Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Radnóti Miklós húgának kalaposműhelye volt Nagyváradon: megjelentek Erdélyi Ágnes írásai
Művház 2021. január 25. 08:02 Forrás: Szegedi Tükör

Radnóti Miklós húgának kalaposműhelye volt Nagyváradon: megjelentek Erdélyi Ágnes írásai

Radnóti-kutatásai révén találkozott Erdélyi Ágnes nevével a szegedi irodalomtörténész. Bíró-Balogh Tamásnak szöget ütött a fejébe, hogy fordulhat elő, hogy ha valakinek egy olyan ismert bátyja van, mint Radnóti Miklós, miért nem tudunk róla semmit, holott ő is jegyzett személy volt az irodalomban.

Hirdetés

– Mindig ott volt a háttérben, hiszen Radnóti Miklós féltestvére, akiről minden szakirodalom megjegyezte, hogy ő is írt, és hogy megjelent két könyve 1935-ben. Viszont semmi mást nem. Nekem pedig szöget ütött a fejembe, hogyan lehet, hogy ha van egy ilyen klasszikus érettségi tétel bátyja, mint Radnóti, akkor miért nem tudunk semmit a húgáról, holott ő is jegyzett személy volt az irodalomban – mondta a szegedi irodalomtörténész, Bíró-Balogh Tamás. – És kiderült, hogy valószínűleg azért nem, mert a művei gyakorlatilag hozzáférhetetlenek. Először és utoljára ugyanis Erdélyben, Aradon, illetve Nagyváradon jelent meg két kötete. Magyarországon nem található belőlük példány, csak az Országos Széchényi Könyvtárban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Radnótiné Gyarmati Fanni naplójában szintén sokat emlegeti Ágit, meg hogy ír, és hogy megmutatta a verseit. Radnóti korábban megismert naplójában ugyancsak említi. És azt se felejtsük el, hogy Radnóti egyetlen fajsúlyos szépprózai munkájában, az Ikrek havában Ági az a szereplő, akivel kezdődik a regény. Vagyis ez a gyerekkori napló félig róla szól. Az életrajzáról viszont eddig csak pontatlan adatok keringtek.

Kerek egész

– Töredék jellege mellett is egész, kerek életművet találtam – jegyezte meg a kutató. – Egy fiatal író, költő 21 éves korában kiadott munkáit lehet most újra kézbe venni, illetve a kéziratban és egyéb helyeken hátramaradt verseit, cikkeit. Meglepően érettek, sokrétűek, tartalmasak az írásai, főleg összehasonlítva az utóbbi évtizedek kezdő íróival. A húszas évei elején járó lány nemcsak az érzéseiről ír, de szociális érzékenységű íróként a verseiben és a regényében is érzékenyen megjelenítette a szegényeket és az elesetteket. A kéziratos rész úgy őrződött meg, hogy Ágnes elküldte Miklósnak olvasásra, és a Radnóti-levelezésben fennmaradt. Az Arckép szavakból című mostani kötet novemberben jelent meg a Jaffa Kiadónál, ebben a szépirodalmi rész olvasható. A vírusjárvány miatt sajnos nem tudtam Erdélyben kutatóutat tenni, és nem jutottam el az ottani nagy könyvtárakba. Ezért úgy gondolom, az életmű java megvan, de ki lehet még egészíteni valamikor. Továbbá ebbe a kötetbe nem került bele az újságírói munkássága – mert Ágnes a harmincas évek végétől újságíróként is dolgozott partiumi és szatmári lapoknak –, ez pedig kultúrtörténeti adalék mind a romániai magyar művelődéstörténet számára, mind Erdélyi Ágnes és közvetve Radnóti életrajzához. Ha folytatjuk az életmű kiadását, ez is mindenképp megérne majd egy kötetet.

Erdélyi Ágnes

Két nézőpontból

– Erdélyi Ágnes munkái elé bevezető tanulmányt írtam, amelyben felvázoltam életútját és életművét, illetve kapcsolatát Radnótival. Azt is, hogy az életmű önálló, ám az együttelemzések sokat elárulnak, hiszen vannak olyan témák, amelyeket mindketten megírtak. Így például az Ikrek hava című Radnóti-kisregényben van egy nagyon expresszív jelenet, amikor a gyerekek 1919 körül odasodródnak Budapesten egy kivégzéshez. Nem értik a dolgot, azt látják, hogy a Parlament árkádjai alatt a lépcsőkön agyonlőnek egy embert, aki összeesik, és nagy tömeg gyűlik köré. Ezt a jelenetet Erdélyi Ágnes is megírta egy hosszú önéletrajzi versében. A hasonlóságok és különbségek nagyon beszédesek, ki mit tart fontosnak abból, amit együtt láttak – fűzte hozzá Bíró-Balogh Tamás.

Miklós és Ágnes 1921-ig egy családban élt. Radnóti 1909-ben született, a húga 1914-ben, és hosszú éveken át azt hitték, hogy egész családot alkotnak. Egyikük sem tudott a családjuk történetét korábban övező tragédiákról. Radnótinak nem árulták el, hogy nevelőanya neveli, mert az édesanyja a születésekor az ikertestvérével együtt meghalt; Erdélyi Ágnes pedig nem tudott arról, hogy Miklós csak a féltestvére, és neki is volt egy testvére, aki csecsemőkorában hunyt el. A kor szokásainak megfelelően ezeket a korábbi családi tragédiákat titkolták a gyerekek előtt. Csak amikor közös édesapjuk, Glatter Jakab meghalt, akkor árulták el nekik a rokonok, merthogy ekkor kellett szétválnia a családnak. A csonka családot ugyanis nem tudták egyben fenntartani. Molnár Ilona, Miklós nevelőanyja, Ágnes édesanyja visszament Nagyváradra, mert onnan származott, és magával vitte a hétéves kislányt, Miklós pedig a nagybátyjához, Grosz Dezsőhöz került, aki a gyámja lett.

A két Glatter

Ágnes végig megtartotta az eredeti Glatter vezetéknevet, csak szerzői névként vette fel az Erdélyit. 1933-ban még Glatter Ágnesként kezdett publikálni ugyanúgy, ahogy Miklós is Glatterként élt és jegyezte első írásait. Az Erdélyi név nyilván az identitása részét képezte, hiszen Ágnes ott, az elszakított országrészben szocializálódott. Több évig élt a férjével annak szülőhelyén, Szilágysomlyón, illetve három évet töltött Bukarestben. A román fővárosba a jobb megélhetés reményében költöztek. Ez meg is jelenik a Kovácsék című regényében, mert Románia is ugyanolyan vízfejű ország, mint Magyarország, minden a fővárosba koncentrálódik, az elszegényedett emberek odamennek megélhetést keresni. Ez Ágnesék esetében is működött egy ideig, de a bukaresti éveik válással végződtek. A román fővárosban csatlakozott a baloldali mozgalmakhoz, majd visszatért Nagyváradra.

Kalapok és sapkák

Erdélyi Ágnes nem élt meg az írásból. Kalaposműhelye volt Nagyváradon, kalapokat és sapkákat készített, a kötet borítóján is egy ilyen sapkában látható. Kalapszalonja egyben irodalmi összejöveteleknek is színhelyéül szolgált. 1944-ben a nagyváradi gettóból hurcolták el, az édesanyjával együtt, és mindketten Auschwitzban haltak meg. Ekkor Miklós az utolsó munkaszolgálatát töltötte, nem tudott a sorsáról. Pár hónappal később őt is megölték.

A megjelent kötet borítója. Erdélyi Ágnes ezt a sapkát is sajátkezűleg készítette

A két testvér, amíg csak lehetett, tartotta egymással a kapcsolatot. Miklós naplójából kiderül, hogy főleg fiatalabb korában többször nyaralt Nagyváradon és a környékén. A harmincas években is többször meglátogatta testvérét, 1935 után viszont, amikor összeházasodott Gyarmati Fannival, már csak Ágnes látogatott Budapestre. Többek között 1935-ben, a nászútján is – akkor elég sok időt töltöttek együtt.

Fanni kedvelte

Gyarmati Fanni emberként kedvelte Ágnest, de persze ahogy másokról, róla is őszintén megírta véleményét a naplójában. Rögtön az első találkozás után hosszasan elemezte például, hogy rosszul házasodott, ami utóbb be is igazolódott. A sógornő inkább az irodalmi működését illette kritikával. Mindenkiről szigorú véleményt alkotott, és akiket kedvelt, azokról még szigorúbbat. Ágnes is megkapta tőle a magáét, Radnótiné egyszer még azt is megemlítette, hogy kell-e Ágnesnek egyáltalán folytatnia az írást, vagy sem. Ágnes erre azt felelte: ez nem szándék kérdése, neki ez a dolga.

A testvérek az utolsó szilveszterüket is együtt töltötték 1943-44 fordulóján. Azon az estén pedig, amikor baráti társaságban Radnóti először olvasta fel Nem tudhatom című versét, Ágnes is jelen volt.

Dombai Tünde

Nyitóképünkön Radnóti Miklós, Molnár Ilona, Radnóti nevelőanyja és Erdélyi Ágnes (fotók az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárának engedélyével)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bíró-Balogh Tamás irodalom irodalomtörténet könyv Radnóti Miklós Szegedi Tükör
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés