Túl a városon 2020. december 2. 13:09

Seggrepacsi – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés
Hirdetés

„Lelkifurdalások nélküli megveszekedettséggel vetettem magam a züllésbe. Képtelen voltam uralkodni poligám ínyencségemen, futottam a jószerencsém kergetve, rettenetes falánkságot éreztem, hogy mindent elfogyasszak, elrontsak magamévá tegyek, ami csak azonnali és vad gyönyört okoz. S ezt a falánkságot csak még inkább megnövelte a közelmúlt monogám nagyböjtje...”
Pascal Bruckner

Az átlagember rosszul aludt. Mostanában gyakran megesett vele, hogy éjszaka egyszer csak felriadt. Olyankor csak fülelt a neszekre, és nyugtatgatta magát, hogy hamarosan kivilágosodik. Néha félt, talán a sok információ teszi, a hírekben szereplő borzalmak hatása ez. Számok cikáztak a fejében és becsukott szemmel is Cecília asszonyt látta, ahogy sorolja a járványügyi kimutatásokat. Már ritkán merészkedett ki az utcára, munkanélküliként megtehette, hogy naphosszat bámulja a televíziót, vagy lessen ki az ablakon. A panelház hetedik emeletére már csak nagyon megszűrten szivárgott be az élet. Az átlagember nem politizált, távol tartotta magát a gyűlölködéstől, az egymásra mutogatástól. A kelkáposztaszagú lépcsőházban olykor belehallgatott lakótársai hangos, heves szócsatájába (az egyik teli szájjal szidta a kormányt, a másik meg cserébe lebuzizta őt...), óvatosan továbbment és nem kívánt állást foglalni. De ez a mostani hír, miszerint egy magyar európai parlamenti képviselő az ereszcsatornán menekült a rendőrök elől egy orgiáról, valahol Brüsszelben, kissé megzavarta a gondolatait.

Most akkor vannak jó buzik, meg rosszak?

Ez járt a fejében, és úgy érezte magát, mint Pelikán József gátőr, aki elakadt az ideológiai nevelésben. Ahogy többet és egyre többet tudott meg a brüsszeli buliról, úgy növekedett benne a felismerés, hogy őt bizony átverték, félrevezették. És ezt még az a tény sem ellensúlyozta, hogy elismeréssel adózott a fürge, találékony politikusnak, aki a rendőri intézkedés közepette afféle kurucos módon szökött meg az intézkedő rendőrök elől, és az ablakon keresztül mászott le az ereszcsatornán az utcára.

Ezek vagyunk mi, magyarok – találékonyak.

Minden helyzetben feltaláljuk magunkat.

De a sztori mégiscsak elkeserítette az átlagembert, mindig is megpróbált hinni a teremtőben, és talán ezért is vette komolyan amit a miniszterelnök és a kormányzó párt valamennyi tagja folyamatosan hangoztatott, „a keresztényi értékeket” Még volt is olyan időszak az életében, amikor a telefonja háttérképének Rogán Antal mosolygós, tornatrikós fotóját választotta.

De most zavarban volt.

Az már nem érintette meg, mi több, talán meg is szokta, hogy folyamatos a pénzlenyúlás, hogy a politikusok saját zsebre dolgoznak, hogy a korrupció bármennyire is tagadják, égbekiáltó, és követhetetlen – de azzal nyugtatta magát, ez mindig is így volt, bárki került hatalomra. Tulajdonképpen a gázszerelő mesebeli meggazdagodása sem idegesítette, úgy volt vele, inkább ő lopjon, mint valamelyik külföldi multi.

De a tornász szexpartija elbizonytalanította.

Látta, ahogy az egykori sikeres sportoló ott áll terpeszben, lyukas zokniban és élvezi a pillanatot.

Szerette ő is a nőket fiatal korában, kergette őket folyamatosan, aztán ha épp nem volt senkije, lelkesen nézte a nyugatnémet felnőttfilmek izgalmas képsorait, ahogy Günther kergeti a szénakazalban a nagydarab Imolát.

Rég volt.

Az átlagember elolvasott mindent, ami most Brüsszelből jött. Volt olyan pillanat, amikor hajlott rá, hogy szegény honfitársát csapdába csalták, ő pedig ment oda ártatlanul, talán azt hihette, hogy valamiféle könyvbemutatóra megy, aztán ehelyett csupa meztelen férfi ácsorgott körülötte.

Kisebb-nagyobb gyönyörforrások.

Már akinek, persze...

És némileg a csapdába csalós variációt támasztotta alá, hogy amikor a furfangos magyar kijátszva, kicselezve a rend őreit, egyszer csak mint a mókus... vagy inkább a Pókember leereszkedett az esővíznél is gyorsabban az ereszen, ott állt valaki az utcán, és riasztotta a rendőröket. Mintha már várták volna.

De ez akkor sincs jól.

Ez járt az átlagember fejében, és legszívesebben betelefonált volna a köztévébe, hogy beszélhessen Balázskával. Igaz, hogy csaknem kétmilliót keres havonta, és olykor a képernyőn a híradók alatt meglehetősen idegesnek, zaklatottnak látja és csak úgy fröcsög belőle a gyűlölet, de most szívesen elbeszélgetett volna vele. Megkérdezte volna tőle, hogy ilyenkor mi van? Hogyan tálalják, miként beszélnek a kurucos szökésről és az azt megelőző seggrepacsiról. Mert lehet, hogy csak arról volt szó abban a lakásban, társasjátékoztak, aztán aki vesztett, előbb levette az ingét, majd a Valentino márkájú szövetnadrágját, és jött a Hugo Boss által tervezett passzentos alsónaci, talán halványsárga, esetleg rózsaszín kiadásban.

Így is történhetett.

De az átlagember egyre hevesebb indulatot érzett.

  • Mást sem hall és olvas, minthogy pártunk és kormányunk számára a keresztény értékek a legfontosabbak. Aki nem így gondolkodik, aki nem támogatja őket – az buzi.
  • Vagy ha nem az, akkor ügynök.
  • Esetleg zavaros gondolkodású hedonista liberális.
  • Libernyák.

És ő nem is kedvelte ezeket. Egyszerű ember lévén úgy volt vele, nem kell a művészieskedés, a flancolás, legyen csak meló, meg étel az asztalon, néha egy-egy mise a templomban és hát a miniszterelnök majd úgyis megmondja, merre is haladjunk, és miről is gondolkodjunk. Van vezérünk, van vezetőnk, akiről épp a napokban írták, hogy soha nem voltak ennyire elégedettek a munkájával, mint most.

Mint most, amikor hullanak az emberek.

Amikor a járvány tombol, orvosok egészségügyi dolgozók halnak meg és omlik össze a gazdaság.

Az átlagember igazságot akart. Azt, hogy kiderüljön, miről is szól valójában a kormány politikája, mert ez porhintés, amit évek óta az emberek szemébe szórnak. Mellébeszélés, hazudozás, félrevezetés. Egyszerű színjáték – és szerepjáték.

Mint ott, a brüsszeli lakásban, lemeztelenítve.

  • Lehet-e hiteles innentől kezdve bármilyen kinyilatkoztatás, felháborodás, törvénymódosítás – a keresztény értékekre hivatkozva?
  • Mitől különbek azoknál, akiket folyamatosan támadnak, lehazaárulóznak, célkeresztbe tesznek?
  • Kik között választhat most a magyar?
  • És egyáltalán, ki most az igazi magyar?

Az átlagember itt elakadt. Becsukta a szemét, és újra megjelent Cecília asszony, ahogy sorolja a gyászos híreket, aztán váltott a kép, és az átlagember már azt látta, ahogy meztelen férfiak seggrepacsit játszanak a hanyatló Nyugat bűnbarlangjában. És azt is látta, ahogy a szakállas honfitársa csak ereszkedik és ereszkedik le, le...

És ennél mélyebbre már nem is kerülhet.

Sem ő, sem a fennen hirdetett keresztény értékek.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Sinkovics Gábor Szájer József vélemény