Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. december 11. 11:13

Ceglédi Zoltán: A Nemzeti Békénhagyási Minisztérium szükségességéről

Egy ideális világban az idősek sávjától a migránus-hessentő plakátig a bevezetés előtt valaki a kormányban felteszi a kérdést: kell ez nekünk? Hiányozna, ha nem csinálnánk?

Hirdetés

Privát ügy, de nem magánérdekű.

Tegnapelőtt, szürke szerda reggelen egy, a közepesnél kevésbé romantikus gyomortükrözésen vettem részt. Járványlogisztikai okokból a tervezettnél egy hónappal később, de legalább megtörtént. Még kótyagos fejjel leballagok a földszinti patikába, kiváltani a frissen felírt gyógyszereket. Az utcán senki, pláne az épület előtt. Üres homály. Belépek a gyógyszertárba. Természetesen maszkban. Bent sincs senki. A plexi mögött ül két patikárius hölgy, szintúgy maszkban. Négy helytelenítő szem. Még oda se léptem a pulthoz, bele se kezdem, már mondják, hogy nem, nem lehet. Mert IDŐSÁV van.

Ó, a rohadt életbe. Az órámra nézek, tényleg. 10:02. De nem lehetne, próbálkozok, hiszen nincs itt senki. Nem, mert az idősávban csak az öregek jöhetnek. De ők nincsenek itt, én meg igen, már bejöttem, nem lehetne? Nem. Meg lesznek ugyanis büntetve. Oké, hagyjuk. Pedig nem pálinkát (bár az pont alapélelmiszer), nem is Rogán-táskát akartam vásárolni, hanem gyógyszert kiváltani. Mindegy, nem várok itt 58 percet, amíg ki mernek szolgálni, ez hülyeség – pláne, hogy a most sehol nem látott idős simán feltűnhet akkor is.

Mint mondtam, nem magánérdekű a sztori. Onnantól van relevanciája, hogy idehaza milliók bolyonganak a hülye szabályok akadálypályáján, ebben az esetben a kamutanács kamujavaslatára a miniszterelnök által Facebook-kodifikált idősávban, amit nagyon is valós állami erőforrásokkal ellenőriznek és sokszázezres bírsággal meg hetekig tartó bezárással büntetnek. Meg kéne az ilyen hülye döntéseket előzni. Hogyan?

Erre szolgálna a Nemzeti Békénhagyási Minisztérium.

Kizárólag az lenne a dolga a tárcavezetőnek, hogy minden kormánydöntés, törvényjavaslat előtt felteszi a kérdést: és mi van, ha ezt nem csináljuk meg? Mi történik, ha minden marad a régiben?

Képzeljük el, ha lenne egy minisztérium, tele okos szakemberekkel, amelynek vezetője időben feltette volna a kérdést a kormányülésen, hogy „és ha nem csináljuk meg a vadászati kiállítást tízmilliárdokért? Mondjak jobb helyet a pénznek?” – és mond is, mert hozott számokat. Képzeljük el, hogy a legelső brüsszelezős plakát kiragasztása előtt valaki felteszi a kérdést, hogy „de miből fogjuk tudni, hogy megállt a belga főváros?”. És a plakátok helyett javasol jobb helyet a pénznek. Könnyű kézzel tudnám ideszórni a közhelyeket még stadionnal meg hasonlókkal, de tényleg vegyük egy pillanatra komolyan!

  • Mi lenne, ha nem öröktől valónak és bebetonozottnak tekintenénk minden, nagyon is alkalmi NER-döntést; ha nem adna hamis súlyt ezeknek pusztán az, hogy teljhatalom áll mögöttük?
  • Mi van akkor, ha nem nyúlunk a katához?
  • Vagy akár öt évre előre kőbe véssük az adótáblát, hogy tervezni lehessen?
  • Mi változik, ha nem írjuk bele az alaptörvénybe, hogy az apa férfi, az anya nő?

A Nemzeti Békénhagyási Minisztérium dolga lenne minden kinevezést is felkérdezni. Kell még ez a kormánybiztos is? Biztos, hogy a gond a miniszteri biztos hiánya, nem pedig a miniszter bizonytalansága? Lehet, hogy kell, nem tudom – de nézzük meg, hogy mi lenne, ha csak békén hagynánk azt, ami van! Vajon melyik kormányalakítás során hangzott volna el a mondat, hogy „hát, innen még hiányzik Semjén Zsolt”?

Másfelől pedig kiderülhetne, hogy igen, ez pont nagyon is kell. Már nem Semjén a kormányba, de mondjuk lehet, hogy azt rendesen megérvelik, hogy igenis legyen köztévé, csak hozzák vissza Borbás Marcsit, meg a hírolvasóra kössenek egy hazugságvizsgálót, ami pittyen, ha olyat mond. Lehet, hogy van értelme Lázár János javaslatának is a boltokról. Lehet, hogy a trafikoknak is lett volna, ha nem Lázár bagóbarátja gépén mentik a normaszöveget. Akárhogy is, egy plusz miniszterrel, egy okos kérdéssel megmenthetnénk milliárdokat, és valószínűleg sokkal jobb is lenne itt élni.

Lassan leköszön ez az ocsmány 2020-as esztendő, ami a mindenbe belepofázó, mindent agyonkorlátozó hatalom éve volt. Milyen jó lenne már, ha lenne egy olyan miniszter, egy olyan tárca, aki-ami az összes többitől védene minket. Hagyjanak már békén.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán jegyzet Lázár János Semjén Zsolt vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés