Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Vágyak, ígéretek, feltételezések - ezekre épül az alapítványi egyetemi működésről szóló szenátusi előterjesztés
Szegeden 2021. január 19. 18:30

Vágyak, ígéretek, feltételezések - ezekre épül az alapítványi egyetemi működésről szóló szenátusi előterjesztés

Eltúlozza a vele járó előnyöket, alig említi az esetleges hátrányokat a lehetséges egyetemi modellváltást bemutató előterjesztés, amelyet a szenátusi tagjai kaptak meg a hétfői rendkívüli ülés előtt.

Hirdetés
Hirdetés

Hírportálunk birtokában jutott az a tizennégy oldalas munkaanyag, amelyet szombaton postáztak a Szegedi Tudományegyetem szenátusi tagjainak, amelyet Rovó László rektor és Fendler Judit kancellár jegyez.

Valamiért nagyon gyorsan döntésre akarják vinni a kérdést

Az anyagot végigolvasva megerősíthetjük azt az eddig többektől hallott véleményt, hogy páratlanul egyoldalú bemutatása született annak, hogy mi történne abban az esetben, ha alapítványi működésű alakítanák át az SZTE-t.

A modellváltás horrorisztikus tempójáról eddig is tudtunk, de érdemes idézni a munkaanyag időbeli áttekintését, amiből kiderül, hogy az SZTE Dékáni Kollégiumát elsőször január 4-én tájékoztatták a várható átalakulásról, majd január 7-én az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője, Palkovics László egyeztetett mások mellett a vidéki tudományegyetemek vezetőivel.

Egy nappal később a karok vezetőit tájékoztatta az egyetem vezetése a miniszterrel folytatott tárgyalásokról. A munkaanyagból az derül ki, hogy az SZTE vezetői nem feltétlenül állítottak valótlan az elmúlt egy évben, amikor úgy fogalmaztak, hogy a szegedi egyetem kapcsán nem merült fel az alapítványi működtetés lehetősége.

Állítások, konkrétumok nélkül

A szenátusi előterjesztés többször hangsúlyozna, hogy az alapítványi működésre való áttérés kapcsán nem sérülne az egyetem autonómiája, de ezt a kijelentés a szövegben semmi nem támasztja alá. Az különösen elgondolkoztató, hogy minden érdemi jogkört elvennének az egyetemi szenátustól, attól a testülettől, amelynek hamarosan szavaznia kell ebben az ügyben.

Tovább igencsak kétségeket ébresztő az a passzus is, amely az egyetem jövőbeli egységéről szól, amelyben a miniszterrel történt tárgyalásra utalnak vissza: „A tájékoztatókon az is egyértelművé vált számunkra, hogy az Egyetem egységét nem veszélyezteti semmi, a jelenlegi struktúrában történne meg a fenntartóváltás. Amennyiben Egyetemünk állami alapítású vagyonkezelő alapítvány által fenntartott, közhasznú szervezetként működő felsőoktatási intézményként végezné feladatait a jövőben, a kérdés nem is merülhetne fel.”

Az átalakulás után a kuratórium minden további nélkül dönthet úgy, hogy gazdaságossági vagy más szempontokra hivatkozva nem indít bizonyos szakokat vagy megválik akár egész karoktól is. Ráadásul az új modellben a kuratórium döntéshozatalában nem lehet beleavatkozni, intézményi szinten nem.

Nem derül ki, miért jobb egy alapítvány, mint az állam

Teljes mértékben érthetetlen, miért hangsúlyozza, és miért hangsúlyozza túl az előterjesztést az a tényt, hogy alapítványi működés esetében az állammal kötött hosszú távú szerződés biztosítja az állami bevételt és az államilag finanszírozott oktatást. Az állam eddig is, és állami fenntartásban is biztosítaná mindezt. Legalábbis eddig nem találkoztunk olyan elképzeléssel, hogy az állam vagy a kormány teljes egészében szeretné megszüntetni a SZTE-t.

Nem magától értetődő az sem, hogy amennyiben nem költségvetési szervként működne az egyetem, akkor a gazdálkodással és a pénzkezeléssel kapcsolatok teendők valóban annyira leegyszerűsödnének, amennyire a szenátusi előterjesztés állítja.

Nem egyértelmű, hogy az alapítványi egyetem és annak működése kivonható-e az államháztartási törvény hatálya alól. Egyszerűen, mert az egyetem a modellváltást követően is döntő részben állami forrásokra épülve működne. Igaz, manapság sok minden elveszti közpénz jellegét, aminek nem volna szabad ilyen átalakuláson átesnie…

Opálos vágyképek

A megszerzett előterjesztés minden különösebb bizonyítás nélkül azt állítja, hogy nemzetközileg sikeresebb, versenyképesebb tudást nyújtó, a gazdasági élet kihívásaira és igényeire a korábbiaknál jobban reagálni tudó felsőoktatási intézmény jönnek létre Szegeden, amennyiben az egyetem alapítványi működésre állna át. A meggyőző érvek nélkül a leírtak opálos vágyképeknek nevezhetőek.

Már csak azért is, mert azt viszonylag könnyű leírni, hogy milyen egyetemnek szeretnénk látni az SZTE-t, de hogy mindez, hogyan érhető el, arról keveset vagy éppen semmit nem árul el a lehetséges modellváltásról készült munkaanyag.

Egyáltalán nem részletezi, vagy feltételezésekre alapozva beszél a szöveg arról, hogy milyen többletforrásokat lehetne bevonni az egyetem működtetésébe. Nem derül ki ezért az sem, milyen forrásból fedeznék az oktatóknak beígért 30 százalékos béremelést. Lehet, hogy az elbocsátásokból nyert összeg lenne ennek a forrása.

A szöveg végén található egy becslés, ami szerint öt éven belül (!) 7-8 milliárd forint piaci bevételre tesz szert az egyetem, amely az éves működési költségek megközelítőleg 10 százalékát jelentenék. Ám, hogy ez több volna egyszerű bemondásnál, az nem derül ki a munkaanyagból.

Pénz, pénz, pénz

De más értelemben is feltételezésekre épül a modellváltásról szóló beszámoló. Egyfelől előnyként nevezi meg, hogy a klinikák veszteségeit az állam lenullázza az alapítványi működésre való átálláskor. Majd néhány oldallal később ezt azzal árnyalja, hogy erről csupán ígéret született. Mivel itt év 4 milliárd forintos hiányról van szó, feltételezésekre, ígéretekre aligha volna szabad építeni. Mindez egy szerződéskötés előtt, amikor muszáj biztosat tudni.

Óriási az ellentmondás a tekintetben, hogy az előterjesztés a gazdaságos, piacvezérelt, hatékony működésről beszél az egyetem egészét illetően, miközben aki valamicskét is ért a témához tudja, hogy a képzések jelentős része nem piaci alapú. Egyszerűen, mert nem lehet az. A pedagógus, a bölcsész, jogász és a művészképzés szinte egésze ilyen. Ami nem azt jelenti, hogy a többi képzés piaci alapon (gond nélkül) megoldható volna.

Bár minden ilyen és ehhez hasonló anyagban szokás – ez ebben az esetben is megtörtént – sűrűn hivatkozni arra, hogy a képzésnek, így a felsőfokú képzésnek is reagálnia kell a munkaerő-piaci igényekre. Ez önmagában helyes elgondolásnak tűnik. A bökkenő csupán az, hogy a munkaerő-piac kiszámíthatatlan, változó és szeszélyes. Valójának három-öt-hét éves távlatban senki nem tudja megmondani, milyen képzettségű emberek kíván a piac.

Nem kell felsőoktatási és képzési szakembernek lenni, hogy olyan megállapításokat tehessünk, hogy komoly létjogosultsága lehet a jövőben is Szegeden az informatikusok képzésének. De ezen túlmenően nehéz biztosat mondani. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a szakindítás legalább három-öt évet vesz igénybe, ami kétségessé teszi: hogyan lehet reagálni piaci igényekre.

Nagyon fontos, hogy a modellváltás kapcsán az előterjesztés elején tisztázták, hogy ebből hazákban kétféle létezik. Ezt a kettőt fontos hangsúlyosan megkülönböztetni egymástól. A Corvinus az egyetlen hazai egyetem, amely az ingatlanvagyonán kívül két nagy hazai cég jelentős nagyságrendű részvénycsomagját is megkapta, és meghatározott körülmények között ennek hozadéka őt illeti. Vagyis ebből gazdálkodhat.

A többi egyetem az ingatlanvagyonon kívül semmit nem kapott, és nem is fog. Az ingatlanok foglaltak, mert azokban az egyetemi képzések folynak, így esetleges eladásuk lehetne külön bevétele az egyetemnek. Kézenfekvő – bár az egyetem működésével ellentétes lépés volna – egyetemi ingatlanok eladása.

Ez a feltételezett megoldás jelentheti azt is, hogy akár egész karoktól is megválhat az alapítványi egyetemet irányító kuratórium. Ilyen döntések meghozatalában a modellváltás esetén a politikai kinevezettekből álló testületet senki nem volna képes megakadályozni. Testületi autonómiai ez is, de az egyetem aligha ilyenre vágyott.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: alapítványi egyetem átalakítás Szegedi Tudományegyetem

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés