Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. december 20. 10:50 Forrás: Szegedi Tükör

Rendszertanulságok járvány idején – Lakner Zoltán jegyzete

Amióta meghatározza mindennapjainkat a koronavírus, folynak a találgatások arról, vajon miként befolyásolja hosszabb távon az életünket.

Hirdetés

Reménykedünk, hogy a kijárási korlátozás, az estére szellemvárossá váló települések, a bezárt boltok, színházak és éttermek képe, a családi és baráti találkozások elmaradása, a szükséges, de undok maszk viselése mind olyasmi, amitől egyszer, talán nem is nagyon sokára megszabadulhatunk. Emlékezni fogunk rá, filmek készülnek róla, regények születnek, de nem kell így élnünk. Fellélegezhetünk, anélkül hogy óvakodnunk kelljen, sóhajunk milyen távolságra küldi testnedvünk permetét.

Az emlékeken túl bizonyára sok minden velünk marad ebből az időszakból, talán még jó is akad köztük: a megspórolható munkautak, az otthonról elvégezhető tevékenységek sora, a tanulság, hogy nem kell annyi irodahelyiség, netán a digitális készségeink fejlődése. A rosszakat... felsorolni is nehéz, az elvesztett munkahely, a felélt megtakarítás, az állandó szorongás, a megbetegedett vagy veszélyeztetett hozzátartozókért való aggódás, a meghiúsult tervek, a kényszerű bezártság, a személyes találkozások és az érintések hiánya, vagy éppen egy bántalmazó kapcsolatba való fizikai bebörtönzöttség szörnyű tapasztalata, és a segítség elérhetetlen távolságra kerülése.

Politikai tapasztalatokat is gyűjtünk ez idő alatt, mindannyian, nem csak a politikatudósok és politikai elemzők. Mindannyian levonunk valamilyen következtetést arról, hogyan működnek jól a személyes életünket meghatározó közügyeink egy olyan drámai, kifeszített, valóban életről és halálról határozó helyzetben, amilyen a mostani.

2020 márciusának egyik erős képe volt, hogy a kínai elnök ellátogatott Vuhanba, ahol az általunk megélthez képest drasztikus intézkedésekkel törték le a járványt. Az éppen bezárkózni kényszerülő és készülő Európában ijesztően sokan vélték úgy, hogy a keménykezű, diktatórikus vezetés, lám, gyors sikert ért el. Odavágott a vírusnak, a központi utasítások és az engedelmes lakosság kombinációja hatékonynak bizonyult.

Szerencsére voltak olyanok is, akik emlékeztettek rá, hogy pontosan a diktatórikus hatalom homlokzatvédelme miatt ismerték fel és ismerték el túl későn, hogy a baj nagyon nagy. A drasztikus intézkedések abban a társadalmi közegben működtek, de csak amikor már a kór szétspriccelt a világba. Senki sem mert és senkinek nem is volt módja cselekedni, amíg nem kapott rá felsőbb utasítást, amely sokáig késlekedett, mert nem az emberéleteket, hanem a politikai hatást mérlegelték első helyen.

Ne legyen illúziónk, a demokráciák politikusait is az önérdek vezeti, de a rendszer úgy van kitalálva, hogy kénytelenek figyelembe venni a polgárok ítéletét. Amit persze lehet hajlítgatni, csakhogy az emberek nem kizárólag a politikusoktól tudhatják meg, mi folyik körülöttük. A demokráciák vezetői is hibáznak (de milyen sokat!), ám mivel nem tudnak mindent elhallgatni, kénytelenek a problémákra nyilvánosan reagálni. Ha pedig rosszul reagálnak, megbuknak.

Mindez azért lényeges, mert általános a vélekedés, hogy a járványhelyzet valami módon befolyásolni fogja, hogyan ítéljük meg a különböző politikai rendszereket. A kontroll nélküli egyszemélyi vezetést tartjuk-e majd hatékonyabbnak, vagy a vitatkozó, sok véleményt begyűjtő, ezért lassabban reagáló demokráciát.

A rendszerek versenye azonban nem valahol felettünk, hanem bennünk dől el. A járvány időszaka eligazít minket a döntésben, felmérhetjük, melyik kormány foglalkozott még most is csak a folytonos önigazolással, és melyik volt az, amelyik az emberek életével, egészségével, megélhetésével és biztonságával törődött. Használjuk ezt a kéretlenül jött tudást felelősséggel!

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus Lakner Zoltán pandémia Szegedi Tükör vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés