Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. december 24. 12:19

Legalább egymásra vigyázzunk – Lakner Zoltán jegyzete


Hirdetés

Három nap múlva megkezdődik a Covid-19 elleni oltás, de hogy az a bizonyos oltási terv mit is tartalmaz, milyen ütemezésben és milyen sorrendben számíthatunk az oltakozás (!) előrehaladására, arról mindmáig semmit sem árult el a kormány.

Azt sem tudjuk, mire hivatkozva mondta a miniszterelnök múlt pénteken, hogy első körben 35 ezer vakcina érkezik, ha egyszer azóta beállni látszik a hivatalos szám 5500 adag első körös vakcinára.

Maga az oltás – hiába esett neki Orbán nemrég ez ügyben is az Európai Bizottságnak – ugyanakkor kezdődik az egész Unióban, és a vakcina a Pfizer/Biontech fejlesztése lesz, hiába ajnározta az egekig a kormány az orosz partnerséget.

A járványadatok mindeközben követhetetlenek, le-fel ugrál a tesztelések száma, a regionális adatok áttekinthetetlenek, a halálozások száma alig moccan. Mindebből adódóan nehéz eldönteni, hogy a járvány van a platón vagy az egészségügyi kapacitások.

Titkolózás és összevissza beszéd tehát, ami a kormányzati magatartást jellemzi, a folytonos melldöngető öndicséret mellett természetesen, hiszen a nagyotmondás a rezsim politikájának lényegéhez tartozik. Minden a kormánynak köszönhető, ami pozitív, és minden történelmi győzelem, ami kicsit is jó. Ugyanakkor a kormánynak semmi köze a rossz dolgokhoz, így például az egészségügy vészes túlterheléséhez – értsd, ahhoz, hogy az ellátórendszert milyen kiinduló helyzetben érte a járvány – és a halálozások számához, holott ősz elején még a halálozások számát nevezte a kormányfő a legfontosabb viszonyítási pontnak.

Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a szentestei lazítás és az iskola-újranyitás gombjához is utólag varrták hozzá a néhány adat kedvezőbbé válásának kabátját.

A kormány másik friss produkciója a „gazdaságvédelem” folytatása, vagyis az, hogy sajnos pont úgy folytatja, ahogy elkezdte. A hitelmoratórium nem célzott, valamint nem is pluszpénz, hanem halasztás, amit majd magasabb törlesztőrészletek követnek júniustól, s ezen kívül az egész a költségvetésnek egy forintjába sem kerül, miközben zubog a pénz a klientúrához. Ellenben a bértámogatás ágazatspecifikus maradt, miközben a munkanélküliekről megint egy szó sem esik. A lakásfelújítási támogatás, lévén felerészben hitel, megint csak a kedvezőbb helyzetben lévőknek segít, holott százezrek vannak, akiknek pusztán a rezsivel és az élelmiszerárakkal gyűlik meg a baja.

Az iparűzési adó, mivel a tiszta profitot terheli, azoknak jelenti a legnagyobb kedvezményt, akiknek szerencsére most is jól megy az üzlet, és azokon segít a legkevesebbet, akiknek nagyon nem. Viszont a csökkentés kivérezteti az önkormányzatokat, amelyek olyan közszolgáltatásokért is felelnek, amelyek részét képezik az üzleti környezetnek. Elvégre a közösségi közlekedés, a gyerekek nappali felügyelete, az időseknek nyújtott segítség – vagyis a gondozási terhek társadalmasítása – mind meghatározó elemei a munkavállalásnak, a munkaerőpiacnak.

Világos a politikai játszma, hogy veszélyhelyzetben a városukért egy személyben felelős polgármesterek mozgástere a zéró felé gravitáljon, és hogy az ellenzéki önkormányzatokat bele lehessen nyomni abba a népszerűtlen szerepbe, hogy adóemelést kell követelniük, majd aztán őket lehessen hibáztatni a közszolgáltatások leállásáért is. Csak közben mindez nagyon rossz a gazdaságnak.

Az pedig eleve sokat elmond a hagyománytiszteletből kormányzásnak nevezett tevékenység minőségéről, hogy a pénzt úgy veszik el az önkormányzatoktól, hogy annak kompenzálását a kormány ugyan belengeti – elismerve, hogy erre a pénzre szüksége van a településeknek –, de majd csak valamikor később számolják ki, kinek mennyi jár majd vissza a költségvetésből. Ha ugyan a számoláson múlik ez. A kormány majd megmentőként léphet fel a saját döntése által okozott katasztrófahelyzetben. Sőt, azt hiszem, ez a logika is túl méltányos, egész egyszerűen rövidlátásról és végzetes kompetenciahiányról van szó.

A kormányzás képességének látványos megszűnése és az önkábító propaganda keveréke az, ami kifejezetten veszélyessé teszi a kormány jelenlegi működését. Már nem csak felháborító lopás zajlik – az egy percre sem állt le –, most az élet, az egészség és a napi megélhetés a tét. Magunkra vagyunk hagyva, akár ha hiteles információkhoz szeretnénk jutni, akár ha ki kell találnunk, mikor járunk el helyesen a szeretteink és a saját biztonságunk védelmében.

Ha már az államtól nem várhatjuk, legalább mi vigyázzunk egymásra az ünnepek alatt.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet Lakner Zoltán pandémia Pfizer vakcina védőoltás vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés