Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. január 5. 13:00

Mi is volt 2006-ban? Tényleg az őszödi beszéden múlt minden? Nem! – Szűcs Zoltán Gábor jegyzete


Hirdetés

Most, hogy a közelgő 2022-es választás lassanként megjelenik a magyar politika látóhatárán, még ha csak egy távoli, elmosódó pontként is és innentől minden, ami történik, efelé a pont felé fog mutatni, talán meglepő, hogy én most mégis 2006-ról, az akkori választásokról, Őszödről és az őszi zavargásokról, a baloldali koalíció válságáról és a kétblokkrendszer bukásáról fogok beszélni. Holott a kettő nem független egymástól.

2022-ben az egyik tét az lesz, ismét, hogy mit gondolnak sokan Gyurcsány Ferencről, az összefogott ellenzék egyik meghatározó politikai erejének vezetőjéről.

Előrebocsátom, a véleményem a DK-ról kritikus. Ha 2022-ben nem lenne ellenzéki oldalon koalíciós kényszer, aligha szavaznék rájuk, és ebben a 2006-os eseményeknek is van szerepe, sok más mellett. Ugyanakkor azt is be kell vallanom, hogy osztom Techet Péternek, az Azonnali publicistájának véleményét:

a DK helyét az ellenzéken belül nem a magamfajta egyszeri választónak a vonzalmai jelölik ki, hanem azoké a választói tömegeké, akik nem találtak maguknak a DK-val szemben vonzóbb alternatívát, és a DK-t az ellenzék egyik legerősebb politikai erejévé tették.

Sajnálatos körülmény, hogy 2022-ben a rezsim ellenzéke kénytelen lesz egységesen fellépni, de a politikai tele van efféle külső meghatározottságokkal, ezen mélázni egy bizonyos ponton túl már időpazarlás.

Én sem azért akarom felidézni 2006-ot, hogy régi sérelmeket hánytorgassak fel, hanem mert 2006 úgy vonult be a történelembe, mint a rendszerváltás utáni köztársaság egyik mély belpolitikai válságának ideje, az imént említett ellenzéken belüli kölcsönös sérelmek forrása, a Fidesz hatalomrajutásának egyik fő oka, holott annak az évnek van egy sokszor elfelejtett pozitív oldala is. Hogy mégse erre emlékszünk, az sajnálatos és a fő oka ennek nem 2006-ban, hanem 2010-ben keresendő: nem következett ugyanis 2006-ból 2010 szükségszerűen. A baloldal veresége igen, a baloldal összeomlása jó eséllyel, új generációs pártok feltűnése is valószínűleg, de a rezsimváltáshoz kellett még mindezeken felül egy politikai csoport elszántsága, hogy nem elégszik meg a hatalom megragadásával, hanem forradalmi mélységben alakítja át a köztársaság politikai rendjét.

Hogy igazán megértsük 2006 jelentőségét,

  • és ne varrjunk igazságtalanul nagy felelősséget se az akkori baloldali koalíció nyakába azért, mert a nyomukban az Orbán-rezsim következett (ami, végülis tényleg nem az ő hibájuk),
  • és ne is mentsük fel őket minden felelősségükért csak azért, mert a nyomukban az Orbán-rezsim következett (ami, végülis, tényleg nem mentség mindenre),
  • érdemes egy kicsit félretenni Orbán szerepét, nem mintha az nem lett volna fontos, hanem, mert sok minden más is történt akkor, amit az ő figurájának sötét árnyéka eltakarna csak a szemünk elől.

Először is, érdemes észben tartani, hogy minden, ami történt 2006-ban részben annak volt köszönhető, hogy a baloldali koalíció választási győzelme nem következett magától értetődően az előző négy év kormányzásából. A Medgyessy-kormány erős kezdés után válságról válságra evickélt, és végül meg is bukott, de előtte még súlyos vereséget szenvedett az első Európai Parlamenti választáson a Fidesztől 2004-ben. Sem a közhangulat, sem a kormányzás tényei nem adtak okot a baloldalnak a bizakodásra. És a kormány ciklusközi bukása – ez az első ilyen esemény volt a harmadik köztársaság történetében, ne feledjük – után hatalomra kerülő Gyurcsány Ferenc kormányzása sem indult döccenők, belpolitikai botrányok nélkül. Hogy 2005 végére a helyzet megfordulni látszott, abban sok minden szerepet játszott:

  • a rendkívül erős, sikeres kampány,
  • az ország helyzetével kapcsolatos várakozások kedvezőbbre fordulása
  • és az is, hogy a Fidesz 2006-os negatív kampánya egyetlen kolosszális tévedés volt.

A miniszterelnök-jelöltek vitája pedig sok baloldali szemében tűnt igazolni, hogy a miniszterelnök az egyetlen ember, aki képes legyőzni Orbán Viktort.

Az ellenzék érthetően csalódott volt és igazságtalannak érezte, ami történt, főleg négy ilyen évnyi kormányzás után, a baloldal pedig egy rendkívül erős jelszavakkal, az ország állapotát és lehetőségeit a lehető legszebb színben feltüntető kampánnyal feltüzelt, euforikus állapotban fordult rá a következő négy évre.

Ez a felfokozott hangulat alapozta meg a későbbi eseményeket is.

Másodszor, a Gyurcsány-kormány népszerűsége nem az őszödi beszédnek köszönhetően omlott össze, hanem még hónapokkal előtte, már nyár közepére.

Miért?

Számomra a legmeggyőzőbb magyarázatnak az tűnik, hogy a koalíciós tárgyalások során világossá vált, hogy az ország nagyon súlyos gazdasági helyzetben van és komoly megszorító intézkedésekre lesz szükség. Ez egyrészt megadta azt az igazolást az ellenzéknek, hogy nem véletlenül érezték igazságtalannak a választási eredményt, a kormánypárti szavazóknak pedig valóságos arculcsapás volt mindez. Egyszerűen túl nagy volt a kognitív disszonancia a kampányban elhangzottak és a koalíciós tárgyalások végére körvonalazódó tényleges helyzet között, hogysem azt képesek legyenek másként feloldani, mint, hogy hazudtak nekik, be vannak csapva. A helyzet iróniája, hogy nem az őszödi beszédből tudták meg a választók, hogy hazudtak nekik, hanem a kormány addigi cselekedeteiből. Az őszid beszédnek egészen más volt a szerepe.

Hogy mi volt az őszödi beszéd szerepe?

Sokkal ellentmondásosabb mint elsőre gondolhatnánk. Mindenekelőtt trigger volt.

A beszéd napvilágra kerülésekor kitörő zavargások meglehetősen heterogén tömegeket csaltak az utcára és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak fociultrák és elvakult fideszesek vagy futóbolondok mentek ki az utcára, hanem sok olyan ember is, akinek a számára az őszödi beszéd egy már érlelődő felismerés igazolása volt, és mint ilyen provokáció.

Emellett természetesen az őszödi beszéd Orbán Viktor megmentője is volt.

Ugyanis 2006-os veresége annyira feltűnően a rossz kampánnyal volt összefüggésbe hozható, hogy sokan gondolták akkoriban, hogy ideje lenne leváltani a jobboldal éléről.

Az őszödi beszéd azonban adott egy alternatív értelmezési keretet: nem a Fidesz kampánya volt rossz, hanem a kormánypártoké hazug, és ebben a keretben nem lehetett már igazán elítélni Orbánt azért, mert nem bírt a hazugságokkal. Implicit módon még azt is sugallta az őszödi beszéd, nyilván nem szántszándékkal, de mégis, hogy ha Gyurcsány hazudott, akkor Orbán korábban feltűnő hazugságnak tűnő szavaiban talán mégiscsak van igazság.

És végül az őszödi beszéd paradox módon Gyurcsánynak és híveinek is jól jött, legalább átmenetileg, mert a zárt körben elmondott beszédet némi spinneléssel át lehetett stilizálni

  • vagy nyilvános vallomássá (ami a bűnbocsánat előfeltétele)
  • vagy a magányos hős küzdelmévé pártja lusta, rosszakaró többségével szemben.

Nem Őszöd rombolta le át Gyurcsány szavahihetőségét teljesen, azt megtette a kormány nyári politikája, sőt, még mentett is rajta valamit sokak szemében, de kétségtelen hogy kényszerpályára is állította a Gyurcsány-kormányt, mert innentől csak a reform lehetett a jelszavuk, minden más gyanús lett volna.

Érdekes kérdés, hogy mit tehetett volna másként Őszöd után Gyurcsány Ferenc.
Le is mondhatott volna.
Új választást is kiírhattak volna.

Ezeket nem tették és én tulajdonképpen sajnálom mindkettőt. Mert 2006 nagyon izgalmas, pozitív oldala az volt, hogy a magyar nyilvánosság akkor még annyira sokszínű, gazdag és erőteljes volt, hogy nem kellett hozzá az őszödi beszéd, hogy a magyar társadalom detektálni tudjon egy alapvető radikális kormányzati politikai fordulatot, és képes legyen rá úgy reagálni, mint aki becsapva érzi magát, és nem csak vállat vonni.

Ma hasonlóan józan, bölcs ítélet gyakorlatilag elképzelhetetlen.

Az Orbán-kormány nem nagyon tud olyasmit csinálni, amitől összeomlana a népszerűsége. Még a koronavírus-járvány elképesztő félrekezelése sem volt ehhez elég. És nem, a különbség nem a jó teljesítményükből fakad! Épp elég vitatható dolgot tett ez a kormány, hogy sokaknak legyen belőle elegük. Tíz év alatt főleg.

A különbség az ellenzéki alternatíva hiánya, a nyilvánosság leépülése és nagy részének erős kézivezérlése és így tovább. Ezek mind annak a következményei, ahogy a Fidesz lebontotta a köztársaságot és a demokratikus politikai berendezkedést. A demokratikus elszámoltathatóság alapvető feltételei sérültek.

2006-ban még nyitva állt a lehetőség, hogy a kormány a néphez forduljon, és egy új kampányban tisztázza, hogy hazudott-e akkor vagy sem, amikor egészen másfajta politikát ígért, mint amit utána meg akart valósítani. Kérhetett és talán kaphatott volna erre új, demokratikus megerősítést. Nem tette. Holott például érezhetően erre biztatta őket az akkori köztársasági elnök is, akit azonban sokan fideszes elfogultsággal vádoltak annak ellenére, hogy teljesen logikus volt, amit mondott. A kormány azonban egyszerűen félt megméretni magát, és ezzel elmulasztotta, hogy a 2006-ban bizonyos szempontból fénykorát élő magyar demokrácia intézményei megerősítsék magukat.

Ezért igazán kár.

Nem károgni jöttem azonban. Inkább azt szeretném mondani,

  • hogy az a tény, hogy 2006-ban a kormány jobban félt a választásokon való megmérettetéstől, mint a lelepleződött hazugságainak hosszú távú politikai költségeitől,
  • és hogy 2010 óta egy olyan rendszerben élünk, amelyik maga is gondosan kerüli, hogy bármiről érdemi politikai vita folyjék a nyilvánosságban,
  • és főleg, hogy a nép bármilyen tartalmi kérdésről érdemben dönteni tudjon (úgy félnek a népszavazásoktól mint ördög a szenteltvíztől),

el kellene minket gondolkodtasson arról, hogy 2022 után milyen világot szeretnénk valójában. És nagyon jó lenne, ha 2006 igazi tanulságát nem felednénk: vannak rosszabb dolgok annál mint a rövidtávú politikai kudarc.

Lám, Gyurcsány Ferenc túlélte későbbi politikai kudarcait, túlélhette volna 2006-os bukását is. A baloldal és a magyar demokrácia volt az, viszont, amelyek nem élték túl, hogy túlságosan féltek attól a kockázattól, amit a nép elé állás ás a nép véleményének kikérdezése jelent.

A demokrácia jó dolog, de szükség van hozzá népre is. Nem szabad tőle félni, akkor se, ha nem mindig velünk van. Ez az, amit jó lenne leckeként örökre az eszünkbe és a szívünkbe vésni.

Szűcs Zoltán Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Gyurcsány Ferenc jegyzet Orbán Viktor Szűcs Zoltán Gábor választás 2022 vélemény őszödi beszéd
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés