Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Hevesi Zoltán, az év önkéntese: Korábban sokan megkérdezték, normális vagyok-e, hogy ingyen dolgozom
Művház 2020. december 26. 13:38

Hevesi Zoltán, az év önkéntese: Korábban sokan megkérdezték, normális vagyok-e, hogy ingyen dolgozom

Mit csinál egy önkéntes? Önkénteskedik. És a színházi önkéntes? Színházba jár. És a pék, ha éppen nem süt kenyeret? Színházi önkénteskedik. Az idén a szegedi Hevesi Zoltánt választották Az év önkéntesének, aki 2013 óta közösségépítő tevékenységével és az önkéntesek koordinálásával segíti a Szegedi Nemzeti Színház munkáját.

Hirdetés

Az Önkéntes Központ Alapítvány minden évben díjazza az ország legkiemelkedőbb önkéntesét és önkéntes programjait. Az idén Az év önkéntese címet Hevesi Zoltán kapta, aki a Szegedi Nemzeti Színházban folyó alkotó-szervező-közösségi munka egyik motorja. Az indoklás szerint egy helyi pékségben végzett munkája mellett hosszú évek óta tevékenykedik fáradhatatlanul szabadidejében azért, hogy Szeged város kulturális intézményeinek munkáját önkéntesként segítse.

– Meglepődtem, de bevallom, nagyon jól is esett az elismerés. 2014-ben egyszer már felterjesztett a díjra a Talentum Alapítvány, de akkor végül más kapta meg. A kulturális szférában még ma sem igazán megszokott ez a fajta munka, ezért úgy érzem, a mostani díj nemcsak nekem, hanem az önkéntes mozgalomnak és a kultúrának is szól – mondta Hevesi Zoltán.

A szegedi pék hét éve, 2013-ban került közelebbi kapcsolatba a színházzal, akkor statisztákat kerestek az Otellóhoz, és ő is jelentkezett.

(fotók: Szabó Luca)

– Már az első alkalommal sokan lemorzsolódtak, amikor meghallották, hogy milyen hosszú és kitartó munkát igényel egy próbafolyamat. Én maradtam.

És itt ragadt, azóta több darabban – többek között a Kurázsi mamában, a Mesél bécsi erdőben és a Tótékban – is felállhatott többedmagával a világot jelentő deszkákra.

– Az Illatszertár a legkedvesebb számomra, mert ott nemcsak statisztálok, hanem a harmadik felvonásban egy rövid párbeszédem is van Jakab Tamással.

Az önkéntesek élete persze nemcsak statisztálásból áll, ők azok, akik segítik a marketingesek munkáját, ha kell, elviszik a színház szórólapjait a szegedi intézményekbe, vagy előadások előtt fogadják és eligazítják a nézőket, és olykor bizonyos eseményeken segédkeznek is.

– Tizennégyen indultuk, ma már harminchárman vagyunk, a többség nő, mindössze három férfi erősíti a csapatot.

Hevesi Zoltán – aki évek óta már az önkéntesek koordinátora – azt is elmondta, ma már nem kell lasszóval fogni a segítőket, éppen ellenkezőleg, a hírük szájról szájra jár és mára olyan népszerű lett ez a tevékenység, hogy néha még castingolni is kell a jelentkezők között.

– Van a csapatban jogász, adórevizor, zenetanár, adminisztrátor és egyetemista is. Korábban a nyugdíjasok voltak túlsúlyban, de ma már egyre több a fiatal. Én a szabadtérin is önkénteskedek, onnan is csábítottam át egyetemistákat és diákokat.

Hevesi Zoltán nem szeret a tévében színházi előadást nézni, úgy tartja, egy előadás élőben az igazi. Mindenevő, éppen úgy szereti a prózai darabokat, mint a zenés előadásokat.

– Ha mégis választani kellene, akkor azt mondanám, a kortárs balett a kedvencem, de mindent előadást szívesen megnézek.

Ezt képviseli önkéntes munkája során is, amikor két kolléganőjével csoportokat vezet körbe a színházban.

– Ilyenkor mindig elmondom a látogatóknak, hogy ne csak a kulisszák mögé kukucskáljanak be, hanem üljenek le a nézőtéren, és nézzenek meg egy előadást is minden előítélet nélkül. És akkor rájönnek, milyen szép és színes is a színház világa.

A pékek korán kelnek, a színészek viszont későn fekszenek. Hevesi Zoltán mégis azt mondja, bírja mindkettőt. Van, hogy hajnalban kel, kenyeret süt, este pedig statisztál a színpadon.

– Ha kinyitom a színház ajtaját, minden fáradságom elszáll. Szerencsére a sütödében, ahol dolgozom a főnökeim és a kollégáim is toleránsak, mindig össze tudjuk egyeztetni a műszakokat, hogy elvégezhessem a színházban vállalt feladataimat is.

És ha valaki azt gondolná, ennyi munka mellett már semmi sem fér bele az életébe, az téved. Négy évig egy színjátszó társulatban is tevékenykedett, volt, hogy harcművészeti fogásokat oktatott, legutoljára pedig a sárkányhajósok unszolásának engedett. Ő lett az egyik hajó dobosa, a többiek azóta arra az ütemre húzzák a lapátokat, amit ő diktál. Úgy tartja, jó kikapcsolódás a vízen lenni a munka és a színház mellett.

– Régebben sokan megkérdezték, normális vagyok-e, hogy a mai világban, amikor mindenki a pénzért hajt, ingyen dolgozom. Nekem az a fizetség, hogy itt lehetek. Ez tesz boldoggá, nem pedig egy bankbetét. Egyébként sem állok túl jó barátságban a pénzzel, amennyi kell az élethez, annyi mindig akad, én már akkor boldog vagyok, ha átléphetem a színház küszöbét.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Az év önkéntese Hevesi Zoltán önkéntes Szegedi Nemzeti Színház színház
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés