Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. január 15. 11:56

Ceglédi Zoltán: Maradj szépen otthon – azzal, aki ver?

Ugyan, hölgyeim, ugyan, gyerekek, mi a nehéz ebben a pici kis karanténban? Csak nem kell kimenni az ajtón! Ennyit igazán meg lehet tenni egy-két ÉVIG.

Hirdetés
Hirdetés

A koronavírus megjelenését követő tavaszi intézkedések kapcsán ma már csak a legelvetemültebb bunkerbélák állítják, hogy azok nem voltak túlzó, aránytalan korlátozások. Beszéljünk világosan: a betiltás, bezárás, eltiltás, az nem „óvintézkedés”. Arra számítok, hogy egyszer, pár évtized múlva valamelyik fővárosi vezető emlékirataiban talán ott lesz egy bátortalan zárójeles lábjegyzetben, hogy „és a Margitszigetet sem kellett volna lezáratnunk” meg „nem lehet a csepeli panelbe úgy bezárni komplett családokat, hogy még a parkba sem mehetnek ki”.

Sutba dobott, régi tudásunk, hogy a vízszint nem igazságos. Ami nekem alig nyakig ér, abba egy 170 centis ember simán belefullad. Mindenkit ugyanúgy küldtünk haza – de nem ugyanoda. Igen, a többszobás, nagy belmagasságú, plafonig könyvespolcozott, teli hűtőt mormogtató belvárosi lakásban, távmunkás apukával és karrierjét épp kiteljesítő anyukával egy zárlat még pozitívumokat is rejthet. Végre van idő társasozni meg mondókázni a pöttöm csimotákkal; újra lehet nézni az embernyi lapostévén a filmművészet klasszikusait, és persze pöfög a kovász, nyúlik a harántizom az online jógán, és ma is megtanultam tíz új szót norvégul. Szétinstázott idill.

Kivéve, ha apa veri anyát.

Kivéve, ha apa tavaly márciusban elvesztette a munkáját, és azóta legfeljebb kölcsönökből és alkalmi fusizásokból van pénze, de leginkább otthon iszik. Kivéve, ha másfél szobában zsúfolódnak öten, a gyerekek távoktására egyetlen traktorhangú, iszonyat lassú laptop szolgálna, meg a szülők halvány emlékei az iskolaévekből. Nem mintha én kapásból meg tudnám írni a témazáró dolgozatot, hogy hogy is volt az a kétszikűekkel meg a kovalens kötéssel.

Marad szépen otthon, plakátolják a passzív-agresszív felszólítást lassan egy éve a profilképükre a szerencsés helyre születők kasztjának egyes részvétlen, pózer tagjai. Szépen? Otthon? Monoklival, törött csontokkal, fojtogatva, megerőszakolva? Mi abban a szép és az otthon? És ha erre rákérdezel, fél perc alatt ott tartunk, hogy a bezárásnak ehhez semmi köze, a bántalmazó vegyen erőt magán, mert most járvány van. Úgy szokott lenni, ja. Lám, ők okosan megírják akár nyugatról, távoli európai városokból is, hogyan oldja meg az életét a Bosnyák téren a magyar. A kedvencem, amikor ezt magukat harcos ellenzékinek gondolva teszik, holott a kormány betiltó-lezáró politikáját támogatják, sőt, radikalizálnák. Az Isztambuli Egyezmény fontos, de ma távoli és közvetett megoldásai javaslatait, ratifikációját jóval könnyebb követelni, mint elismerni: a bezárás sokaknak összezárás a bántalmazóval.

A Fidesz eközben azt hirdeti, hogy a lezárások kifejezetten csökkentették a bűnözést. Na ja, például a színházi kabátlopások ellen kifejezetten erős ellenszer, ha betiltom a színházakat. Ha nincs kocsma, nincs kocsmai verekedés sem, ugye? Tavaly nulla füves cigit foglaltak le a fesztiválokon, hiszen nem voltak fesztiválok sem. Mindenesetre készítettek egy „bűnügyi térképet”, amin a novemberi korlátozások bűnözésre gyakorolt hatása látható. A megadott bűnözési kategóriákban visszaesést láthatunk: csökkent a garázdaságok, rendbontások, gépkocsi lopások, rablások, közterületen elkövetett bűncselekmények száma – azt viszont már nem tartotta fontosnak megmutatni a rendőrség, hogy mi a helyzet a korlátozások falakon belüli hatásával. A családon belüli erőszakos esetek és emberölések számát ugyanis nem mutatja a térképük. Szél Bernadett maga szedte össze a Belügyminisztérium honlapján elszórt adatokból, hogy itt mi a helyzet.

2020-BAN 65 SZÁZALÉKKAL, AZAZ KÖZEL KÉTHARMADNYIVAL TÖBB KAPCSOLATI ERŐSZAK BŰNCSELEKMÉNYT REGISZTRÁLTAK MAGYARORSZÁGON, MINT 2019-BEN.

És ez még „csak” az, amit regisztráltak, azaz aminek a híre így vagy úgy, de kijött a bezárt ajtó mögül. Óriási a látencia. Mondjuk ki: ma egy 24 éves nőre sokkal veszélyesebb, ha berúg az agresszív élettársa, mint az, ha elkapja a koronavírust. Tény az is, hogy hiába tapossák a pánikpedált hónapok óta a riogatós címlapok, hogy „de már a gyerekekre is veszélyes” meg „most akkorát mutálódott, hogy pont a gyerekekre a legveszélyesebb” – tavaly Magyarországon 14 év alatt egyetlen gyerek sem halt meg koronavírusosan. Sőt, 19 év alatt is összes kettő, súlyosan beteg fiatalt vesztettünk. Értük is borzasztóan kár, de eközben családon belüli erőszak során havonta agyonvernek egy gyereket. Ezeket a fiatalokat nem a vírus fenyegeti, hanem az, hogy rájuk zártuk az ajtót. Az elit mossa kezeit. Sőt, fertőtleníti.

Fogalmam sincs, meddig lehet ezt így folytatni.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán jegyzet Szél Bernadett vélemény

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés