Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. január 17. 12:43 Forrás: Szegedi Tükör

Szemléletünk oltópontjai – Bod Péter jegyzete

Egy tavaly augusztusban elvégzett felmérés szerint a magyar felnőtt lakosság hatvan százaléka úgy nyilatkozott: amennyiben elkészül a koronavírus elleni vakcina, beoltatja magát. Egy most végzett hasonló felmérés szerint mára az embereknek csak harminc–negyven százaléka kívánja magát beoltatni.

Hirdetés

A zuhanás drámai mértékű, és nem világos, mi áll mögötte. Már csak azért sem, mert a magyar társadalom az elmúlt évtizedekben példás módon vetette alá magát a kötelező oltásoknak. Ez a megállapítás még Nyugat-Európával összevetve is igaz. A fertőző betegségek megelőzésére és kezelésére olyan egységes ellátórendszer jött létre a magyar egészségügyön belül, amit túlzás nélkül lehet világszínvonalúnak nevezni.

Mindez akkor is igaz, ha alapvetően a csecsemők és a gyerekek kötelező oltását foglalta magában a fertőző betegségek elleni hazai, a vakcinákra épülő védelmi eljárás. Bizonyára a társadalom alapos felvilágosítása és a szocializmus merev rendeleti rendszere egyszerre eredményezte, hogy a kötelező oltásokat az érintett korosztályok szinte hiánytalanul megkapták.

Mindezzel párhuzamosan az is igaz, hogy az elmúlt hatvan–hetven évben idehaza a legcsekélyebb mértékben sem voltak képesek megerősödni az oltásellenes mozgalmak, ahogyan ez néhány fejlettebb nyugat-európai országban vagy akár a tengerentúlon megtörtént. Ha ennek a hátterét kutatjuk, akkor a megértés építőkockái között megtalálhatjuk az egész társadalmunkat átható felvilágosult felfogást, amely szerint az orvostudomány fejlődése megkérdőjelezhetetlenül az ember egészségmegőrzését szolgálja.

Alapvetőnek, fontosnak, elkerülhetetlennek és életbevágónak tartották az emberek, hogy gyermekeik részesüljenek a védőoltásokban. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szocializmus évtizedei alatt olyan parancsuralmi rendszerben nőttünk fel és éltünk, amely a hatalommal való szembenállásnak azt a formáját sem tűrte volna el, ami az oltásellenesség fogalmába sűríthető össze.

Ilyen előzmények után érkeztünk el a rendszerváltáshoz, ami egyfelől a korábbiakban nem ismert szabadsággal járt együtt, másfelől mentalitásunkat és vele gondolkodásunkat és szokásainkat is magunkkal hoztuk a korábbi évtizedekből. Vitathatóvá és sokféleképpen értelmezhetővé vált minden 1990 után, ami a kommunista ideológia letűntével a gondolkodó emberek számára nagy ajándéknak látszott. Bizonyos mértékig az is volt. Ám hirtelen nem vethettünk számot azzal, hogy mindez a butaság, a műveletlenség, az okkultizmus és a vajákosság előtt is megnyitotta az utat.

A szólás- és a véleményszabadság nevében bárki megkérdőjelezhette a tudomány alapelveit, köztük az orvoslásét is. Tetszett ez nekünk, vagy sem, ránk köszöntött a gyógyításban (ha ez az) a kuruzslók, a csodadoktorok, a „füvesemberek” kora. Bonyolítja a helyzetet, hogy az alternatív gyógyászat kétségbevonhatatlan eredményei mellett sarlatánok sokasága kínálja portékáját ezen a piacon. Mindezzel együtt továbbra is háziorvoshoz járunk, vizsgálatokra a rendelőintézetekbe, a kórházakba és a klinikákra hívnak bennünket.

A hagyományos orvostudomány korántsem véletlenül szilárdan őrzi évszázadok alatt megszerzett és megőrzött tekintélyét. Még akkor is, ha a társadalom egy része elfordult tőle, vagy a benne való hit már nem kételymentes.

Amikor arról gondolkozunk, hogy beadassuk-e magunknak a koronavírus elleni védőoltást, vegyük figyelembe, hogy a mostani vakcinafejlesztés mögötti tudomány számolta fel a pestist, a kolerát, a himlőt, a kanyarót, a maláriát, az ebolát és a járványos gyermekbénulást. A Covid–19-et is ez fogja.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bod Péter járvány jegyzet koronavírus pandémia Szegedi Tükör vakcina védőoltás vélemény világjárvány

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés