Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Túl a városon
  • Hegedűs Dániel politológus a vétó-ügyről: Orbán Viktor nem eltaktikázta magát, hanem stratégiai hibákat vétett
Túl a városon 2020. december 12. 10:19

Hegedűs Dániel politológus a vétó-ügyről: Orbán Viktor nem eltaktikázta magát, hanem stratégiai hibákat vétett

Brüsszel, az uniós tagállamok vagy Magyarország és Lengyelország nyert abban a kiélezett alkufolyamatban, ami során a két visegrádi ország vétót jelentett be az uniós költségvetés elfogadására, arra az esetre, ha jogállami feltételekhez kötik a jövőben az uniós pénzek folyósítását? A napjainkat, és a jövőnket is alapvetően befolyásoló kérdésről a Berlinben dolgozó Hegedűs Dániel politológussal beszélgettünk, a German Marshall Fund munkatársával.

Hirdetés
Hirdetés

– Most, hogy megszületett a megállapodás a költségvetési vétó visszavonásáról, az alapvető kérdés mégis az, hogy Orbán Viktor vesztett vagy nyert ebben az alkufolyamatban?

– Ha abból indulunk ki, mi volt a lengyel és a magyar kormány eredeti célja, hogy egyáltalán ne legyen jogállamisági feltételrendszer vagy „felvizezzék” azt a rendeletszöveget, ami az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának kompromisszumából született, akkor láthatjuk, hogy a két kormány egyik fenti célkitűzését sem tudta elérni.

A rendeletet nem nyitották meg újratárgyalásra. Helyette viszonylag jelképes gesztusokat kapott a két ország a vétó feloldásáért. Igaz, a rendelet alkalmazásának halasztása rendkívül érzékeny kérdés lett a magyar nyilvánosságban. Ugyanakkor ez még talán elfogadható árnak tűnik azért, hogy megmaradhatott az az eredeti tartalom, amiben az Európai Parlament és a Tanácsot vezető német elnökség novemberben megállapodott. Ebből a szempontból nézve sem a magyar, sem a lengyel miniszterelnök nem nyert. Nyilván a belpolitikai térben vesztesnek sem lehet őket nevezni, mert velük szemben semmilyen nagy, szimbolikus győzelemre sem került sor. Ilyesmit az uniós politikától azonban nem is lehet elvárni.

A mérlegelés szempontjából nagyon fontos szempont volt, hogy a tagállamok minél előbb hozzáférjenek a koronamentő-csomaghoz, és hivatalosan elkezdődhessen az új hétéves pénzügyi költségvetés. A tagállamok számára nagyobb súllyal esett latba, hogy decemberben megállapodás szülessen, mint az, hogy fenntartsák a nyomást Lengyelországon és Magyarországon. A koronavírus-válság gazdasági és társadalmi hatásai miatt láthatóan nem volt hajlandóság a tagokban arra, hogy később, januárban vagy februárban szülessen megállapodás, és addig rendkívüli állapot uralkodjon az Európai Unióban.

Álláspontom szerint egy vállalható kompromisszum született, és elfogadható az a jogállamisági tartalom, ami ebben szerepel. Nem nyúltak hozzá a novemberi kompromisszumhoz. A rendelet ugyan valóban nem egy általános szankciós eszköz a jogállamisággal kapcsolatos sérelmekkel összefüggésben, hanem szigorúan kötött az unió pénzügyi érdekeihez és a kifizetésekhez, de mindig is az volt a javaslat 2018-as beterjesztése óta. Vagyis e tekintetben nem történt változás.

Mindezek fényében nehéz azt állítani, hogy Orbán Viktor nyert volna. Ha végigtekintünk azon, hogy milyen egyéb lehetséges forgatókönyvei voltak ennek a konfliktusnak szeptember óta, akkor úgy gondolom, Európa jól járt, és a magyar miniszterelnök viszonylag üres kézzel távozott az asztaltól.

– Milyen kimenetele lehetett volna ennek a vitának és alkufolyamatnak?

– Egyrészt a jogállamisági rendelettervezetnek a német tanácsi elnökségtől származó, szeptemberi verziója a jelenlegi szövegnél fokozatokkal puhább volt, és így minden további nélkül elfogadható lehetett volna a lengyel és a magyar kormány számára. Az ugyanis az unió tágabban vett pénzügyi érdekeinek sérelme vagy az őket fenyegető veszély helyett szigorúan csak uniós források kifizetésében tapasztalható rendellenességekre szűkítette volna a rendelet hatályát.

Egy példán keresztül megvilágítva, míg a jelenlegi szöveg alapján van lehetőség szankciók alkalmazására, ha az ügyészség szisztematikusan nem indít eljárást gyanús közbeszerzési ügyekben, addig a szeptemberi szövegjavaslat csak azt tette volna szankcionálhatóvá, ha valahol egyértelmű rendellenességeket tárnak fel a kifizetésekben.

Orbán Viktor stratégiai hibája volt, hogy a szeptemberi tervezetet elutasította. Ha elfogadta volna, sokkal többet nyert volna, mint most.

Másrészt sok minden egyéb is felmerült a tárgyalási folyamat során lehetséges ellentételezésként, amennyiben a magyarok és a lengyelek visszakoznak a vétótól. Ilyen volt a 7. cikkely szerinti eljárás felfüggesztésének vagy befejezésének az ötlete. Ez biankó csekk lehetett volna a két kormánynak, hogy alapvetően nincs semmi jelentősebb probléma a jogállamisággal. Ám mindazok a nagy szimbolikus eredmények, amiket Orbán Viktor kihozhatott volna ebből a játszmából, nem realizálódtak. Az egyetlen kézzel fogható engedmény, amire ebben a helyzetben hivatkozni lehet, a sokat emlegetett halasztás.

Jól értem szavait, hogy a magyar miniszterelnök eltaktikázta ezt a játszmát?

– Nem eltaktikázta, a magyar kormány stratégiai hibákat vétett. Az egyik legnagyobb hiba volt, hogy dupla vagy semmit játszottak, és nem fogadták el a német elnökség szeptemberi ajánlatát. A másik stratégiai hiba, hogy hamis feltételezésre épült a magyar vétó.

Ez nem más volt, mint az, hogy ez a kérdés belpolitikailag csak a lengyeleknek és a magyaroknak fontos. Ezért úgy vélték, hogy bárki más, aki azzal a választással szembesül, hogy jogállamisági feltételrendszert akar vagy gyors hozzáférést a korona mentőcsomaghoz, akkor gondolkodás nélkül az utóbbi mellett fog dönteni. Nem ez történt. Más tagállamokban is fontos belpolitikai kérdéssé vált a jogállamiság kérdése, igaz, a magyarhoz képest ellentétes előjellel. Hollandiában és skandináv országokban egyre komolyabb szerepet játszik a kérdés a választókért folytatott küzdelemben. Kivétel nélkül nettó befizető országokról lévén szó, magától értetődően adja magát az a politikai érvrendszer, hogy a holland, dán vagy svéd adófizetők pénzét ne lehessen Magyarországon Fidesz-közeli oligarchák gazdagodására, vagy a kormányközeli médiabirodalom építésére fordítani. Mivel Hollandiában jövő év márciusában választásokat tartanak, ezért a jelenlegi holland miniszterelnök nem engedhetett ebben a kérdésben. Nem véletlen, hogy Mark Rutte további garanciákat kért az Európai Tanácsban, hogy az aktuális megegyezés nem csorbítja a jogállamisági rendelet alkalmazhatóságát. A holland álláspont elkötelezett a jogállamiság védelmében, ahogyan az Európai Parlamenté is. Ezzel kapcsolatban arra is lehetett számítani, hogy amennyiben a német elnökség túl sok engedményt tesz a lengyeleknek és a magyaroknak, akkor más szereplők, így például a hollandok fogják blokkolni a költségvetési folyamatot. Ez olyan tényező volt meglátásom szerint, amit a magyar és a lengyel kormány teljesen figyelmen kívül hagyott.

A magyar sajtóban sokfajta értelmezés jelent meg Brüsszel, valamint a magyar és a lengyel kormány között folyó alku kapcsán. Több hírmagyarázatban is visszaköszönt az a megfogalmazás, hogy aki időt nyer, életet nyer. Értve ez alatt, hogy amennyiben 2022-ig sikerül elodázni a jogállamisággal szembeni eljárásokat, akkor Orbán Viktor elérheti azt, amit akart. A két említett kormány politikailag kifizethető módon tud időt nyerni? Egyáltalán mekkora jelentősége van ebben a kérdésben az időnek?

– Érdemes a kérdést két részre választani. Egyfelől arra, hogy mennyi ideig tarthat az eljárás. Másfelől arra, hogy mekkora pénzeket lehet elvonni Magyarországtól, milyen módon, és ennek milyen hatása lehet. Az időre vonatkozó kérdésre nincs egyértelmű válasz. Előre egyeztetett módon az történik majd, hogy Magyarország és Lengyelország megtámadja ezt a rendeletet az Európai Bíróságon, azzal a váddal, hogy az abban foglaltak nem egyeztethetőek össze az uniós alapszerződésekkel és az uniós joggal. A vádpont objektíven teljesen megalapozatlan és az eljárás valójában semmi egyéb, mint időhúzás. A tanácsi dokumentum ugyanis úgy fogalmaz, hogy ameddig az Európai Bíróság nem dönt, addig az Európai Bizottság tartózkodni fog a szankciós mechanizmus alkalmazásától. Az alapeljárás bőségesen eltarthat egy-két évig. A CEU és a civil törvény ügyében lefolytatott eljárások 2017-ben kezdődtek és 2020-ra születtek meg az ítéletek. Azonban adott a lehetőség a gyorsított eljárás lefolytatására. Ezt alperesként kezdeményezheti az Európai Parlament, ahol vélhetően meg is lesz az erre vonatkozó politikai akarat. Ez azt jelentheti, hogy

egy éven belül megszülethet az ítélet, hogy az ellenőrzési mechanizmus összhangban áll az uniós joggal. Mindebből nyilván nem következik, hogy 2021 végén az Európai Bizottság kegyetlenül lecsap Magyarországra. Erről szó sincs. De arról sem, hogy sok éves halasztást kap a magyar és a lengyel kormány.

Térjünk át a kérdés másik részére. Milyen pénzektől eshet el ennek következtében Magyarország?

– Érdemes figyelembe venni, hogy a most tárgyalt mechanizmus nem az egyetlen, amely az Európai Unió pénzügyi érdekeit és az uniós alapok kifizetéseit védi. Ilyenek eddig is léteztek. Sokan egyébként éppen ezért érvelnek a mellett, hogy ez a jogállamisági mechanizmus ebben a formába szükségtelen, mert ha egy kicsit bátrabb az Európai Bizottság, akkor saját hatáskörben ugyanezeket az eljárásokat lefolytathatta volna.

Magyarországot eddig is visszatérően büntették az uniós források felhasználásával kapcsolatos rendellenességek miatt. 2018-ban, amikor a jelenlegi ciklus féléves felülvizsgálata zajlott, akkor 1,3 milliárd euró összegű kifizetést utasított el az Európai Bizottság. Ez az addigi kifizetéseknek nagyjából a 10 százaléka volt. Vélhetően, amikor a teljes ciklus zárszámadása elkészül, akkor egy újabb, hasonló nagyságrendű büntetésre lehet számítani. Olyan mennyiségű rendellenességet talált az Európai Bizottság a felülvizsgálat során, hogy azt mondta: nem egyes projekteknél függeszti fel a kifizetéseket, hanem bruttó nagybani alapon százalékos büntetést vet ki.

Ha szeretnénk megérteni, Magyarország miért 105 százalékra köti le az uniós forrásokat, az többé-kevésbé azért van, mert alapból 5 százalékos büntetési tétellel számol a kormány. Így nem esik el uniós forrásoktól, viszont a fennálló különbözetet, adott esetben az 5 vagy 10 százalékot a magyar költségvetés fedezi. Tehát 10 százaléknyi büntetés így is, úgy is benne van a tételben.

Ezt sem a magyar média, sem az ellenzéki pártok nem szokták nagydobra verni, bár volt erre törekvés. Jávor Benedek Európai Parlamenti képviselő rendszeresen írt erről, sajnos jelentősebb visszhang nélkül.

Az a tény, hogy az unió nem csap le azonnal az új jogállamisági mechanizmussal Magyarországra, nem azt jelenti, hogy innentől a Fidesz úgy és annyit lop, amennyit. Mert eddig sem úgy és annyit lopott. Abban az értelemben nem, hogy ennek mindig ára volt. Ezt az árat a magyar adófizetők állták, mert azokat a visszás projekteket is kifizette a kormány, amelyeknek fedezetét az Európai Bizottság megtagadta.

Kérdés, hogy az előbb emlegetett 10 százalékra rárakódik-e újabb büntetés az új mechanizmus miatt, és az, hogy ez a 2022-es választások előtt megtörténik-e. Ebből a szempontból szkeptikus vagyok. Persze számít, hogy milyen nézőpontból szemléljük a mostani megállapodást. Ha az a kérdés, hogy ez rontani fog-e az Orbán-kormány belpolitikai helyzetén, és segíti-e az ellenzéknek a választási küzdelmét, akkor mindkettőre inkább nemleges a válasz. Az uniós döntéshozók számára ez nem is volt kérdés. Ha ezt felháborítónak tartjuk, akkor érdemes arra gondolni, hogy amennyiben az a döntési helyzet: lesz-e 2021. január elsejétől koronamentő-csomag az unió összes tagállama számára, hogy ez elősegítse a gazdasági növekedést a mostani válság után vagy arra legyenek-e tekintettel, hogy milyen hatása lesz adott esetben a 2022-es magyar választásokra a döntésnek, akkor minden felelős európai politikus az előzőt tekinti elsődlegesnek.

A German Marshall Fund egy alapítvány, amit a Marshall-segély 25. évfordulója alkalmából, 1972-ben hoztak létre az akkori Nyugat-Németországban. A szervezet egy pártokon felül álló politikai agytröszt, feladata az együttműködés és a párbeszéd segítése az Egyesült Államok és Európa országai között. A German Marshall Fund kutatással és elemzéssel foglalkozik, támogatva a demokráciák megerősítését célzó kezdeményezéseket.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jogállamiság Európai Unió German Marshall Fund Hegedűs Dániel jogállamisági mechanizmus költségvetés miről szól a vétó-ügy? Orbán Viktor politológus Cate Blanchett vétó

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés