Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. január 6. 15:01

Franciázzunk! – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés

„Mindenkinek annyi baja van, mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen...”

(Bizottsági ülés...)

Itt ülünk hát nyakig a szarban, ahogy a Dumaszínházas fiúk tökéletesen megfogalmazták. Ennél szebben, árnyaltabban még Kant, Thoreau, vagy az egyik legismertebb kortárs filozófus, az ibizai pislogó, Habony Árpád sem tudta volna jobban megfogalmazni.

Immár 2021-et írunk (egyre nehezebb lépést tartani a lóháton vágtató idővel...) és nekem, nekünk vannak félelmeink, az előttünk álló időszaktól. Ezért is írok most önnek, tisztelt miniszterelnök úr, és arra kérem, szinte könyörgöm, hogy hagyjon bennünket élni.

Hagyja békén a nagyvárosokat, azok lakóit, mert, és ezt hittel vallom, írom, a budapestiek, a szegediek, a pécsiek, a miskolciak, szombathelyiek, nem rosszabb emberek, mint mondjuk a felcsútiak, a debreceniek, vagy a kaposváriak!

Nincs különbség, tisztelt miniszterelnök úr, még akkor sincs, ha ön ezt másként gondolja – ha ön ellenségként tekint azokra a városokra, ahol nem az ön valamelyik kiskirálya trónol és osztja az észt, vagy a zsák krumplit. Annyi bajunk van, hogy már nincs erő, energia, és kedv harcolni, utcára vonulni, transzparenseket a magasba tartani, dühödten rigmusokat kiabálni.

Nincs erő és nincs lehetőség.

Ön ezzel él vissza, tisztelt miniszterelnök úr. Azt gondolja, bármit megtehet, erre az átkozott járványra hivatkozva. Ne büntessen bennünket, és ne keressen ideológiát a dolgok mögött! Megsúgom, ha Karl Marx neve elhangozna valamelyik lakógyűlésen a többség azt gondolná, hogy rostocki súlylökő. Ha valaki szóba hozná Robespierre-t, rá meg azt mondanák, hogy az Olympique de Marseille balszélsője. Nincs ideológia, nincs összeesküvés, nincs szervezkedés: mi itt a végeken csak élni akarunk. Egyébként szólíthatna Pukinak, Kukinak, Csucsunak, Jampecnak, nem ez a lényeg.

Én a panelproli vagyok.

Egy a sok közül.

A panelproli, aki ön szerint mindig a pártja ellen szavaz. Aki nem érti, és nem érzékeli, hogy milyen keresztényi szeretetben részesítik, a jólétről, a gondoskodásról, a megbecsülésről nem is beszélve. Mi csak élni akarunk, és ez egyre nehezebben megy, a pénzünk, már akinek van, lassan mit sem ér. Az ötezer forintos hétvégi bevásárlás már csak nosztalgia, mint a jersey ruha, a búgócsiga, vagy a kívánságműsor kettőtől hatig. Élni akarunk – túlélni a járványt, már szinte tilos híradót nézni, újságcikket olvasni, mert ömlik, zúdul belőlük a dráma, a tragédia, a félelem, Covid-fertőzöttek mesélnek a szenvedéseikről, a lélegeztető gépről, a halál közeli élményeikről, és még ők a szerencsések, mert akiket három-négy nap alatt elvisz a vírus, már nem beszélhetnek. Félünk és bezárkózunk, és hát, tisztelt miniszterelnök úr, embert próbáló feladat hónapokon át gubbasztani egy lakótelepi lakásban, úgyhogy nincs tisztességes munka, tisztességes fizetés, és nincs jövőkép.

És nincs nyugalom.

Mert az ország ebben az évben... És ne legyen igazam... Hidegháborús viszonyok közé evezi magát, ha szabad ezt az idióta kifejezést használni, hogy a gyűlölködés csak erősödik és erősödik, hogy a kettéosztottság csak mélyül, mint az árok, amit valahol valamikor megásott.

Mert elsősorban ön tehet erről.

És tulajdonképpen sajnálom is ezért, mert meghasonult. Az igazi ellenség nem Vlagyimir Iljics, Kun Béla, Gyurcsány Ferenc, vagy a minden ereszcsatornánál szolgálatot teljesítő brüsszeli rendőr. Sokkal inkább a saját lelkiismeretével küzd. Úgy kell tükörbe néznie, hogy minden nap látja mennyit változott, és nem az arcképére, a megjelenésére gondolok. Olykor irigylem önt, ahogy munkához lát, ott fent a Várban, az elegáns dolgozószobájában, a nyúlfarknyi balkonon, miközben én a hideg, fűtetlen, olajos műhelyben szerelek, bütykölök... De én még legalább bütykölhetek, Máris szomszéd, meg még ki tudja hányan, még ezt sem mondhatják el magukról.

Élni akarunk, túlélni ezt a járványt.

Túlélni a kiszolgáltatottságot, és elfelejteni a megbélyegzés nyomasztó érzését.

Ne büntessenek minket, tisztelt miniszterelnök úr!

Ehelyett kapjunk tisztességes tájékoztatást a járványhelyzetről, már az is segítene. Addig meg hordjuk a maszkot, abban kelünk, abban fekszünk, és megpróbáljuk kizárni a külvilágot. Szó szerint, és átvitt értelemben is. És itthon egymás közt, de még a macskahúgy szagú lépcsőházban sem beszélünk soha Karl Marxról, Robespierre-ről, ha a franciák mégis szóba kerülnek, akkor Belmondo a téma, vagy Alain Delone, esetleg a csiga főve, amit soha, de soha nem cserélnénk el a legrosszabbul sikerült csirkepörkölttel sem. Marad nekünk a franciázás, bezárkózva, szótárral vagy anélkül. Már, ha érti, mire gondolok, tisztelt miniszterelnök úr.

Békét és egészséget szeretnénk 2021-re!

Mindkettőért sokat tehetne.

Sőt alighanem Ön tehetne a legtöbbet – a teremtőn kívül.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus Orbán Viktor pandémia Sinkovics Gábor vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés