Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. november 13. 10:56

Ceglédi Zoltán: Magad, uram

Nincs állam. Rövidebb távon a fizikai túlélés, közepes távra a keretek megőrzése-fenntartása, távlatilag pedig a párhuzamos építkezés a dolgunk. Máris mondom közérthetőbben.

Hirdetés

A tippem az, hogy az olvasók többsége nem tb-alapon jár fogorvoshoz. Az egyik első példa, ahol norma lett a kivétel, az volt, hogy elméletileg a társadalombiztosítás része a fogorvosi ellátás egy része, de aki teheti, az mégis magánrendelőbe megy. Az állami finanszírozás röhejesen alacsony a fogászaton, de speciel én még ennyibe sem kerülök a költségvetésnek: legalább húsz éve magánszolgáltatónál, magánúton fizettem minden alkalmat, amikor csak tükör járt a számban.

Hasonlóan elterjedt evidencia, hogy a közoktatás nem alkalmas arra, hogy megfelelő szintű nyelvtudással lássa el a diákokat. Igen, itt van fejlődés – míg engem a kilencvenes évek elején még gyorstalpalón átképzett ex-orosztanárok próbáltak angolul tanítani, akik életükben először csináltak ilyet, addig mára az iskolai nyelvoktatás szereplői és gyakorlatai is sokkal megfelelőbbek. Ezzel együtt a nyelvvizsga ma is jellemzően iskolán túli, magántanárt igénylő cél. Oldd meg magánúton.

Pária a tömegközlekedés is. Fejnehéz, Budapestre beerőltetett vasútvonalakon fut a szedett-vedett kollekció. Egy-egy a XXI. században is elfogadható vonat mellett kint pöfögnek a leszakadt matuzsálemek is, meg a célra közel alkalmatlan beszerzések. Például az a motorvonat, aminek a kialakítása klasszikus elővárosi, maximum harminc-negyven percig kényelmes, mégis Kiskunhalastól Budapestig jövök vele, ami ennek a többszöröse. A szegedi IC jellemzően rendben van, de az okádék állapotú Nyugati pályaudvar, ahová befut, és pláne annak aluljáró-kloákája már nem. A helyi tömegközlekedés is több helyen problémás. Pécsett zajlik a buszbotrány, Budapesten a BKV harminc éve az egyik fő korrupciós bázis, és még mindig nem evidencia, hogy nyáron hűtsön, télen fűtsön a jármű. A kisföldalatti meg már olyan üvöltő menetzajjal közlekedik, hogy nincs az a fülhallgatón csutkára tolt System of a Down, ami elnyomja. Előbb-utóbb sokunk életében eljön a pillanat, amikor az állam által biztosított közlekedés alternatíváit kezdjük keresni, kerékpártól az autóvásárlásig. Oldd meg magánúton.

Ha van miből. Ha például nincs munkád, akkor az állam számára kilencven napig létezel, eddig kapsz álláskeresési járadékot. Utána kegyelemből és szabott időre esetleg közmunka. De azt a nem csak személyes, de eminens állami érdeket, hogy ne legyél munkanélküli, egyéb módokon nem segíti. Oldd meg magánúton.

És a posta. És a közművek. És még ezer példa, ahol azt keressük, hogy tudnánk mellémenni a vacak állami megoldásnak.

Azt pedig már a koronavírus előtt is tudomásul vette a zöm (sajnos), hogy az állami kórházba vinni kell a vécépapírt, szappant, evőeszközt, egy idő után már bizonyos gyógyszereket is. Ja, és borítékokat. Pláne megszoktuk, hogy az igény mentén fejlődő magánegészségügybe megyünk inkább eleve minden vizsgálatra és beavatkozásra. Fizetsz előre egy állami egészségügyért hivatalosan, fizetsz találkozásonként zsebbe, és minden arrafelé tol, hogy leginkább ne is használd, hanem oldd meg magánúton.

2020 tavaszán azonban mindezeken túl a világra zuhant a koronavírus, és a magyar állam, ez az egyszerre túl sok jogot és túl kevés felelősséget viselő közös kudarcunk, ez odavágta a gyeplőt, hogy menjünk, ki merre lát. Mármint a tiltó korlátozásokat márciusban és most, novemberben is meglépte, csak épp saját állami szolgáltatói szerepével maradt adós. Már rendesen bejelenti is képtelen a döntéseket, erről írtam az elmúlt héten. Képtelen rendesen kiszámolni, kodifikálni, végrehajtani, megszervezni. Ismét csőd a digitális oktatásnak hazudott gyerek-hazaadás, jó eséllyel elvettünk két félévet minden diáktól. A tesztelés és kontaktkutatás rendszere a padlón nyöszörög. Megölik a rendezvényipart, és kísérletet sem tesznek arra, hogy ellenállóbbá tegyék a polgárokat a vírussal szemben.

Ez mind a mi dolgunk lett. Oldjuk meg magánúton a D-vitamintól a kollégista elhelyezéséig az összes problémát egy pillanat alatt. Hát legyen. Kihívás elfogadva. Most az a feladat, hogy az egyén és a működőképes közösségei (ennek ma legnagyobb egysége egy Szeged méretű város tud lenni) megkeményíti magát, és túléli ezeket a hónapokat.

Ha ez sikerrel jár, akkor számba veszi és megvédi, megerősíti azokat a struktúrákat, amelyekkel kivédekezte ezt az időszakot. Én már most tudom, melyik Facebook-csoport, melyik éttermi közösség, melyik edző és melyik polgármester kell maradjon a radaromon a járvány levonultával is, mert szükségünk van egymásra. Végül pedig, ha megint békeidő jön el, pláne, ha előbb-utóbb kormányváltást hoz a jövő, akkor a ma tapasztalatai alapján kell átgondolnunk az állam szerepét.

Én ekkor azon leszek, hogy vegyük el a pénze és jogkörei jelentős részét. Csak arra hagyjunk nála forrást és eszközt, amit nem tudunk nélküle megoldani. „Magad uram, ha szolgád nincsen”, tartja a mondás, és valóban, a miniszterek elfelejtették, mit jelent e tisztség megnevezése eredetileg. Itt küzdünk ezzel a nyomorult koronával magunkra hagyva, Nyunyóka néni kaspószínházának nézőiként. Ha legyűrjük a járványt, ha megoldjuk ezt is, akkor viszont ne adja elő újra az állam a mindenhatót, ugyanis rohadtul leszerepelt.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Budapest Ceglédi Zoltán járvány jegyzet koronavírus pandémia vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés