Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. november 26. 11:40

Lakner Zoltán: Az ellenzék a 71-es úton

Vadul próbálgatja a lehetséges kombinációkat a kormánypárt, mit lehetne még kihozni a választási törvényből. Az a változás, amiről mindenki tudott, a választókerületi határok módosítása, még előttünk áll, addig is azonban zajlik a gépészkedés a választási szabályrendszer egy másik pontján.

Hirdetés

A választópolgárok közül sokan talán nem tudnak sokkal többet a választási rendszerről, mint azt, hogy négyévente áprilisban kettőt ikszelhetnek, jelöltre és pártnévre, és igazából ez is elegendő a döntéshez. Az ajánlási folyamatban jóval kevesebben vesznek részt, így önmagában nem fogja megrázni a közvéleményt, hogy a listaállítás feltétele módosul, s ezentúl – legalábbis a mostani állás szerint – nem 27, és már nem is 50, hanem 71 egyéni jelölt elindítására lesz szükség, ami fejenként legalább 500 ajánló aláírás összegyűjtését feltételezi. Egy csapásra két és félszeresése növekszik ezzel a pártlista-állításhoz szükséges ajánlások száma.

Hagyjuk is, hogy a kamupártok visszaszorítására hivatkozó újraszabályozás nagyjából egy dologra nem alkalmas, a kamupártok visszaszorítására. Azt is, hogy az álpártok ellen a 71 jelöltes javaslattal Volner János lépett sorompóba. Ő volt a bokorban tetten ért jobbikos politikus néhány évvel ezelőtt. Úgy látszik, annyira megrémült a rezsim fenyegetéseitől, lejárató kampányától, hogy azóta inkább a rezsim támaszává vált, asszisztenciát nyújtva előbb a Jobbik szétveréséhez, majd most a választási rendszer átalakításához, úgy is, mint a messze földön ismert Volner Párt alapítója, névadója és elnöke.

Hogy a javaslatát kapta, vagy kapott rajta a Fidesz, nincs ember, aki megmondhatná, az azonban látnivaló, hogy a kormánypárt derült égből előkerülő korábbi módosítása óta is csak rövid idő telt el. Mindegyik új szám, a 27 helyetti 50, és ahelyetti 71 koncepcionális változást jelez.

A fideszes többség által egyelőre a parlament Igazságügyi (tényleg így hívják) Bizottságának ülésén támogatott volneri elgondolás, miszerint 71 egyéni jelöltet kelljen állítani a pártlista indításához, matematikailag is kizárja, hogy az együttműködésre törekvő ellenzéki pártok több listán induljanak el. Ha ez így marad, akkor lényegében a Fidesz dönti el, hogy kihívói nem csak közös egyéni jelölteket, de közös listát is állítanak majd.

Ezen a ponton néhány megjegyzést kell tenni.

  • Az első, hogy az ellenzék nem tartja demokratikusnak a fennálló rendszert, legitimnek az alaptörvényt, és egyre-másra kiritizálja a Fidesz egyoldalú rendszeralakító lépéseit. Teszi ezt joggal, azonban ezenközben az ellenzék azt a stratégiát választotta több döntési helyzetben is az elmúlt tíz év során, hogy még ilyen körülmények között is a választásokon és a parlamentben való részvétel útján látja a legnagyobb esélyét a kormányoldal legyőzésének. Nem is annyira zárójelben: ha nem ez a cél, hanem a rezsimmel való kényelmes együttélés, akkor persze hagyjuk is a csudába az egészet. Szóval, ha adott egy nem demokratikus rendszer, meg egy ellenzék, amely ennek keretei között, annak szabályait kényszerűen elfogadva politizál, akkor mindegyre számítania kell arra, hogy a szabályok folyton változhatnak. A szabályok megváltozására vonatkozó szabályok is változhatnak. Így például könnyen lehet, hogy a Fidesz még az elvileg tilalmas időszakban, a választás előtti évben is hozzá fog nyúlni a választókerületi határokhoz vagy bármi egyébhez. Az ellenzék ilyen esetben jól teszi, ha tiltakozik, de tudnia kell, hogy ezzel nem fog elérni semmit. Általában véve semmit nem fog elérni, amíg a Fideszt le nem győzte választáson, hiszen ezt az utat választotta. Az egyetlen lehetőség, hogy az ellenzéknek minden eshetőségre forgatókönyvvel kell rendelkeznie, B tervvel, C tervvel, D tervvel – ezen az alkalmazkodóképességen és rugalmasságon múlik minden e küzdelem során.
  • A második megjegyzés, hogy a Fidesz 2011-ben olyan választási rendszert alkotott – vagyis nem is egyetlen nekifutásra, hanem egy nagy lélegzettel és aztán több kisebb további reszelgetéssel hozta létre –, amely alkalmasnak tűnt az akkori politikai erőviszonyok, az egy nagy kormánypárt, több kis ellenzéki csapat mint alaphelyzet fenntartására. A szisztéma kiválóan működött 2014-ben és 2018-ban, újabb kétharmadokhoz segítette a Fideszt. Ám mostanra világos, hogy az ellenzék fogcsikorgatva ugyan, de átlépni készül a technikai akadályokon. Ha a DK, Momentum, Jobbik, MSZP, Párbeszéd, LMP együttműködnek, akkor a fideszes választási törvény alapkoncepciója érvényét veszti. Valójában tehát hiába tűnik kezdeményezőnek a Fidesz, a kormánypárt csak követi az eseményeket, amelyeket nem tudott megakadályozni.
  • A harmadik megjegyzés arra vonatkozik, hogy vajon miért próbálja a Fidesz összeterelni az ellenzéket, holott látszólag éppen az, amit meg kellene akadályoznia. Választásmatematikai értelemben ugyanis az ellenzék aduja az egység. Erre két magyarázat lehet. Az egyik, hogy a Fidesz további változtatásokra készül, például (ez találgatás a részemről) a kampányfinanszírozást próbálja majd drámaian megnehezíteni a közös listán indulók számára. A másik lehetőség, hogy az összeálló ellenzékkel egyetlen nagy csapásmérés által le lehet számolni. Miként 2014 januárjában a Simon-ügy lebaltázta az akkori (Jobbik nélküli) közös lista valamennyi szereplőjét, azokat is, akiknek semmi közük nem volt a szocialista elnökhelyetteshez, aki azonban a mindőjük által támogatott lista tizenkettedik helyén szerepelt.
  • A negyedik megjegyzés azonban éppen az, hogy a Fidesz tévedhet. Ahogyan tévedett már korábban is. 2019-ben a kormánypárt minden erejével igyekezett lejáratni az ellenzéki együttműködéseket, s bár a Borkai-ügy svungja is kellett a sok ellenzéki sikerhez, összességében a Fidesz alaposan alábecsülte ellenfelei és főként a választók elszántságát. Az ellenzéki közös jelöltek azért is lehettek tavaly ősszel várakozáson felül eredményesek, mert végre azt tették, amit a választóik már rég vártak tőlük: szövetséget kötöttek. Ha a Fidesz most is abból indul ki, hogy a választói ellenkezés határt szab a közös lista szavazatszerző képességének, akkor téved: az ellenzéki választóknak ma már inkább az a gondjuk, miért ilyen lassú az együttműködés konkrét formájának kialakítása. Éppenséggel a megegyezéstől húzódozók számára még könnyebb is a döntés, hiszen alacsonyabb a politikai költség, ha a Fidesz teremtette kényszerre hivatkozhatnak. Az sem elképzelhetetlen, hogy a kormányoldal túlbecsüli az ellenzéki pártok önállósági igényét is: itt nem egyenként is nagy szavazótáborral rendelkező, annak hangulatát megfordítani lassan, nehezen tudó kiépült pártszervezetek léteznek, valójában igazán pártszerű képződmény is alig akad közöttük. Ha ezek a szerveződések arra jutnak, hogy érdekükben áll az együttműködés, akkor együtt fognak működni. Nem egykönnyen, de megteszik. Még csak innovációnak sem lehet majd nevezni ezt, mert az innovátor ez ügyben valójában az ellenzéki szavazótábor, amelyet a pártjai követni próbálnak.

Hogy aztán milyen bajokkal jár majd az egymáshoz préselt sokféle ellenzéki irányzatocska közös élete, mit csinál az amúgy rettenetes pszichés állapotban lévő országgal, ha a választáson végképp két tábor folytat majd egymással élethalál-küzdelmet, az egy másik kérdés. De hogy az sem maradhat fenn, ami most van, mert rettenetes, az már nem elképzelt, hanem megtapasztalt valóság. Hiba lenne másból kiindulni.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Lakner Zoltán választás 2022 vélemény Volner János
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés