Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. január 21. 10:52

Önteni fogják a pénzt – Lakner Zoltán jegyzete

Nehezen landolt a valóság talaján a magyar kormány a gazdasági válság tényeivel szembesülve, de – erről mindenkit biztosíthatok – nem is kíván sokáig a földön tartózkodni.

Hirdetés

Felsőbb helyeken csak nagy sokára, jóval az őszbe fordulva ismerték el, hogy a gazdasági visszaesés a kormány által vártnál jóval nagyobb lesz. Addigra már mindenki tudta, hogy a gödör mélyebb, mint amit a kormány remél és a „visszapattanás” sem egyszerűen rugóra jár. A kormánynál lassabban csak a jegybank elnöke kapcsolt, aki még tavaly nyáron is 2-3 százalékos növekedést szuggerált. Aztán végül a pénzügyminiszter kimondta: hat százalékos mínusz környékén zárjuk a 2020-as évet.

Nincs épeszű ember az országban, aki ennek örülne, hiszen mindannyiunk életére hatással van a gazdasági válság. Maga a válság sem a kormány hibája, hiszen a koronavírus nyilvánvalóan rajta kívül álló okból sújtja az egész világot, és a járvány megfékezésére hozott intézkedések világszerte egyidejűleg vezettek a gazdaság drasztikus és azonnali lefékezéséhez.

A problémák ott kezdődnek, hogy mit kezd egy kormány a kialakult válsághelyzettel, pontosabban, a válságkezelés azon áll vagy bukik, miként diagnosztizálja a problémát egy adott ország vezetése, és mit szeretne elérni a válságkezeléssel. Korántsem magától értetődő a válasz, amire éppen a magyar kormány szolgáltat intő példát. A több ezer milliárd forint nagyságrendű gazdaságvédelmi alapból vagy a decemberi extra költségvetési kiköltekezésből csak a kiszórt összegek töredéke jutott ténylegesen válságkezelésre.

A magyar kormány szinte egyedülálló a világon azzal, hogy semmiféle közvetlen készpénzjuttatást nem nyújtott a bajba jutott háztartásoknak, tolta helyette a munkaalapú gazdaság mantráját, ami egy világválság idején minimum inadekvát, csak hogy a hülyeség kifejezést ne kelljen használnunk, hiszen ez mégiscsak egy újságcikk. Amikor az egész világ egyidejűleg leáll, ki gondolhatja komolyan, hogy ha két-három hónappal meghosszabbítanák a munkanélküli-ellátást, akkor annak nyomán az emberek galádul rászoknának az „ingyenpénzre”?

Van erre válasz: az Orbán-rezsim irányítói ezt hiszik. Elvégre, ők csak tudják, mi a kemény munka.

Azt azonban nem sikerült megérteniük, hogy a tömeges jövedelemvesztés maga is mélyíti a válságot, hiszen kevesebb ember tud vásárolni, ők is kevesebbet, így csökken a kereslet, és még több vállalkozás, szolgáltatás kerül nehéz helyzetbe.

Lehet a számokat kozmetikázni, vagy mindig csak azt a számot nézni, ami a kormánynak a legjobb, de reális helyzetfelmérés nélkül nem lehet válságot kezelni. Márpedig kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a válságnak a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatása sokkal súlyosabb, mint amit a kormány elismerni hajlandó.

Nem az a károgó, aki elmondja a rossz hírt, hanem az a felelőtlen, aki nem akarja meghallani.

A jövedelemvesztés problémájának kezelése mindenütt súlyos pénzeket emészt fel, de az egész világ vállalta a magas államháztartási hiány rizikóját, és nyomában a növekvő államadósságot. Csakhogy a legtöbb országban az emberek és a vállalkozások felszínen tartására ment és megy a pénz. Nálunk a Bozsik stadionra, a budai várbeli kormányzati negyedre, Mészáros szállodáira és a Belgrád–Budapest-vasútvonalra.

Összevetésképpen, Ausztriában most van napirenden

  • a vállalkozások bevétel-kiegészítésének,
  • állandó költségekhez nyújtott támogatásának
  • és veszteségbónuszának

– ez három különböző intézkedés – meghosszabbítása. A helyi önkormányzatok egy külön kormányzati alapra pályázhatnak, hogy kompenzálják bevételkiesésüket – hiszen a válság miatt csökkent a lokális adóbevétel is – a szokásos és a járványügyi feladatellátás zökkenőmentessége érdekében. Vagyis nem kivéreztetik a helyi igazgatást, hanem működésben tartják, mert az a közös érdek. Az Egyesült Államokban január elején folyt vita arról, hogy milyen összegű csekket kapjanak segítségképpen a háztartások, közben pedig Spanyolországban zajlik az országos minimumjövedelem-program megvalósítása.

Nálunk nincs semmi ilyesmi.

Van viszont győzelmi hangulat és melldöngetés. A Matolcsy Györgytől 2020 májusában elköszönő korábbi MNB-alelnök, Nagy Márton, aki azóta a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója lett, önbizalomtól kirobbanó interjút adott a minap. Miközben a hivatalos kormányzati várakozás szerint a 2020-as hat százalékos visszaesést idén jó esetben négy százalékos növekedés követheti, Nagy Márton idénre hat, jövőre már hét százalékos növekedést valószínűsít. Hiába, a Matolcsy-iskolában a hét százalékos növekedés örökre szóló beakadás. A miniszterelnöki főtanácsadó ezekkel a számokkal visszatért oda, ahol a kormány tavaly őszig tartott, hogy a válságot azonnali és teljes visszapattanás követi. Nagy Márton szerint a gazdaság szerkezete sem változik, minden megy tovább, mint azt megelőzően.

Erről azért a világban megoszlanak a vélemények.

Abban mindenki egyetért, hogy a járvány tényleges vége, vagyis a vakcinák gyártása és beadása, ennek megszervezése döntő tényező. A magyar kormány logisztikai műveleteit, azt a Müller Cecília által „rendkívül szervezett folyamatot”, ami jelenleg is zajlik, e helyt nem minősítem. Ám éppen e folyamat bizonytalanságai miatt elég merésznek tűnik annak a bejósolása, hogy idén hat százalékos növekedés lesz. A kormány ugyan visszavonathatja azt a szakági levelet, hogy a vendéglátóhelyek és a szállodák pünkösdig (május 23-24.) nem nyithatnak ki, na de a Miniszterelnökséget vezető miniszter maga is azt mondta korábban, erre nyár előtt nem kerülhet sor. Ehhez képest a miniszterelnöki főtanácsadó hat százalékos prognózisa valahol az elbizakodottság és a delirálás között helyezhető el. Éppen ilyen jóslatokkal telt el tavaly az év fele, amíg a kormány sértetten tudomásul vette a valóságot, amelynek ismerete nélkül nem lehet a tényleges helyzetet kezelni.

Annál is inkább furcsa Nagy Márton várakozása, mert ő maga azt mondja, hogy minden a legnagyobb rendben van, kivéve a turizmust és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. De ha csak ezek rántották a mélybe 2020-ban a magyar gazdaságot, akkor hogyan fogunk hat százalékkal visszaemelkedni, ha ezek az ágazatok még fél évig állnak? Ehhez jön még, hogy jelenleg éppen két nagy hazai autógyár is a termelés szüneteltetésére, illetve visszafogására kényszerül a globális beszállítói láncok meglazulása, magyarán alkatrészhiány miatt.

Ami ennél is riasztóbb, hogy a miniszterelnöki főtanácsadó válság utánra szóló víziója ugyanaz a betonozó-aszfaltozó ország, amilyen az elmúlt tíz évben voltunk. Az építőiparra és csakis az építőiparra alapozott növekedési modell hatékonysága rendkívül alacsony, nem igényel magasan képzett és magas fizetésre számot tartó munkaerőt. A kormány tehát nem óhajtja okosítani, minőségi váltásra sarkallni a magyar gazdaságot. Azonnali giga növekedési számokat akar, a jövőbe való befektetés nélkül, a beérkező uniós források prompt kiszórásával.

Azaz, a kormány terve egy újabb eltapsolt évtized.

Igaz, Nagy Márton a maga módján pontosan fogalmazott a jövőt illetően, amikor úgy fogalmazott: „öntenünk kell a pénzt” az „állami és családi beruházásokra”.

Azt meg már találja ki az olvasó, mely családokra fog az a sok pénz ömleni.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: gazdaság gazdasági válság járvány jegyzet koronavírus Lakner Zoltán Matolcsy György Nagy Márton Orbán Viktor pandémia vélemény világjárvány
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés