Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. december 16. 13:01

Sinkovics Gábor: A hegyen épült város


Hirdetés

„Szépségem szépségének a titka a metafizikus csodabogár-kozmetikus...”
önértékelés

Nem irigylem önt, kedves Katalin.

És nem azért, mert minimum a fél országot, a komplett Magyar Nőegyletet és a Fürge ujjak nevű nagyon is emancipált nőegylet tagjait magára haragította. Van ilyen.

Az ember néha össze-vissza beszél. Jönnek-mennek a frontok, meg aztán ez a köd... Ez a nyavalyás, áthatolhatatlan, szürke valami itt a homlokunk magasságában sem tesz jót a lelkünknek.

Olykor látom nyilatkozni, közszerepelni, véleményt formálni, és mindig ott van a szája szegletében egy aprócska mosolyféle. Fárasztó lehet állandóan a kiegyensúlyozott, céltudatos, a dolgokat kézben tartó, a terheket lazán cipelő, a szépségre is odafigyelő magyar nő pózában tetszelegni. Arról nem is beszélve, hogy az önök világában, ebben az igazi, mély, és magasabbrendű életben mindig fel- és felfelé kell pislogniuk.

A főnök felé.

Mert nem úgy van az, hogy csak nekiállunk saját kútfőből ideológiákat gyártani, vagy ha igen, vagy ha mégis, annak tessék, itt az eredménye. Országos felháborodás, szitokáradat – aztán kínos magyarázkodás. Vajon mit szólt a főnöke ahhoz a hangulatos kis videóhoz, amiben elmagyarázta nőtársainak, hogyan is gondolkodjanak. Miként éljenek, mire vágyjanak.

Beszélt a szent magyar családmodellről, és hát igen kínos volt ez az egész.

Az elmúlt napok, hetek, hónapok történései után.

Amikor nagyjából tizenhárom és fél éves koromban egy strand fa öltözőjében először láttam a maga valóságában, a maga gyönyörűségében a NŐT, már pontosan tudtam, hogy van, lesz az életben fontosabb dolog a futballnál, és a Led Zeppelin második, egyébként remekül sikerült lemezénél. Onnantól kezdve úgy voltam a szerelemmel, mint Gérard Depardieu a Szomszéd szeretők című François Truffaut filmben, aki azt mondta a gyönyörű Fanny Ardant-nak, hogy mindig valami titkot keresett a nők szoknyája alatt.

Az élet show-ja.

Megtanultam tisztelni a nőket, és azt gondolom ez a minimum. Próbáltam Casanova nyomdokaiba lépni, hiú ábránd volt, lehagyni Mongkutnak, Sziám királyának a teljesítményét, akinek kilencezer felesége és ágyasa volt, felzárkózni az Ószövetségben élt Salamon királyhoz, akinek hétszáz, vagy II. Erős Ágost lengyel királyhoz, akinek pedig háromszázhatvanöt felesége volt.

Minden napra egy mese.

A nők tisztelete ebben az igazi, mély és magasabbrendű életben, amelyet önök a Főnök utasításai alapján a keresztény szabadság eszményeire építenek, valahogy most falsot kapott. Néztem azt a műsort, amelyben a megmondóemberei fröcsögtek szokás szerint, átvitt értelemben leköptek mindenkit, aki nem hódolt be csodálatos rendszerüknek, és akkor egyszer csak elhangzott Szabó Tímeával kapcsolatban, az a gyalázatos mondat.

Rondának titulálták a parlamenti képviselőt.

Nem elegáns dolog, egy jólelkű kereszténytől különösen nem az. Arról nem is beszélve, hogy azok a férfiak vajon tisztában vannak-e azzal, hogyan festenek. Látják-e a tükörben a saját, sokak számára nagyon is irritáló arcvonásaikat, a gyaníthatóan visszafogottan sportos felsőtestüket.

Nőt kritizálni, amikor mi magunk is röhejesek vagyunk?

Férfiatlanok.

Önnek, kedves Katalin, ebben a témában kellett volna inkább felszólalnia. Megvédeni a politikustársát, még ha „ellenség” is. Nőként kikérni magának, hogy bunkó hímsoviniszták tegyenek megjegyzéseket, gúnyolódjanak a képernyőn.

Erről kellett volna beszélnie, ha már megszólalt.

  • Nem pedig filozofálgatni.
  • Ideológiákat gyártani.

Ebben nagymesterek, a Főnökük nyomja rendesen és olyanokat mond:

„Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi mély és magasabbrendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk...”

Aktuális mondatok.

Mindezt a „hanyatló nyugat ópiumaként” emlegeti – az összezavarodott, tájékozódását vesztett és végzetes bajoktól gyötört Európának. Csak halkan jegyzem meg, hogy például Brüsszelben nagyon is jó tájékozódási pontnak tűnik az a sok-sok Szájer József-matrica a házak falán.

Magyarország a hegyen épült város.

Ezt is mondta a Főnöke, és nekünk ezt el kell hinnünk – nekünk, összezavarodottaknak. És már látjuk, hogy a hegyről, vagy bármelyik magas házról a legegyszerűbben, a leggyorsabban ereszcsatornán át vezet az út lefelé. Ebben a történetben, ebben a szomorú, tragikus történetben már a főhős személye a legkevésbé fontos. Ezért is kellene megfontolniuk miket beszélnek.

Unalmas már az ideológiagyártás.

Unalmas és hatástalan.

Az embereknek annyi bajuk van, hogy már meg sem hallják az agymosást. Hagyják abba, koncentráljanak a következő két évre, hogy mivel és miként lehetne még megőrizniük a hatalmukat, mert ahogy a hírekben olvasni, az ellenzék szép lassan felzárkózott.

A libernyákok átvennék az irányítást.

Vajon mit gondol a lelke mélyén kedves Katalin a férfi-nő kapcsolatokról, a valóságról? És nem erről a szirupos maszlagról, amit folyamatosan nyomnak „a szent magyar családmodellről...” Charles Bukowski barátom, aki a beatirodalom egyik kultikus alakja volt, aki végigpiálta az egész életét, azt írta egyszer:

„Az emberi kapcsolatok amúgy se igen működnek, csak az első két hétben van valami izgalom, aztán a résztvevők elveszítik az érdeklődésüket. Leesnek a maszkok, és feltűnik mögöttük az emberek igazi arca... Úgy találom, hogy a leghosszabb idő amit az ember egy emberi kapcsolattól remélhet, két és fél év.”

Sarkalatos vélemény, züllött, hedonista, liberális gondolkodás.

Önök mást kínálnak, mély és magasabbrendű életet, miközben látjuk, hogy a NER nagyságosasszonyai hogyan, és mivel tettek szert vagyonra, pozícióra, Timike, Cilike, Katika – valahány név a naptárban, immár sikeres üzletasszonyok. De ott van Gabika is, akit luxusterepjáróban fotóztak le, vadonatúj szuperjárgánnyal.

Ők a minta?

Ők a követendő példa a magyar lányok-asszonyok számára?

Szép is lenne. Csakhogy ehelyett a magyar lányok és asszonyok kidolgozzák a belüket, a postán, a kórházakban, valamilyen irodában, gyárban, miközben a férjük már rég elhagyta őket, lelépett valamilyen fiatal fruskával, vagy egyszerűen csak halálra itta magát.

Gyereket, gyerekeket nevelni egyedül.

Aprópénzből a felszínen maradni, háztartást vezetni, a gyerek sportolásáról, különóráiról gondoskodni, vagy egyszerűen csak valamilyen ételt az asztalra varázsolni.

Ön ezeknek a nőknek mondta meg a frankót.

Nem irigylem önt, Katalin asszony.

Amit képvisel, amiről beszél, az már rég nem hiteles.

A hegyen épült város illúzió és nem létezik.

Mi itt lent a földön járunk.

És megyünk a nő, a szerelem után.

Hogy legyen valami értelme ennek az életfolyam nevű valóságshow-nak.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet női egyenjogúság Novák Katalin Sinkovics Gábor vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés