Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. január 14. 10:16

Maszatolás egy puccskísérlet körül – Lakner Zoltán jegyzete

Már csak egy hétnél kevesebb ideig az Egyesült Államok elnöke Donald Trump, távozása az elnöki hivatalból azonban pontosan olyan, amilyennek elképzelhettük: botrányos és tragikus.

Hirdetés

A szövetségi törvényhozás épülete elleni, öt halálos áldozatot követelő január 6-i támadás képeit még most is szinte állandóan emlékezetünkbe idézik a hírösszefoglalók és a jövőt latolgató kommentárok.

Trump soha nem fog önmagán túl látni, azt is csak elég sokára fogja észrevenni, hogy leghangosabb politikai támogatói, akik még most is kitartani látszanak személyesen mellette, ejteni fogják, ugyanis az elnök által felhergelt tízmilliók élére ők maguk készülnek állni.

Pontosan amiatt, mert Trump után is lesz trumpizmus, egyáltalán nem mindegy, hogyan ítélik meg Amerikában, és a világ más szegleteiben mindazt, ami – vegyük szűkre a fókuszt – november 3-a, az elnökválasztás estéje óta történik. A világ nekünk jutó szegletében, Magyarországon is dolgunk van azzal, hogy számot vessenek a közélet szereplői az amerikai tanulságokkal.

Először is fontos elmondani a tényt: a múlt heti zavargásba torkolló események abból indultak ki, hogy a 74 elektori vokssal és 7 millió szavazattal vesztes elnökjelölt bizonyíték híján – bíróságok sora utasította el a megalapozatlannak talált jogi indítványokat – azt állította, hogy a választás során tömeges, a voksok alsó hangon százezreit érintő, több államra kiterjedő, összehangolt csalást követtek el a kárára. Hangulatfokozó elem volt, hogy Trump még a szavazatszámlálás zajlása idején győzelmet hirdetett. Így az akkor örvendezni kezdő híveiben az a kép alakult ki, hogy „később” „elvettek” tőlük valamit. Holott csak annyi történt, hogy a már leadott voksok közül Trump bejelentésének idejére még nem mindet számlálták meg. További csavar, hogy mindenki tudta, nyilvános információ volt, a levélszavazatokat számlálják meg sok helyütt legutoljára. Előzőleg pedig Trump maga riasztotta el saját híveit attól, hogy levélben szavazzanak. Nem csoda hát, hogy e voksok körében látványosan alulmaradt.

A választás után napvilágot látó politikai elemzések megállapították, hogy Trump alábecsülte a koronavírus-járvány politikai hatásait, családi kapcsolatokra épülő kampánycsapatának egy része pedig egész egyszerűen dilettánsnak bizonyult. Magyarán, az elnök egész egyszerűen rossz kampányt folytatott, és annyira alábecsülte ellenfelét, hogy nem látta át annak stratégiáját. Trump most is mániákusan az általa tartott tömeggyűlések méretére hivatkozik támogatottsága bizonyítékául – Biden a járvány miatt ilyen rendezvényeket nem tartott.

Ez körülbelül olyan, mintha egy futballedző a 4–1-re elvesztett meccs után azt mondaná, jó, jó, de volt nyolc szögletünk, és mivel köztudomású, hogy egy szöglet fél gól, a nyolc fele négy, egy meg négy az öt, tehát 5–4-re nyertünk.

A vereséget követően Trump közhivatalt betöltő tisztségviselőkre gyakorolt nyomást, hogy azok módosítsák az eredményt, „találjanak” neki szavazatokat, végül pedig saját alelnökét igyekezett rávenni arra, hogy alkotmánysértő módon blokkolja a választási eredmény szentesítését a szövetségi törvényhozásban. Trump azt próbálta elérni, hogy a kongresszustól utalják vissza az eredmény hitelesítését a tagállamok parlamentjeihez, s mivel ezek egy részében republikánus többség van, ott majd az elnök javára döntenek.

Ez az, ami miatt Trump törekvéseit sokan puccskísérletnek tartják.

Ehhez jött még a január 6-i washingtoni nagygyűlés. Trump ugyan nem buzdított nyíltan, szó szerint erőszakra, de egy hónapok óta hamis állításokkal hergelt tömegnek azt mondani, vonuljon az el nem ismert választási eredményt éppen véglegesíteni készülő kongresszus székhelyéhez, „bátorítandó” a képviselőket és szenátorokat – azaz tömegerővel befolyásolni a szavazás menetét –, legalábbis felelőtlen magatartás, amely utat nyithat az indulatok elszabadulásának.

A történethez tartozik, hogy számos közösségi médiaszolgáltatást nyújtó technológiai óriáscég úgy döntött, az elnöki megnyilvánulások erőszakpotenciálja miatt felfüggeszti vagy megszüntetni Trump fiókját. Ezt sokan még Trump bírálói közül is rossznéven veszik, a szólásszabadság aránytalan korlátozásának tartják, legyen elég csak Angela Merkel német kancellárt vagy Vera Jourova európai biztos említeni. Mások viszont azt mondják, már sokkal régebben gátat kellett volna szabni az álhírek és összeesküvés-elméletek terjedésének. Azt sem lehet állítani, hogy Trumpra rögtön lecsapott volna Damoklész kardja. Csak a legutóbbi időkben történt, hogy a Twitter egyáltalán elkezdte jelezni, hogy Trump állításai – a választási eredményre vonatkozóan – vitatottak, és emiatt a megosztási lehetőséget is korlátozta. A washingtoni dúlás vezetett aztán a roló lehúzásához. Miközben ez óriási vitákat vált ki a techcégek nyilvánosság feletti kontrolljáról, az is egy szempont, vajon e cégeknek kötelességük-e vállalni az erőszakra buzdítás felületévé válás lehetőségét.

Itt elengedem az amerikai viták további ismertetését, mert ettől kezdve kap jelentőséget, hogy például nálunk milyenek a kormányzati reakciók az egész világot sokkoló amerikai eseményekre.

A magyar miniszterelnök elítélte az erőszakot, ám múlt pénteki rádiós interjújában egyetlen lépésben a baloldal ellen fordította a támadás irányát. Mondván, ismerjük, ami Amerikában történt, hiszen Magyarországon is a baloldal kelti a politikai erőszakot. Ezen a ponton pedig egy olyan 2018-as budapesti kormányellenes tüntetésre utalt, ahol nem volt erőszak a tiltakozók részéről, illetve egy olyan parlamenti ostromra, ami nem történt meg.

Kövér László korábban a „mindenki által ismert” amerikai választási visszaélésekre célzott – tipikus összeesküvés-elméleti szöveg, utalás olyan állítólagos dolgok közismertségére, amelyekkel kapcsolatban egyetlen érvet, bizonyítékot sem hoz fel a megszólaló, merthogy ilyenek nincsenek.

A közösségi média megregulázásának lehetőségeit jó ideje kereső magyar igazságügy-miniszter Trump Twitter- és egyéb letiltásai miatt aggódik. Ám arról egy szava sincs, mi vezetett ehhez. Mintha a techcégek egyik nap bal lábbal keltek fel, és fejfájósan hoztak volna egy előzmények nélküli önkényes döntést. Netán Soros sugallatára.

Mindezeken felül a hazai állami és kormányzati revolvermédia egészen hihetetlen tempóban termeli az „alternatív tényeket” – a kifejezés a Trump-stáb egyik meghatározó személyisége, Kellyanne Conway találmánya arra, hogy két állítás közül azt fogadja el igaznak, amit ő mond, teljesen mindegy, hogy az állítások valóságtartalma ellenőrizhető. A kortárs magyar propaganda hol a Capitolium baloldaliak általi feldúlására célozgat, hol Joe Biden még el sem kezdődött elnökségéhez vagy elnökké választásához köti a zavargást.

Trump szerepe fel sem merül e magyar kormányzati valósághajlításokban.

Mivel a hazai rezsim nem szereti a politikai korrektséget és büszke arra, hogy nevén nevezi a dolgokat, akkor, legyen, nevezzük nevén: a magyar kormány és az állami média vonakodik elítélni egy puccskísérletet. Elkenik a halálos áldozatokért viselt politikai felelősséget, csakis azért, hogy politikai szövetségesüket (fel)mentsék.

Aki azonban hatalmi szempontból menthetetlen: Trump jövő héten távozik. A mellette való végsőkig kitartás kifejezetten ártalmas a magyar külpolitikai érdekeknek. Holott, a kormányt állítólag a pragmatizmus vezeti külpolitikájában.

Az Orbán-rezsim magatartása valójában a trumpi politika melletti szakadatlan kiállást mutatja meg, annak ellenére is, hogy Trump szavai végül erőszakhoz vezettek. Mindez igen elgondolkodtató arra az esetre, mi történne, ha Trump magyar támogatói szenvednének vereséget a következő választáson.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Amerikai Egyesült Államok Donald Trump jegyzet Lakner Zoltán vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés