Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Túl a városon
  • Bidennél ugyanúgy elsőszámú prioritás Kína, mint Trumpnál volt, Moszkvával továbbra is fagyos lesz a viszony – Merkovity Norbert Amerika-szakértő
Túl a városon 2021. január 22. 09:30

Bidennél ugyanúgy elsőszámú prioritás Kína, mint Trumpnál volt, Moszkvával továbbra is fagyos lesz a viszony – Merkovity Norbert Amerika-szakértő

Joe Biden személyében új elnöke lett az Egyesült Államoknak. Mi változik vele, és mi nem? Egyáltalán, mennyire változtatható meg egy világhatalom politikája? Mit jelent a világpolitikában és a világgazdaságban az a tény, hogy új lakója lett a Fehér Háznak. Mindezekről Merkovity Norberttel, az SZTE ÁJTK Politológiai Tanszékének docensével, Amerika-szakértővel beszélgettünk. 

Hirdetés

– Szerdán beiktatták Joe Bident. Lehet arról beszélni, hogy vele új korszak kezdődik az Egyesült Államok politikájában?

– Minden elnökkel új korszak kezdődik. Ugyanakkor mindegyik elnök egy másik elnök után lép hivatalba. Ebből az is következik, hogy megörökli elődje gondjait, megoldatlan vagy félig megoldott ügyeit. Most hozzáállásbeli különbség látszik. Az első elnöki rendeletek egyike lehetővé tette a muszlim vallású országokból való beutazást az Egyesült Államok területére, amit Trump tiltott meg. Az intézkedés jelképes, mert a beutazás a koronavírus-járvány miatt nem lehetséges. A lépés mégis jól mutatja azt a filozófiát, amit Biden követni kíván. Ebbe sorba illeszthető a Kanada és az Egyesült Államok határán épülő kőolajvezeték építésének felfüggesztése. Nyit a nemzetközi porond felé, a zöld gondolat felé is. Ezt jelzi, hogy Washington visszatér a párizsi klímaegyezménybe.

– Biden már a beiktatása után elmondott beszédében hitet tett a mellett, hogy erősíteni fogja a szövetségesi kapcsolatait. Nyilván a NATO-hoz és az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatokról beszélt, és valóban hangsúlyos a klímaegyezményhez való visszatérés. Ezek fontos dolgoknak látszanak.

– Igen, ez igaz. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok tekintetben Biden politikája folytatása az eddigi amerikai politikának. A kínai termékekre bevezetett vámokat nem törölték el, és egy ideig nem is fogják. Kína mint az Egyesült Államok gazdasági kihívója, Bidennél ugyanúgy elsőszámú prioritás, mint Trumpnál. Emellett valóban vannak ügyek, amik visszakerülnek a régi kerékvágásba. Ilyen a transzatlanti kapcsolatok ügye. Gondolok itt a NATO, valamint az Európai Unió és/vagy az európai államok és az Amerika közötti viszonyra. Ezek háttérbe szorultak a Trump-adminisztráció idején. Korábban az Egyesült Államok részéről attól függetlenül elsődleges volt az Európához fűződő viszony, hogy republikánus vagy demokrata volt az elnök.

– Térjük vissza Kínához! Fogalmazhatunk úgy, hogy a Kína felől érkező világpolitikai kihívást a demokraták és a republikánusok azonos módon látják és értékelik?

– Érezhetően igen. A két nagy párt Kínához való hozzáállásában nehéz volna nagy különbségeket találni. Trump ebben a játszmában harciasabb volt. Hajlandó lett volna vámháborúba bocsátkozni Pekinggel. A politika finomabb eszközeit alkalmazta ebben a vonatkozásban Obama és az ifjabbik Bush is. Nagyjából ezt várhatjuk Joe Bidentől is.

Merkovity Norbert, az SZTE ÁJTK Politológiai Tanszékének docense (fotó: Szabó Luca)

– A világpolitikát befolyásoló kérdés, hogy változik-e, és ha igen, hogyan Washington Moszkvához való viszonya.

– Rögtön egy lezáratlanul üggyel találjuk szembe magunkat. A kérdés: mi történt a 2016-os amerikai elnökválasztás idején. Volt-e orosz beavatkozás, vagy sem. Erről az összeesküvés-elméletek állítanak valamit. Egészen biztos, hogy a titkosszolgálatoknál rendelkezésre áll egy egészen másfajta jelentés, amit a nyilvánosság nem ismer. Változhat a helyzet, ha ez megismerhetővé válik. Idetartozik a hazájába visszatérő orosz ellenzéki vezető, Navalnij letartóztatása, akinek szabadon bocsátását sok állam sürgeti. Látványos volt, hogy Putyin hosszú ideig nem gratulált a győztes Bidennek. Eddig is fagyos volt a viszony, ebben nem hinném, hogy sok változásra számíthatunk. Maradt még egy fontos terület. Az egyetlen, még érvényben lévő nukleáris fegyverkorlátozási megállapodás hamarosan lejár a két ország között. Ez a tény tárgyalóasztalhoz szólítja a két hatalmat. Az akkor megkezdődő tárgyalásokon kell majd az Egyesült Államokra és Oroszországra különösen figyelni. Nyitott kérdés, hogy az enyhülés irányába fordulnak-e vagy más irányba.

– Soha olyan sokszínű kormánya nem volt az Egyesült Államoknak, mint most. Nem kizárólag Kamala Harris afroamerikai és ázsiai származású női alelnökére gondolok, hanem a belbiztonsági tárca élére jelölt kubai származású Alejandro Mayorkasra. Hogyan értékelhető mindez?

– Már régen várható volt, hogy az Egyesült Államok népességének sokszínűsége előbb-utóbb a kormány összetételében is megjelenik. Robert Kennedy az 1968-os elnöki kampányában azt mondta, hogy nagyon reméli, húsz év múlva afroamerikai elnöke lesz az országnak. Erre negyven évet kellett várni. A legkülönfélébb társadalmi, de azt is lehet mondhatni, hogy etnikai, nyelvi és származási háttérrel bíró politikusok megjelenése hosszú ideje érett és tart az Egyesült Államokban. Ezen azért sem kell meglepődni, mert az ország demográfiai viszonyai is ebbe az irányba mutatnak. 

– Mi lesz Donald Trumppal és mi lesz Republikánus Párttal azt követően, hogy elvesztették az elnökválasztást? A kérdés azért is merül fel, mert nem szokványos elnökválasztáson és elnökváltáson vagyunk túl.

– Talán már eljutottunk arra a pontra, hogy ezt a két szereplőt, Trumpot és a Republikánus Pártot külön kell kezelni. Trump már nem vezére a pártnak. Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi vezetője, a párt kettes számú vezetője látványosan szakított Trumppal. Attól sem zárkózott el, hogy az impeachment eljárásban (alkotmányos felelősségre vonási eljárás – a szerk.) Trump ellen szavazna. Ha felelősségre vonják a volt elnököt, akkor arról is dönthetnek, hogy választott tisztségért már nem indulhat a jövőben. Emellett sok per vár rá. Jellemzően pénzügyi és gazdasági természetűek. A másik oldalon a Republikánus Pártnak magára kell találnia. Kérdés, hogy posztján maradhat-e a szenátusban Mitch McConnell, miután kisebbségbe kerültek itt a republikánusok. Ám, ha nem ő, akkor ki? Ha találnak egy új személyt, ő szabhat új irányt a pártnak. A Capitolium január 6-ai megrohamozása után a Republikánus Párt több vezetőjétől elhangzott, hogy vissza kellene térniük az értékalapú politizáláshoz.

Ebben az esetben elképzelhető, hogy különböző alkukat kötnek a demokratákkal. Amennyiben ez így történik, akkor a két év múlva sorra kerülő időközi választásokon egy, a jelenleginél konszolidáltabb Republikánus Párttal találkoznánk. Ha marad Mitch McConnell, és vele az éles szemben állás a demokratákkal, akkor nehéz évek elé néznek. Egyszerűen azért, mert nem igazán látszik az a társadalmi tömeg, amit még a republikánus politika mellett lehetne mozgósítani. Nem kevés ember áll ma sem mögöttük. Ne felejtsük el, hogy erősödtek a Képviselőházban, ezzel szemben gyengültek a Szenátusban. De azt nem lehet állítani, hogy a párt rosszul szerepelt volna a választásokon. Ez pedig azt jelenti, hogy a konfrontatív politika is járható út a republikánusok számára. A választ az elkövetkező hetek és hónapok adják meg.

Bod Péter

(Nyitókép: whitehouse.gov)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Amerikai Egyesült Államok amerikai elnök demokrata Donald Trump Egyesült Államok EU Európai Unió gazdaság Joe Biden Kína koronavírus Merkovity Norbert Oroszország pandémia republikánus világjárvány amerikai elnökválasztás amerikai elnökválasztás 2020 elnökválasztás Kamala Harris
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés