire botorság építeni.

Jelen pillanatban különös óvatosságra int, hogy a minket most erősen foglalkoztató kérdésről, a klinikák jövőjéről, a különböző, de egyaránt autentikusnak tűnő kormányzati helyekről egymással homlokegyenest ellentétes információk érkeznek. Ez arra utal, hogy vita zajlik a kormányon belül, és nem alap nélkül gyanakodhatunk arra, hogy az alapítványokba való gyors kiszervezés a vitatkozó felek egyikének a fegyvere.

De egyébként is vannak óvatosságra intő jelek.

Lehet-e bizalommal fordulni egy olyan átalakulási javaslat felé, amelyet maga a kezdeményező miniszter pár hónappal korábban még maga is elsietettnek tartott és kizárt? Hiteles lehet-e egy ilyen ajánlat, ha az átgondolásra egy hónap sem áll rendelkezésre?

Bizalomnak itt végképpen nincs helye.

A bizalom a politika kiszolgáltatottjává tesz bennünket.

Az egyetem a tudásnak az őre, hirdetője és gyarapítója. így tőle joggal azt várjuk, hogy felette álljon a politika hullámzásainak.

Utóbbi mondatom idézet. Szent-Györgyi Albert mondta ezt 1940. november 11-én, a Horthy Miklós Tudományegyetem ünnepélyes megnyitóján. Nyilván célzatosan, hiszen a megnyitón ott volt maga a névadó Horthy Miklós. Bölcsessége és józan kiállása ma is irányadó. Szegeden szeretjük Szent-Györgyit idézni. Okkal. Én is okkal idézem most őt, ajánlom szavait rektor úr és szenátortársaim különös figyelmébe.

Hangsúlyozom ismét: történelmi döntés előtt állunk. Jól gondoljuk meg, mire mondunk igent.

Hozzászólásom szövegét, melyet most is el fogok juttat a bölcsészkar engem a szenátusba választó oktatóinak, kérem az ülés jegyzőkönyvéhez csatolni.”

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: alapítványi egyetem felsőoktatás Szajbély Mihály Szegedi Tudományegyetem szenátus szenátusi ülés SZTE
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés