Rektor és kancellár: mosolyhadjárat és marketing – másutt alapígéretek sem teljesültek a modellváltáskor

Semmi meglepő nincs abban, hogy az SZTE összdolgozói értekezletére összeállított két írásos anyag a lehető legkedvezőbbre festi azt a képet, miért lenne jó, ha a jövőben alapítványi formába működne az egyetem (az egyik összefoglaló pdf-ben letölthető innen).

A modellváltással összefüggő veszélyek vagy nem léteznek, vagy olyan mértékben bagatellizálhatóak, hogy valójában szóra sem érdemesek – ez derül ki abból a két dokumentumból, amelynek aláírója Rovó László rektor és Fendler Judit kancellár.

Ezek az összefoglalókat tudomásunk szerint megkapta valamennyi egyetemi oktató és dolgozó, ami lényegét tekintve semmiben nem különbözik attól a terjedelmesebb anyagtól, amelyet az egyetemi szenátus tagjainak postáztak ki elektronikusan a január 18-i rendkívüli online ülés előtt.

A derűlátás olyan fokon áthatja ezeket az összefoglalókat, ami nem erősíti a benne foglaltak hitelességét: reális célnak tartja az egyetem jelenlegi vezetése, hogy a világ 28 ezer egyeteme közül 2030-ra minden jelentős tudományegyetemi rangsorban a legjobb 400 közé fogunk kerülni az SZTE.

Nem világos, hogy ezt a célt miért kizárólag az alapítványi működésű egyetemmel lehetne elérni – a szöveg homályosan utal arra, hogy nagyobb fejlesztési pénzeket használhatna fel a modellváltás után az egyetem, mintha maradna a mostani fenntartói forma. De valójában nem vagy nem egyértelműen beszél arról, mi volna a forrása a többletet jelentő fejlesztési pénzeknek.

Megjegyezzük, hogy a jelenleg már alapítványi fenntartásban lévő egyetemeken nem történt meg az a szerény mértékű, kétszer 15 százalékos béremelés sem, amelyet a modellváltás utánra ígértek be Szegednek is, azaz az alapígéretek sem teljesültek.

• Mindenfajta alátámasztás nélkül, a levegőben lóg az a dokumentumból származó megállapítás, ami szerint a modellváltás után megmarad az egyetem jelenlegi struktúrája, autonómiája és sokszínűsége.
• Félrevezetőnek tűnik a szöveg abban is, hogy az egyetemen jelenleg folyó vagy tervbe vett beruházásokat, kivitelezéseket és fejlesztéseket igyekszik úgy beállítani, hogy azok megvalósulása az alapítványi működés esetén biztosítottak. Egy félmondatot sem szán a szöveg arra, hogy tájékoztasson arról, hogy mi lenne ezeknek a terveknek a sorsa, ha nemet mondana az SZTE az átalakulásra.

Komolyan lehetne és kellene ugyanis azzal számolni, hogy ezek az állami fenntartás mellett is megvalósulnának. Ez a forgatókönyv azonban aligha illene bele a mosolyhadjárat és intézményi marketingbe, amelyet az egyetem jelenlegi vezetése ebben a kérdésben folytat.

Bár az összefoglaló hat pontban próbálja megnevezni azokat a pótlólagos forrásokat, amelyekhez akkor jutna hozzá az egyetem, ha a modellváltás mellett dönt, de ez az itt szereplő formában inkább hasonlít egy kívánságlistához, mint komoly pénzügyi tervezéshez.

Korántsem világos, mire alapozza az egyetem vezetése azt a bombasztikusnak ható érvet, hogy „az SZTE a modellváltásnak köszönhetően dinamikusan tudja növelni az alaptevékenységből származó bevételeit”. Ezt a kijelentést semmi nem támasztja alá.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!