Sinkovics Gábor: Szingli szaki

„A hatvanas években fellazult tételben fogalmazódott meg a világ Kafkában, Sartre-ban és a távoli bölcsekben csodálta meg önmagát. Ó, a régi, ó a Balaton régi nyarakon...”

Cseh Tamás

Milyen nap van ma? Várjunk csak... Szombat. Az imádott szombat.

A férfi felhúzta a zipzárt az álláig az irdatlan hidegben, és guggolt néhányat, hogy megmozgassa öreg csontjait. A víz nyugodtnak tűnt, mintha mély álomba szenderülne ilyenkor a Balaton. Leste a sétányt, egy fiatal nő futott végig a kavicson, párafelhőt maga mögött húzva. Vajon mikor költözik vissza az élet ide? Szerette Földvárt még ilyenkor télen is. Néhány éve költözött ide, eladva, felszámolva mindent ami Budapesthez, a régi életéhez kötötte. A körülményekhez képest még olcsón vett, lepukkant présházat alakított, épített át a két kezével, hogy lakhatóvá tegye. Csendes zug volt, egy tókörnyéki faluban – épp neki való.

Szombat van, ilyenkor a régi életében még az átkozott járvány előtt ült valamelyik kocsmában, forralt bort, vagy pálinkát kortyolt, és nézte a befagyott tavat. Nézte ahogy önfeledten siklanak, egymásba kapaszkodnak az emberek. De most tökéletesen kihalt a környék. Mintha megállt volna minden és mindenki. Fázósan kocsiba ült és hazagurult. Kora délután volt, és úgy döntött, megnézi tizenhatodszor a Wall Street farkasa című filmet. Rajongott a moziért, Jordan Belfortra úgy tekintett, mint a legjobb barátjára. A Leonardo di Caprio által megformált főhős életstílusa, gondolkodásmódja, karaktere lenyűgözte.

Olyan szeretett volna lenni, mint ő. Igazi király, aki bármit és bárkit megvehet.

Nézte megint a filmet, gyönyörködött Margot Robbie-ban, ahogy áll meztelenül, kihívó, hihetetlenül kihívó pózban az ajtófélfának dőlve, és úgy érezte, hogy végül is erről szól az élet. A gyönyör, a siker és a hatalom megszerzéséről. És ahogy Jordan Belfort is mondta a filmben: „ehhez csak pénz és pénz, sok-sok pénz kell”

Földváron legendákat meséltek neki.

Pénzről és hatalomról.

Ahogy ült a kocsmában még a régi világban, maszk nélkül, tátott szájjal hallgatta a helyiek történeteit. A sztorikat, ahogy időnként hét Ferrari parkol az egyik étterem előtt, miközben a nagyurak pártunk és kormányunk ismert, vagy kevésbé ismert alakjai bent habzsolták a sztéket, és kortyolták hozzá a drága Balaton-felvidéki bort. És persze nem csak ettek, ittak, közben osztozkodtak. Zacskóból elővéve a pénzkötegeket. Azt mesélték, hogy ez itt a legjobb „elosztóhely”. Itt beszélik meg hogy ki pályázzon erre vagy arra a tenderre, ki az aki ezt elbírálja, és ki lesz majd, aki a visszaosztott pénzt szépen, precízen teríti.

Jordan Belfort is nyúlta a lóvét.

Folyamatosan nyúlta, óriási tételben, ám a néző mégis szurkolt neki, s megpróbált azonosulni vele. A férfi elgondolkodott, miért van benne és a hozzá hasonlóan gondolkodókban mérhetetlen gyűlölet, az itthon folyamatosan működtetett pénzszivattyúval szemben. hiszen ezek itt, ezek itt a Kárpát medencében ugyanúgy csak jól akarnak élni. És ha nincs is Naomira keresztelt helikopter leszállópályával színesített kézilabdapálya méretű jachtjuk a tengeren, azért itt Földváron is ringatózik néhány kisebb-nagyobb csónak, csak úgy státuszszimbólumként.

Mi a különbség Jordan Belfort és a kormányzópárt működése között?

A válasz roppant egyszerű volt: a hamis ideológia.

Mert a férfi pontosan tudta, hogy a hatalom, legyen szó bármelyik pártról, bármilyen vezetésről együtt jár az ügyeskedéssel, korrupcióval, a pénznyúlással, a visszaélésekkel. Ez is lop, meg az is lop. A kisember közben csak csorgatja a nyálát, s megpróbál túlélni. De az utóbbi évek és hónapok eseményei felháborították a férfit, és a Földváron hallott sztorik egyre inkább valósággá váltak a számára. Mutatták neki az építkezéseket, ez itt az ország legjobb gázszerelőjéhez köthető, a szingli szaki a Kárpát-medence legjobb partija, ebben is meg abban is benne van. Lakópark, készülő szálloda, a fél Balaton, vagy már az egész. Az meg ott a helikopterező miniszter érdekeltsége. Amott pedig...

A férfi beleszédült az információáradatba.

Lopjanak, tegyék zsebre ügyeskedve az Uniós pénzeket, de közben legalább ne pofázzanak keresztény szellemiségről, az ország érdekéről, a konzervatív értékekről. Mennyire képmutató és hamis az a kép, amit kifelé sugároznak magukról. Elég csak itt Földváron eltölteni egy órát a helyiek között, és az ember szinte megvilágosodik, hogy milyen országban élünk.

A szingli szaki országában.

A behódolók, seggnyalók országában.

Mert azt is elmesélték a férfinak, hogy sokan, nagyon is sokan azért szavaznak a mi erősen keresztény szellemiségű kormánypártunkra, mert így juthatnak munkához, így csurran-cseppen nekik valami a nagy közös tálból. Bólogatni kell, helyezkedni kell, szavazni kell.

Rájuk, és csakis rájuk.

És aztán, ha nem is Jordan Belfort lesz belőled, de megveheted a luxusterepjárót, közepes méretű elektromos hajót a Balatonon, s persze panorámás, nádtetős nyaralót szemben Csopakon, vagy a Badacsony legtetején.

Nézte a férfi a filmet, Margot Robbie széttárt combjait, s közben megitta a negyedik sörét. Izgalmas mozi ez, megunhatatlan képsorokkal, de az élet még ennél is több feszültséggel ajándékozza meg az embert, ha a híreket olvassa, a híradó képsorait nézi. Vajon Jordan Belfort hogy éli meg mindazt ami most Amerikában történik. A Capitolium ostromát, a vereséget szenvedett, ám azt soha el nem ismerő elnök uszításait.

• A szarkavarását.
• A gyűlölködés fenntartását.
• Az állandó harcot.

A férfi fél, hogy ez majd jövőre itthon is bekövetkezik. Hogy a folyamatos készenléti állapot ellenségkép-keresés, majd nálunk is erőszakra buzdítja a felhergelt tömeget.

Így vagy úgy.

Amerika olyan most, mintha visszarepültünk volna az időben, az ezernyolcszázas évekig, mondjuk a Gettysburgi csatáig. Mintha újra polgárháború zajlana az egyik oldalon a sötétkék kabátos jenkik, Abraham Lincoln vezetésével, velük szemben a szürkék, Jefferson Davis irányításával, ötszázezer halottal a csatatéren.

A férfi kikapcsolta a tévét.

A film végét most nem nézte meg, elálmosodott, felhörpintette az ötödik sörét, odakint feltámadt a szél, és arra gondolt, jó lenne, ha már kitavaszodna. De milyen tavasz lesz ez, és milyen nyár? Becsukta a szemét, és azt álmodta, hogy nem hét, hanem nyolc Ferrari áll a földvári étterem előtt. A nyolcadik az övé, abból száll ki, világoskék szalmakalapban, bő vászoningben, lebarnulva, mellette Margot Robbie csinos tűzpiros miniszoknyában. És ő odaszól a meglepett szingli szakinak, és a mellette ülő sleppnek: „Semmi nemes nincs a szegénységben. Voltam már szegény is, voltam már gazdag is, de ha választani kellene, mindig az utóbbi mellett döntenék.”

Jordan Belfortnak igaza van.

S tőle senki nem várja el, hogy meggyónja a bűneit.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!