Hirdetés
Hirdetés
Színes 2020. december 25. 11:44

Ceglédi Zoltán: A halászlé-konfliktus nemzetépítő jelentőségéről

Simán tudnék egy komplett kormányzati ciklust építeni arra, ami karácsonytájt a bográcsban van.

Hirdetés

Halászlé ügyében magam vagyok a belga fanatizmus, ha lehet ilyet mondani. Utóbbi elem, a fanatizmus talán a könnyebben érthető. Ehhez tudni kell, hogy a világ két legtökéletesebb étele közül az egyiket véletlenül pont édesanyám tudja készíteni, ez egy bunyevác családi recept, egy speckó töltött csirke. A másikat meg véletlenül pont édesapám, na, ez a halászlé. Belgaságom története ezügyben meg az, hogy nagyapám, apám, húgom és magam is Baján jártunk középiskolába, közben a családom fele meg Szegeden él. Úgyhogy nem most nyitjuk ki az alaplé és a passzírozás, pláne a gyufatészta kérdéskörét. Maradjunk annyiban, hogy ugyanakkor a hagymaflamand és a paprikavallon felem sem hallott még a paksi halászlé tárgyköréről – és ezzel meg is érkeztünk a lényeghez.

A halászlé rendelkezik mindazon jellemzőkkel, amelyek által nemzeti márka, magyarokat egyesítő és más népektől megkülönböztető markáns büszkeségünk legyen. Igen, a konfliktusokkal együtt, sőt!

A két jellemző olasz pizzatípus a nápolyi és a római. Az előbbi kerek, rusztikus, levegős, kevés feltéttel. Étteremben esszük, kockás abrosznál. Utóbbi tepsiben sült, téglalap alakú, vékonyabb a tészta, perverz módon sokféle feltéttel. Bárhol esszük, az utcán is. Melyik a jobb? Nincs egzakt válaszunk rá, de roppant szenvedélyesen lehet érvelni mindkettő mellett. Ami biztos, hogy Olaszországnak sokat segít a pizza, hogy a legszebb arcát mutassa a világnak – amiből normálisabb időkben (jöjjön már!) turizmus van, kultúra van, nemzetépítés van.

A halászlévitának sincsenek vesztesei (maximum Komárom). Járulékos áldozatai néha. Volt olyan barátnőm, aki megkérdezte, hogy „és mi lesz a leves után a főétel”. A halászlét illetően. Nem ezért szakítottunk. Okos politika ezeket az opciókat keresi. Nem mondom, hogy a Filippovéknak is a halászlét kellett volna a könyvükbe írni a digitális írástudás helyett, de rögtön utána mindenképpen.

Nincs olyan politikai ideológia, amibe ne passzolna. Triviális a konzervatív megközelítés nemzeti büszkeségről, népi kultúráról, magyar önazonosságról. A közös ünnepről, ahol ott van a család asztalán. Magyar paprika! Magyar hagyma! Bajuszpödrés! De a legzöldebb politikus is megnyalja mind a tíz ájfonját, ha végiggondolja, mennyire zöld ez: kifogni a környékbeli halastóból a pontyot, azt helyi hagymával és paprikával, fából rakott tűz fölött bográcsolni. Zéró kibocsátás; ennek az ökológiai lábnyoma egy bébiszandál. Te meg házhoz rendeled a fenszi webshopból az avokádót meg az ezer kilométereket utazott bambuszfogkefét, mi, Zöldőr törp? De eladom én a halászlét a baloldalnak is, hiszen nem egy kapitalista csinálmány, ezt az osztályharc legkisebbje is eléri és elkészítheti – ha jön majd az alapjövedelem, erre kell költeni! Lesz is majd egy jó kis konferencia erről Sri Lankán, oda majd el lehet ugrani, hogyaszongya „Kapitalocén Versenytagadó Receptek Átutalásos Számlára”. Írok rá teljesítési igazolást. De tényleg, a halászlé teljesen passzol a valódi bal meg a divatbal képébe is.

És a magamfajta liberálisok is odavannak érte. A halászlé olyan pusztító versenyben élt túl, ahol a huszadik század világégéseitől Venesz Józsefen át a vegetáig millió ok volt elhagyni a rendes magyar ételeket – és hosszú is a veszteséglista. De a halászlé átverekedte magát a 21. századba! Oda, ahol tud menő lenni, divatos lenni, itt büszkén virítani a szegedi étterem étlapjának tetején, ott füstbe borítani a Sugovica környékét a sok kis pontymáglyával, amott meg Bíró Lajos mondja el ezredszer is, az udvaron a bográcsot forgatva, hogy az emberek nála azt az ízt keresik, amit a nagyszüleiknél megszerettek. Oda tudom tenni az egzotikumot kereső brit turista elé (ha végre észhez térünk, és megint lehet ilyet), de teljesen önazonos a falusi családom asztalán is.

A magyar politika rákfenéje, hogy betegesen irtózik a valódi tartalomtól, és ezt semmire sem vezető, üres és kölcsönösen romboló konfliktusokkal leplezi. Bármilyen primkónak is tűnik a felvetés, a bajai-szegedi halászlémeccshez hasonló közös ügyeink, építő belső vetélkedéseink, versengő hagyományaik vinnék előre a hazát. Halászlé-kormányzással az élhető, szabad és sikeres Magyarországért!

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán gasztronómia halászlé jegyzet vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés