• Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Élet a koronavírus-járvány után, 1. rész: a D-vitamin és a kézmosás velünk marad
Szegeden 2021. január 4. 07:36 Forrás: Szegedi Tükör

Élet a koronavírus-járvány után, 1. rész: a D-vitamin és a kézmosás velünk marad

Minden krízis egy lehetőség. Ilyen a koronavírus-járvány is, amelyből Ceglédi Zoltán politikai elemző szerint győztesen kerülhetünk ki. De mit mond a közgazdász, a Kossuth-díjas író, a világbajnoki ezüstérmes hosszútávúszó arról, hogy mi lesz a Covid után, mit tett velünk a koronavírus, és hogyan, miben változhat majd meg az életünk, ha véget ér a járvány? A Szegedi Tükör körkérdése.

Hirdetés
Hirdetés

Ceglédi Zoltán politikai elemző, publicista

– Hogy mi lesz a Covid után? Az, mint minden nagyobb csapás után, amely az emberiséget érte: kárfelmérés, romeltakarítás, majd kirobbanó életöröm. Mindent hatszorosan akarunk majd megélni, amit a karantén és a félelem miatt nem lehetett. És igazunk is lesz ebben! Enni, inni, szeretkezni, utazni, élni akar majd az ember.

Hogy mit tett velünk a koronavírus? Megmutatta, hogy fontosak a mikroközösségek: a család, a barátok, a közvetlen környezet. Feltárta, hogy szilárdnak hitt demokratikus berendezkedések egy pillanat alatt dőlnek össze, ha szokatlan irányból kapnak lökést. Ijesztő volt, ahogy az EU visszarántotta magára a belső határokat, és még ijesztőbb, ahogy a tagállami kormányok és a közvélemény sok helyen az autoriter, jogkorlátozó követelések mögé álltak. Kicsit érthetőbb már, hogyan fertőzte meg a lelkeket a huszadik század két nagy diktatúrája. Meg kell erősítenünk a szabad, demokratikus közösségeket!

Hogyan, miben változhat majd meg az életünk? Tudatosabbak leszünk. A D-vitamin és a kézmosás velünk marad. Beindul a telemedicina. A hagyományos oktatást kiegészítve használatban maradnak a digitális oktatási eszközök. Az viszont kizárt, hogy maszkban és távolságot tartva élünk – a vakcina ezt tökéletesen, 100 százalékban és végérvényesen megoldja. Kifejezetten optimista vagyok: a veszély elmúlik, és mi megtartjuk azt, amitől jobb lehet az életünk, de nem viszünk tovább olyan korlátozásokat, amelyek magát az életet zárták kalodába. Minden krízis egy lehetőség is. Győztesként kerülhetünk ki ebből.

Pelle Anita közgazdász, az SZTE GTK docense

– Nos, egyelőre azt is nehéz elképzelnem, hogy lesz olyan, hogy „Covid után”... Az európai gazdasággal foglalkozó közgazdászként azt már látom, hogy az (állam)adósságok páratlan szintekre emelkednek az EU-tagállamok legtöbbjében, Olaszországban például 160 százalék körüli GDP-arányos államadósság-rátát vetítenek előre 2020 végére, miközben az ország már így is az eurózóna adósságának negyedéért felelős, és a koronavírus is erősen sújtja. A munkanélküliség is mindenhol növekszik. Közben márciusban az Európai Bizottság kezdeményezte a szigorú európai fiskális szabályok felfüggesztését. Még nem látni, mindez hová vezet, de az biztos, hogy a gazdaságpolitikáinkat új alapokra kell majd helyezni, nemzeti és európai szinten egyaránt.

A másik, általam érzékelt meghatározó, alapvető változásban akár a lehetőséget is tudom látni: a járvány elleni védekezés keretében bevezetett korlátozások szinte minden szektorban óriási lökést adtak a digitalizációnak, a távműködésnek. Virágzik a home office, tavasszal az oktatás egésze, ősszel egy része költözött online-ra, de nagyjából minden vállalkozásnak újra kell definiálnia magát, ki kell találnia, hogy s mint tud a jelen helyzetben működni, bevételt termelni, ügyfeleit-vevőit kiszolgálni úgy, hogy közben a személyes kontaktusokat eredményesen csökkenti. Nem mondom, hogy mindez nem támaszt egyúttal óriási kihívásokat, olykor megoldhatatlannak látszó feladatokat, de most biztosan nyerő stratégia az alkalmazkodás. Ezzel együtt: hiányzik a régi életem!

Závada Pál Kossuth-díjas író

– Hogy mi hogyan lesz a járványt követően – erre azóta vagyok képtelen valóságos elképzelésekkel gondolni, hogy a tavaszi hullám kellős közepén ráébredtem: ennek nem létezik többé-kevésbé kiszámítható lefutása, mint egy akácvirágzásnak, teszem azt, vagy egy szakállnövesztésnek. Egy gyerek kihordásának.

A koronavírusnak csupa merőben szokatlan tulajdonságai vannak, sőt ezek is változnak. Legkevésbé azt tudjuk, hogy mint járvány miként viselkedik, hogyan jön és merre megy – és mikor? Mégis mikor tűnik már el?

Fogságra ítél bizonytalan tartamú, de igencsak hosszúnak látszó időre, szabadságunktól gyalázatosan megfoszt. Ha optimisták vagyunk, akkor is legalább egy egész évünket elviszi – nem azt mondom, hogy szőröstül-bőröstül, de jelentős részben. Viszont örüljünk, ha csak az időnket – s nem valamelyik hozzátartozónkat.

És kit milyen családi felállásban, megoldandók, el nem intézett tennivalók közepette talált otthon, abban a helyzetben rögzített minket – nem teljes mozdulatlanságban ugyan, mint a Csipkerózsikában, de igencsak lelassítva, ágyhoz-asztalhoz-tűzhelyhez-laptophoz kötve.

Minden egyéb igen messzire halasztva, vagy soha-napján-kiskeddre előjegyezve. Fogcsináltatás, villanyvezeték-csere, könyvbemutató, társasutazás, hamvak szétszórása végrendelet szerint, céges buli, színházi premier, titkolt intim kapcsolat, díjátadás, kisműtét (meg majd egy nagyobb is), héthatáron túl élő gyermekek és unokák meglátogatása, az egyetemi félév elismertetése, az autonómia kivívása, a kormány megdöntése, párválasztás, álláskeresés, észhez térés, disznótor. Majd ha fagy. Most már fagy is. Majd ha olvad.

Olasz Anna, a Szegedi Úszó Egylet vb- és Eb-ezüstérmes hosszútávúszója

– Mint az élsportolók többségének, nekem is felforgatta a 2020-as évemet a vírus. Egy átlagos esztendőben van legalább tíz nemzetközi versenyünk, illetve több hazai megmérettetésünk, ám most ezek közül egyet sem rendeztek meg. Medencében tudtunk néhányszor versenyezni, de az nem ugyanaz. Volt olyan öthetes időszak, amikor bezárták a sportuszodát, ekkor edzeni sem tudtunk, de végig folyamatos bizonytalansággal járt megoldani a tréningeket. Amikor pedig edzettünk, nem tudtuk, hogy mire: az enyém monoton sportág, amit szeretek, ám célok nélkül nehéz csinálni. Az is furcsa, hogy míg máskor szeptemberben már egy évre tudok előre tervezni, most szinte napról napra változtak a dolgok. Ebben egyelőre nincs előrelépés, közel sem biztos például, hogy a januári edzőtáborba el tudok utazni.

Ami a családi életet illeti, természetesen az is átalakult. Két utcára élek a szüleimtől, így nálunk a közös ebédek napi szintűek voltak, ám ezekről le kellett mondanunk, csak ritkábban találkoztunk. Hogy pozitívumot is említsek, szerintem a vírus miatt az emberek elkezdtek jobban odafigyelni önmagukra, egymásra. Többet foglalkozunk a higiéniával, tiszteljük a másik személyes terét, ezek jó dolgok. 2021-ben az úszást illetően az a legfontosabb, hogy megrendezzék a tokiói olimpiát, illetve jussak ki oda. Mindennap úgy készülök, hogy ez sikerül! Ezenkívül abban is bízom, hogy elkészül a vakcina, amely megoldást jelent a járványhelyzetre.

Fotók: Szabó Luca, Facebook

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán járvány koronavírus Olasz Anna pandémia Pelle Anita Szegedi Tükör világjárvány Závada Pál