Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Egy atom-világháború ábrázolásának szolid egyszerűsége – Bak Róbert ajánlja Ken Liu Az istenekkel nem lehet végezni című kötetét
Művház 2020. december 5. 10:45

Egy atom-világháború ábrázolásának szolid egyszerűsége – Bak Róbert ajánlja Ken Liu Az istenekkel nem lehet végezni című kötetét


Hirdetés

Bár sosem számítottam túl nagy sci-fi rajongónak, de mindig le lehetett venni a lábamról az olyan szépirodalmi igénnyel megírt és elgondolkodtató alkotásokkal, mint amiket például Ursula Le Guin, China Miéville, vagy éppen Ted Chiang szokott írni.

Ehhez a trióhoz csatlakozott 2018-ban az a Chianghoz hasonlóan szintén kínai–amerikai származású Ken Liu, akinek ebben az évben jelent meg az első novelláskötete, A papírsereglet és más történetek magyarul. Emlékszem, hogy azonnal lenyűgözött ennek a kötetnek a részletgazdagsága, a sokszínűsége, az érzelmessége és a roppant plasztikusan ábrázolt gondolatvilága egyaránt. És most elmondhatom, hogy pont ugyanennyire és ugyanúgy nyűgöz le Liu mindössze pár hete megjelent új kötete, Az istenekkel nem lehet végezni is.

Az idén 44 éves szerző ebben a könyvében is óriási távlatokat jár be minden téren – mind műfajait, mind az itt ábrázolt időt tekintve (járunk a pár száz évvel ezelőtti múltban, de a több millió évvel későbbi jövőben is) –, ám minden történetére jellemző a csendes melankólia és az ázsiai visszafogottság, a sci-fihez képest meglehetősen kevés akció (nem tudom, hogy egy atom-világháborút ábrázoltak-e már ennyire szolid egyszerűséggel), és egyfajta végtelen humanizmus.

Elmondható, hogy Liu gyakran keresi arra a választ az olyan kérdésekre, mint a kik vagyunk? Honnan jöttünk? Mi tesz minket azzá, akivé? Mit kezdünk saját, népünk, illetve fajunk múltjával és történetével? Közben nem győz csodálkozni, hogy a technika révén hová fejlődhet az ember, és novelláiban újabb és újabb távlatokat nyit a lehetséges jövők felé, de gyakran el is borzad, hogy ez az egész hová is vezethet, és azt sugallja, lehet sokkal jobb és emberibb lenne megállni és visszafordulni egy kevésbé fejlett világ és a lassabb, hagyományosabb életmód felé.

  • Az összes itt szereplő történet kimondottan elgondolkodtató, ám mindig máshol és máson van bennük a hangsúly. A „Maxwell-démon” – ami a II. világháború idején játszódik – az egyén személyes gyökereiről mesél: egy pusztán japán származása miatt táborba zárt seattle-i lány, Takako kénytelen beállni amerikai kémnek, és tudósítani az ellenséges Japán hadititkairól (a szigetországban egy furcsa kísérlet révén megpróbálnak egyfajta szellemhadsereget létrehozni, hogy általuk nyerjék meg a háborút és pusztítsák el az Egyesült Államokat), és közben nem csak azt kell feldolgoznia, hogy az ő személyes döntésén és áldozatvállalásán múlhat milliók sorsa, de azt is meg kell értenie, hogy amerikaiként túl japán, viszont japánként túl amerikai lesz örökké, bármi történjen is.
  • Aztán van számos olyan történet is, amiben Liu nagyon is mai problémákat veséz ki és fejleszt tovább, csak éppen már a jövőbe transzportálva. Ilyen például a „Nyugodjék békében”, amiben egy iskolai lövöldözés során elhunyt fiatal lány szülei tapasztalják meg, hogy milyen is a kőkemény netes zaklatás egy technikailag a miénknél sokkal fejlettebb világban, vagy a „Bizánci empátia”, ami a közvéleményre ható érzelmi/értelmi manipuláció hatásairól vet fel elgondolkodtató dolgokat.
  • A legjobban sikerült írások azonban nem csak fontos kérdéseket bontanak ki és gondolnak tovább, de tökéletesen játszanak az érzelmi húrokon is. Az egyik ilyen a nyúlfarknyi „Emlékek anyámról”, amelyben egy gyermekét épp csak világra hozó nő megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg és már csak körülbelül két éve van hátra, ám ő úgy dönt, hogy bármi történjen is, de látni akarja felnőni a lányát, így beáll asztronautának, hogy a galaxisok közötti hipersebességű űrutazás során megtapasztalt relatív időnek hála lehet, hogy neki mindössze két év telik el a több részletben megtett küldetés során, de közben a Földön több évtized, és így – időnként, néhány napra hazalátogatva – ha részletekben is, de láthatja felnőni, sőt megöregedni saját gyermekét...
  • A személyes kedvencem az „Akik maradtak” volt: fajunk rájön, hogy tölthető fel a tudatunk a végtelen lehetőségeket és utánozhatatlan élményeket nyújtó online térbe (apró „szépséghiba”, hogy ennek során a test elpusztul), és az így végleg kettéváló emberiség – a kibervilágban barangoló és különböző gépek formájában megjelenő, gyakorlatilag halhatatlan virtuális tudatok, akik folyton magukhoz akarják csalogatni a hagyományos hús-vér életformában hátramaradó embereket – két fele próbálja meggyőzni az ellenkező tábort a maga döntésének igazáról, és közben még egy megható családi dráma is kibontakozik előttünk.

A rengeteg sci-fi sztori mellett azonban még találunk ebben a kötetben néhány klasszikusabb hangvételű fantasy darabot is, amelyekben többek között például egy furcsa, dimenziók között is közlekedni képes orgyilkos klán belső világába is bepillanthatunk.

Azt hiszem, hogy nem is kell tovább ajánlgatnom Ken Liu legújabb kötetét, mert már rájöhettetek, hogy aki elgondolkodni, elmélyülni, megrendülni, vagy éppen szórakozni akar egy jó könyv olvasása során, annak a kínai–amerikai szerző műve tökéletes választás lehet.

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés