Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. november 25. 12:24

Sinkovics Gábor: Mi más, kedves George Clooney?


Hirdetés
Hirdetés

„Minden dolog létezik, létezni akar, erős érzelmi konfigurációkat hordozó helyzetek alakulnak ki, és végül beteljesedik a végzetünk...”
Michel Houllebecq

Itt vagyunk hát a dolgok közepében, és ahogy Houellebecq barátunk is írja, a dolgok is létezni akarnak. Csakúgy, mint mi. De most nincs idő és nincs kedv csipetnyi sem valamiféle elvont fogalmakhoz, az élet értelmének kereséséhez, mert rengeteg a tennivaló.

Ott van például a klottgatya, amit otthon négyszer-ötször kell átmosni, átgőzölni, fertőtleníteni minden hazatérés után.

Ezt javasolják, szinte már követelik. Mintha az természetes lenne, hogy az ember elmegy a közértbe, úgy kerülgeti a körülötte lökdösődő, krákogó, prüszkölő, szürcsögő honfitársait, mint egy ügyes jobbösszekötő az ellenfél védőit. Aztán hazasiet, szinte már menekül embertársai elől, majd nekivetkőzik, lyukacsos tornatrikó, agyonhordott farmer, kockás flaneling és Kőbányai Lombik feliratú mackófölső kerül a mosógépbe – a járvány elleni védekezés jegyében.

Én nem tudom, hogy nálatok ez hogy megy, George, hogy az emberek mennyire tartják be a járványügyi előírásokat (milyen borzalmas kifejezés ez, egyáltalán honnan bukkant ez elő és lett a mindennapok legtöbbet emlegetett szófoszlánya...), és hogy kik azok, akik félnek, rettegnek, és persze mennyien intenek be a vírusnak. Azt csak sejtem, hogy te, George nem igazán jársz közértbe, nem hoz lázba sem az akciós vécépapír, sem az áron alul kínált macskakonzerv. És talán a friss csirkefarhát hatására sem indulsz útnak. Megértelek. Ha megteheted, hogy másként élsz, jobban, biztonságosabban, akkor azt senki nem vághatja a fejedhez. Mi mások vagyunk Közép-Európában, másként civilizálódtunk, valahogy mindig hagytuk magunkat irányítani, rendszabályokat betartani, az olcsóságot, az igénytelenséget elfogadni.

Ránk kényszerítették.

Rákosi pajtás a süket duma mellett agyonéheztette a népet, Kádár apánk megengedőbb volt, ő már hagyta, hogy zabáljunk, bele is döglöttünk a folyamatos fusizásba, a pörköltevésbe, és a „nyugati életszínvonal kergetésének illúziójába...”

Hogy most hol tartunk, azt már magunk sem tudjuk.

Mi, magyarok.

Ezt a rövidke mondatot most félve írtam le, kedves George.

Tudniillik nem mindenkire érvényes.

Nem bizony. Amikor miniszterelnökünk ezt gyakran, szinte napi rendszerességgel emlegeti, akkor az embernek van egy olyan érzése (és ez már sajnos több, sokkal több, mint egy érzés...) hogy ezt csak az övéire érti. Az ő táborára, a követőire, a szavazóira. Hogy ebből te, ott, a nagy vízen túl mit érzékelsz, arról fogalmam sincs. De amit nyilatkoztál Magyarországról, rólunk, az igencsak figyelemfelkeltő volt:

„Ami korábbi megjegyzéseimet illeti, szégyellném magam, ha nem szólalnék fel nyilvánosan az efféle tekintélyelvűség ellen, amelyben az Orbán-rezsim az ellenőrzése alá vonja a médiát, a cégeket, drákói adószabályoknak veti alá, elhallgattatja a szabad sajtót, csak az ő engedélyükkel fotózható a drótkerítésük, démonizálja a jogfosztottakat, és a szélsőjobb felé kacsintgat...”

Vészhelyzet van.

És ezt már te is érzékeled, ott, a tengerentúlon.

Annyi mindenről írnék neked szívem szerint, nem erről az átkozott és itt egyre jobban gyűlölt politikáról. Ennek a szerencsétlen sorsú országnak a megosztottságáról, a zenéről írnék, Vivaldi melankóliájáról. A The Rolling Stones vad lüktetéséről, ami az idő múlásával sem csökken, Philip Glass minimalizmusáról. Írnék könyvekről is, hiszen most meló nélkül, már-már jövőkép nélkül van idő olvasni, a széppróza mesevilágába menekülni. És persze írnék filmekről is, ebben a témában te egyébként is otthon vagy. Vagy a nőkről – merthogy férfiember unalmasabb perceiben el-eljátszik a gondolattal, milyen lehet George Clooneyként élni a lelkes lányok, asszonyok között.

De a téma, a mi közös témánk mégis Magyarország.

A mi hazánk sorsa, ami téged is foglalkoztat.

Hálásak lehetünk neked, hogy felemelted a hangod, hogy célkeresztbe tetted a gondjainkat, bajainkat, lelki vívódásainkat. Mert jól érzékeled, hogy keressük a helyünket a szülőhelyünkön – és keressük a válaszokat. A valós hírek, amelyek már egyre inkább szűrten, és egyre kevesebb helyről érkeznek el hozzánk, csak dühítenek és dühítenek. Hogy feketeruhás biztonsági őröket vezényeltek ki a Színművészeti Egyetemhez, hogy a történet vége (vége...?!) csak az erőszak belengetése lett, hogy a hatalom már legszívesebben odacsapna a másként gondolkodóknak, a szerintük hőzöngőknek. A szavát egyre hangosabban felemelő ifjúságnak. Hogy folyamatosan derülnek ki a rendszerszintű lopások, a közpénz haveri körökben, családon belüli elosztásáról, és félelmetes összegek, számok repkednek.

És ez a legnagyobb baj, George.

Hogy az emberek már fel sem fogják, mennyi pénz tűnik el.

Már nem lépik át a milliárdos közbeszerzések az ingerküszöböt.

Sokkal jobban felháborodik bárki a bolti lopáson, a májkrémkonzerv zsebre tételén, mert az valós, az kézzel fogható.

Üzentél Magyarországra, George, és megkaptad a viszontválaszt.

Olyan nagy ívű és méltán tisztelt politikusok reagáltak a kritikus mondataidra, mint a korábbi közkedvelt sportriporter, Menczer Tamás, aki aztán jól odapörkölt. De beolvasott neked Szijjártó Péter, majd Varga Judit is. Utóbbi még kávézna is veled.

What else?

Mi más ez, kedves George, mint hadüzenet.

  • Finom figyelmeztetés neked és immár a demokraták által vezetett Amerikának.
  • Hagyjátok csak ügyeskedni ezt a rendszert.
  • Az ő rendszerüket.

Miközben mi, magyarok keressük benne a helyünket.

Nem féltelek, George. Te bátran kiröhögheted a Magyarországot irányító és csendre intő hatalmat. És nem jársz úgy, mint a Gravitáció című filmben. Amikor Sandra Bullock partnereként egyszerűen elszálltál, eltűntél az űrben.

Helyetted mi mozgunk itt a Kárpát-medencében, légüres térben.

És közben halkan énekeljük a dalt, amely úgy szól: „Repülni szeretnék, de az ágyamon fekszem...”

Innen nehéz, pokoli nehéz lesz felkelni...

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: George Clooney jegyzet Menczer Tamás Sinkovics Gábor Soros György Szijjártó Péter Varga Judit vélemény

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés