Hirdetés
Túl a városon 2020. november 22. 09:55 Forrás: Szegedi Tükör

Lakner Zoltán: Egészség és gazdaság


Hirdetés

Mire ez a cikk megjelenik, egy hét van már a hátunk mögött az újabb korlátozó intézkedések bevezetése óta. A sok nehézséget okozó esti kijárási tilalom nem teszi ugyan lehetetlenné (sokunk) napi életét, de hogy egyszerűbbé sem, az egészen biztos. Nehéz elviselni, hogy a járvány miatti aggodalom és a találkozásokról való lemondás ismét a hétköznapok részévé vált.

Ennyi idő után még nem lehet kijelenteni, sikerül-e az intézkedések révén a görbe lelapítása – a tavaszi periódus egyik leggyakrabban használt kifejezését őszre szinte elfeledtük –, időben jöttek-e a korlátozások ahhoz, hogy az egészségügy túlterhelését meg lehessen akadályozni.

Merthogy, miként a Magyar Orvosi Kamara közleménye fogalmazott, „egy ágy nem lesz intenzív terápiás ágy attól, hogy betoljuk egy Intenzív osztály feliratú ajtó mögé”. Az erőforrások korlátozottak azokban az országokban is, ahol (innen nézve) példásan működik az egészségügy, csak ott a terhelési plafon magasabban húzódik. A magyar kormányfő meggyőződése az, ami mindig, hogy ő időben és jól cselekedett. Pontosan ez az, amit most még nem tudunk, habár épeszű ember pártállásra való tekintet nélkül ebben reménykedik.

Ugyanis életekről van szó: az életben maradásról, az egészségben élt élet esélyéről, valamint a megélhetés biztonságáról – legalábbis arról a szintjéről, amelyet a magyar társadalom nagy része alapállapotban tapasztal.

Az egészség és a gazdaság szembeállítása az elmúlt hónapok egyik leginkább félrevezető közhelye. Lebetegedő, netán életveszélybe kerülő, a szerettei egészségéért aggódó ember dolgozni sem tud a rá amúgy jellemző hatékonysággal, ahogyan a megélhetése, családja anyagi biztonsága miatt pszichés nyomás alatt élő ember szintén rosszabbul teljesít, sőt az állandó stressz számos betegség forrásává válhat.

Bármennyit szidjuk a hétköznapokban az egészségügyi rendszert, inkább ne kelljen soha megélnünk, hogy ez az életünket behálózó ellátás túlterheléses leállást szenved el.

A két baj, a járvány és a gazdasági válság ellen egyidejűleg kell küzdeni. Láthatóan minden állam igyekezett elkerülni a teljes lezárást, és ez különösen indokoltnak tűnhet egy olyan országban, amilyen a miénk, ahol a családoknak és a kisvállalkozásoknak zömmel nincsenek számottevő (vagy egyáltalán nincsenek) tartalékai. Ha az országok mégis lezárnak, akkor az intézkedések funkciója az, hogy gátként szolgáljanak, megakadályozzák a vírus tovaterjedését, korlátozva a bajt.

Erre az időre viszont valóban (ismét) visszaesik a gazdaság teljesítménye, és sok embernek már nincs hová hátrálni.

Ezért megdöbbentő, hogy a magyar kormány, tényleg lényegében egyedül a világon, nem nyújt közvetlen segítséget. Mereven ellenáll a családi pótlék még akár átmeneti emelésének, a rekordrövidségű munkanélküliségi ellátás meghosszabbításának. Tavasszal még lehetett mondani – bár akkor sem volt igaz –, hogy egy rövid válság miatt nem érdemes felborítani a költségvetést, csakhogy ma már a pénzügyminiszter is kénytelen elismerni: ez egy tartós válság. A háztartások elszegényedése, a vásárlóerő visszaesése ugyancsak mélyíti a krízist – nem szólva arról, hogy a kormány éppen most írja át a közpénz fogalmát az alaptörvényben (!), vagyis a válságkezelésre és ezen belül a háztartások megsegítésére fordítható összegek további kipumpálását készíti elő. Az ily módon ellopni tervezett pénz nemcsak a háztartások és kisvállalkozások támogatását szolgálhatná, gazdaságélénkítő céllal, hanem az egészségügy fejlesztését is.

Ebből is látszik, hogy nemcsak a gazdaság és az egészség(ügy) között van szoros összefüggés, de a válságban és a „békeidőben” tanúsított magatartás között is. Aki lop, az folyton lop. Érdemes odafigyelni, kiből mit hoz ki a krízis, és ennek alapján mérlegelni a tetteit, amikor arra kerül a sor.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet kijárási korlátozás kijárási tilalom koronavírus pandémia Szegedi Tükör vélemény világjárvány