Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. december 12. 14:04 Forrás: Political Capital

László Róbert, Political Capital: Határrevízió a Fidesz és a szélsőjobb között


Hirdetés
  • „Ez a szabadkőműves hátterű propaganda hihetetlen intenzitással feketítette be az országot”

  • „A Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezeréves határait és történelmét. (…) Ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha.”

  • „A magyar baloldal – immár több mint száz éve – újra és újra rátámad a saját nemzetére.”

Tíz–húsz éve ha ilyen idézetekkel kezdődött volna egy Trianon-vonatkozású cikk, az olvasó azonnal tudta volna, hogy a szélsőjobboldali szcénáról fog olvasni. Ma már egész más a helyzet. A kiemelt mondatok (sorban)

  • egy miniszterelnök-helyettestől,
  • a miniszterelnöktől,
  • illetve a házelnöktől

származnak. Mindegyik az idei százéves évforduló környékén látott napvilágot.

Mivel ma már szinte természetes, hogy a kormányzati kommunikáció szélsőjobboldali panelekkel operál, átfogó, friss kutatásunkban azt (is) vizsgáltuk, vajon létezik-e még olyan a szélsőjobbról származó Trianon-narratíva, amit a kormány nem tett magáévá.

Mind a szélsőjobb-, mind a kormányoldal szereplőinek 2020-as megnyilvánulásaiból, illetve médiájából merítve a következő narratívák bukkantak fel, persze nagyon eltérő gyakorisággal:

(fotók: Orbán Viktor Facebook-oldala)
  • A békeszerződés a nagyhatalmak eltúlzott igényeinek következménye. A győztes nagyhatalmaknak nyilvánvalóan maguk felé hajlott a kezük, és az sem vitatható, hogy a veszteseket, így Magyarországot is meg akarták leckéztetni. Ez még önmagában egy mérsékelt Trianon-narratívának számít, ám ennek rengeteg fokozata van, többek között az, hogy a nagyhatalmak mindvégig Magyarország megcsonkítását tűzték ki célul.
  • A világtörténelem legnagyobb igazságtalansága. Az áldozati szerepből eredeztethető narratíva, amely szerint a világtörténelem során soha egyetlen nemzetet sem ért hasonló mértékű igazságtalanság.
  • Kulturális felsőbbrendűség. A környező nemzetekkel vagy a világhatalmakkal szemben érzett felsőbbrendűséget többek között az a hit táplálja, hogy a tudatos és kitartó próbálkozások ellenére nem sikerült legyőzni a magyarságot.
  • A méltánytalan diktátum a belső ellenségek aknamunkája eredménye. Azt, hogy Trianon az első világháború elvesztésének (is) következménye, senki nem vitatja, de míg sokan beérik ezzel az egyetlen magyarázattal, mások számára ez csak egy ok a sok közül. A nagyhatalmakkal összejátszó belső ellenségek emlegetése már az összeesküvés-elméleteket és a belső megosztottságot táplálja. A legfőbb bűnbakok a világháború végén kirobbant polgári forradalom vezetői, Károlyi Mihály, Magyarország első köztársasági elnöke, illetve a bő három hónapig regnáló Tanácsköztársaság kommunistái. Mindezt egy erőteljesen antiszemita narratíva is gyakran keresztbe metszi.
  • A baloldal ráront a saját nemzetére. A mai baloldali politikai erőket is gyakran egy lapon emlegetik a korabeliekkel, mint akik saját nemzetük vesztén dolgoznak.
  • A szabadkőműves összeesküvés áll a háttérben. A titokzatos társaság önmagában is alkalmas alany a bűnbak szerepére, de emlegetésük – a Tanácsköztársasággal együtt – gyakran inkább az antiszemitizmus kódja.
  • A revízió lehetősége. Ami a Trianon-traumára adott válaszokat illeti, felmerül a revízióhoz való viszony. Van, hogy ezt csak óvatosan pedzegetik, van, hogy az 1938-as és az 1940-es bécsi döntések következtében létrejött területre vonatkoztatják, van, hogy a jelenlegi népességarányok alapján jelölnék ki az új határokat, és van a „mindent vissza” követelés.

A kormányoldal realitása

Mivel a miniszterelnök megnyilvánulásai nemcsak a párttársai, hanem a teljes kormányzati irányítású médiabirodalom számára is iránytűül szolgálnak, először azt néztük meg, mely Trianon-narratívák jelentek meg Orbán Viktor idei megszólalásaiban. Az ismert kettős beszéd most sem maradt el. Egy idén januári nemzetközi sajtótájékoztatón még az együttműködés és a mértéktartás volt fókuszban:

„a történelmi emlékezet, az évfordulók fontosak, az igazságnak ott el kell hangoznia, de ezzel a jövőt illetően már nem sokra megyünk. (...) A jövőre vonatkozó szoros együttműködést tudtunk létrehozni. (...) Remélem, hogy a visszaemlékezések nem visszavetnek, hanem előrevisznek ezen az úton, okos mértéktartást szeretnék ebben mindenkitől kérni.”

Az évforduló után néhány nappal viszont jött a saját közönségnek szánt sátoraljaújhelyi beszéd:

„Az ezeréves történelmi Magyarországot a budapesti összeesküvések hátba döfték. Hadseregét megbénították és szétzüllesztették, az egyetlen honmentésre alkalmas államférfit meggyilkolták, az országot az ellenségeink, a kormányt a bolsevikok kezére adták. A Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezeréves határait és történelmét. (...) Ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha. S amikor azt hittük, ennél már nem süllyedhet mélyebbre se a gőgös francia és brit, se az álszent amerikai birodalom, mégis volt lejjebb. A II. világháború után szívfájdalom nélkül dobtak oda bennünket a kommunistáknak.”

Orbán szavai szerint Trianonért egyszerre felel a „Nyugat” és a „budapesti összeesküvés”, amelynek mind a korabeli, mind a jelenlegi ellenségek megfeleltethetők. A magyargyűlölettől való félelem és a kulturális felsőbbrendűség húrjai is megpendültek – júniusi és az augusztus 20-ai ünnepi felszólalásában egyaránt. Az emlékév miniszterelnöki megnyilvánulásaiban tehát a szélsőségesebb Trianon-narratívák közül majdnem mindegyik megjelent, és ezeket visszhangozták a fideszes politikusok és a kormányzati irányítású média is.

Na de mi az a téma, ami továbbra is tabunak tűnik a kormányoldalon? Trianon okait tekintve az ismert összeesküvés-elméletek mind felbukkannak. Az egyik legszélsőségesebb narratíva, miszerint a baloldal száz éve is és ma is, újra és újra ráront a saját nemzetére, kifejezetten bevetté vált a kormányoldalon: csak a június 3-ai megjelenések között Kövér László mellett például Novák Katalintól is találtunk hasonló tartalmú megnyilvánulást.

Egyetlen téma van, amit igyekeznek kerülni: a revízió ügyét. Ha a kormányoldalon meg is pendítik, reális szcenárióként nem beszélnek róla. Semjén Zsolt a már szintén idézett beszéde során így manőverezett:

„szembe kell néznünk azzal, hogy az ezer év jogán »mindent vissza«: ma irrealitás; az EU-tól várni a megoldást: naivitás, a megváltozott etnikai arányokra hivatkozott belenyugvás: árulás”.

Úgy utasítja el tehát a Trianonba való belenyugvást, hogy közben leszögezi azt is, hogy a revíziónak nincs realitása, és nem hagyja ki annak az ellenzéki oldalon bevett narratívának a hiteltelenítését sem, miszerint az EU-ban feloldódó államhatárok hozhatnának gyógyírt a Trianon-traumára. Kivételek persze vannak; a tanulmányunkból az is kiderül, mely kormányközeli publicista vetette fel, hogy bár száz év megszállás letelt, kétszáz már nem telik le így.

A szélsőjobb realitása

A közhiedelemmel ellentétben a szélsőjobboldali szcéna sem követeli egységesen a revíziót. Kutatásunk során a mozgalomhoz tartozó szervezetek közül hétnek a vezetőjével is interjúztunk. Közülük például László Attila, a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetője szerint jelen pillanatban elképzelhetetlen a határmódosítás, de bízik benne, hogy el fog jönni az ideje. A Légió Hungária bár morális értelemben támogatja, technikailag lehetetlennek tartja a revíziót, ezért inkább az autonómia mellett érvel. A kommunikációjában máskor akár a hitleri „élettér” fogamát is használó Betyársereg vezetője, Tyirityán Zsolt, szemtől szemben ennél jóval visszafogottabban nyilatkozott, kifejtve, hogy a revíziónak sem realitása, sem társadalmi támogatottsága nincs, demográfiai szempontból ma már csak minimális területeket tudnánk visszaigényelni, a háború pedig szóba sem jöhet.

A Mi Hazánk ugyanakkor felkarolta a témát, és év elején a trianoni békeszerződés becikkelyezéséről szóló 1921-es törvény hatályon kívül helyezését is indítványozta – persze abban a biztos tudatban, hogy ennél tovább nem is jut a kezdeményezés. Aki teljesen nyíltan revíziót követel, az továbbra is Budaházy György, az idei ünnepi beszédének is ez volt a fókuszában.

Bár kétségtelenül igaz, hogy a szélsőjobb témáit egyre hatékonyabban veszi át a kormány, és ezt igazolják a Trianon-narratívák is, a hangsúlyok azért továbbra is máshol vannak, és ezt jól jelzik a két szcéna médiájában megjelent tartalmak.

A tizenhat vizsgált szélsőjobboldali médiumban publikált cikkek mintegy negyedében előjön, hogy a szomszédos kormányok rosszul bánnak a helyi magyar közösségekkel, a második leggyakoribb téma pedig mégiscsak a revízió ügye: majdnem minden ötödik írás kitért erre, így vagy úgy.

Harmincnégy kormányoldalhoz kötődő médiafelület cikkeit elemeztük még, ezekben viszont alig-alig merült fel a határmódosítás kérdése. Nem meglepő, hogy ezekben a megjelenésekben a leggyakrabban visszaköszönő narratíva az volt, hogy Trianonra „a kormány nemzetpolitikája a megoldás”. A fenitek ismeretében viszont azon sem lehet már csodálkozni, hogy az egyik legszélsőségesebb narratíva, miszerint a baloldal ráront a saját nemzetére a második leggyakoribb volt.

A módszertan és a teljes tanulmány itt elérhető.

László Róbert, elemző
Political Capital

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Kövér László Orbán Viktor Political Capital Semjén Zsolt szélsőjobb Trianon Trianon 100 trianoni békediktátum Budaházy György László Róbert Mi Hazánk Mozgalom Tyirityán Zsolt
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés