Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. december 17. 10:14

Valódi felelősség, kitalált sikerek – Lakner Zoltán jegyzete

Ha eddig nem lett volna világos, ezen a héten végképp arra juthattunk, Magyarországon a felelős kormányzást úgy érti a kormány, hogy minden, ami jó, az csakis és egyedül miatta történik, de ami rossz, kedvezőtlen, ahhoz semmi köze.

Hirdetés

„Higgyék el a vírus nem én vagyok, ez egy félreértés az Önök részéről” – mondta a miniszterelnök hétfőn a parlamentben, arra válaszul, hogy az ellenzéki képviselők bírálták a kormány járványügyi intézkedéseit. Kétségtelen, hogy a kormányfő nem vírus, de a kritika nem is erre célzott, hanem arra, vajon a kormány elegendő és megfelelő lépéseket tesz-e a vírus elleni védekezés érdekében. Orbán ennek kapcsán már igazán különös dolgokat állított a vita során, mivel egyrészt úgy fordította vissza a kormánykritikát, minthogyha az ellenzék az orvosok és ápolók munkáját becsülné alá, másrészt pedig úgy fogalmazott, „nem a kormánypárt miatt halnak meg az emberek, hanem mert egy világjárvány van”. Majd pedig felsorolta azokat az összegeket, amelyeket a kormány saját bevallása szerint ráköltött az egészségügyi védekezésre és a gazdasági válság elhárítására. Nem részletezve, hogy ebben benne vannak az amúgy is létező költségvetési alapok átnevezései éppúgy, mint a Mészáros Lőrincnek – az ő nevére – kiszórt sok százmilliárd forint is. Az általa citált intézkedések híján a miniszterelnök szerint többen haltak volna meg.

Ezen a ponton mondhatjuk azt, hogy, hát igen, a kormány dolga minden országban, hogy ezt a fékező hatást kifejtse. Erre van. Még csak azt sem mondanám, hogy ezért nem jár külön elismerés, mert ha jól végzik el ezt a feladatot a döntéshozók, akkor nagyon is megsüvegelhetjük őket. Az ugyanakkor már erősen kétséges, hogy a vezénylési terv és az ingyenes parkolás, a vakcina-feliratkozás Rogánhoz rendelése meg a kötelező járatsűrítés mennyire járulnak hozzá a járvány feltartóztatásához. Amelynek a feltartóztatása enyhén szólva nem látszik. Maguk az adatok, amelyek a járványt jellemzik, kezdettől fogva áttekinthetetlenül zavarosak, szánt szándékkal kibogozhatatlanok, és csak reménykedhetünk abban, hogy legalább azok, akik az információszolgáltatást manipulálják, tisztában vannak a valós helyzettel. Mindenesetre nagyon úgy néz ki, hogy az egészségügy és a benne dolgozók áldozatos munkájának határán táncol az ország hetek óta és még hetekig így is lesz.

Ősz elején a kormányfő még arról beszélt, felkészülten várjuk a járvány második hullámát, és annak során csakis a halálozási adatok számítanak majd mérőszámnak. Mióta azonban a lakosságszámra vetített halálozásokat illetően Európa sereghajtói közé kerültünk, a miniszterelnök nem beszél erről az adatsorról, illetve, mint láttuk, kinyilvánította, hogy ebben az ügyben a kormánynak nincs módja többet tenni. Aki az egészségügy teljesítményét bírálja, az a frontvonalban dolgozókat támadja – állítja be hamisan a kormányfő, aki egyébként ezt a csúsztatást használta már akkor is, amikor az ellenzék a közmunkaprogramot vette évekkel korábban célkeresztbe. Amikor az ellenzék a közmunkák gyakori értelmetlenségét és alacsony bérét kritizálta, akkor Orbán úgy tett, mintha a közmunkán dolgozó embereket értékelné le az ellenzék – holott valójában éppen a kormány értékelte le őket.

Azt, hogy a kormány tesz-e eleget a járvány és a válság ellen, úgy tűnik, lassan érdemes lenne megbeszélni Orbán jobbkezével, Matolcsy Györggyel is, aki kedden azt mondta:

„A járványt nem lehetett megfékezni, mégis lehetett volna jobb teljesítmény nyújtani.”

Kicsit persze elidőzhetünk annál az állításnál is, hogy vajon meg lehetett-e volna fékezni a járványt, ha a kormány valóban felkészül a második hullámra, amelyet szintén Matolcsy szerint nem lehetett előre látni. Magyarázkodása szerint ezért voltak túl optimisták a jegybanki prognózisok – hónapokon át. Bármilyen edzettek vagyunk is, ezen a ponton mégiscsak elámul a közéletet figyelő ember, hiszen már az első hullám idején, majd aztán pláne a nyár folyamán a csapból is a második hullám folyt, s hogy majd azt is legyőzzük. Különös ezt utólag úgy beállítani, mintha váratlan lett volna, ugyanúgy, ahogy a súlyos figyelmeztető jelek ellenére a kormány az első hullámon is alaposan meglepődött. Pontosan ezek azok a mozzanatok, amelyek miatt a kormánykritika megáll, hiszen mindkét esetben, de különösen a súlyosabbnak bizonyuló második hullám alkalmával a kormány a saját maga által végrehajtott valósággörbítés hatása alatt állt.

Matolcsy minapi magyarázata mindazonáltal erősen kommunikációs kármentés jellegűnek érződik, és illeszkedik a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium, a Matolcsy és Varga között jó ideje tartó rivalizálás mintázatába. Hiszen a jegybankelnök a saját válságkezelő intézkedéseit nagyszabásúnak és hatásosnak tartja, míg a kormányéit elégtelennek. Mindebből viszont mégiscsak arra következtethetünk, van a baj akkora, hogy annak a felelősségét már tologatnivalónak érzik az illetékesek.

Arra is emlékeztethetünk, hogy míg az előző kormányzati ciklusok közepén valódi ügyeket öltöztettet propagandajelmezbe az Orbán-rezsim – a rezsicsökkentést, illetve a menekültválságot –, addig mostani nagy győzelmeit egy teljességgel kitalált terepen, Soros György Európát behálózó háttérhatalom-birodalma ellen aratja. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a valóság csatáiban egyre gyakrabban alulmarad.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus Lakner Zoltán Matolcsy György Orbán Viktor pandémia vakcina védőoltás vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés