Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. november 12. 10:25

Lakner Zoltán: Kinek mi a fontos

Időmilliomosnak nevezik, aki mindenre ráér, és úgy tűnik, a mi kormányunkra illik ez a címke. Itt állunk a járvány és a gazdasági válság kellős közepén, de a kormány ráér alaptörvényt és választási törvényt módosítani, meg számos más jogszabályt betolni az országgyűlés elé, egyetlen éjszaka leforgása alatt.

Hirdetés

Szokása ez, csak hát arról volt szó, hogy most emberéletekért küzdünk.

Hogy ezek a tervezetek nem előző délután születtek, az egészen biztos, mondhatni hétszentség, összehangolt, és a maguk élből visszaélésszerű módján alaposan előkészítettnek tűnnek. Ez egyúttal megadja a választ arra a sokunkat foglalkoztató kérdésre is, hogy mégis mi a csudával töltötte az előző heteket a kormány?

Hát, ezzel.

Kedvenc ideológiai játszmái alaptörvénybe emelésével – inkluzíve gyerekek és gyermeket nevelni vágyók életének megkeserítésével –, a választási szabályok körüli babrálással, és persze a közpénz-tolvajlás jogi („jogi”) körülbástyázásával teltek a napok. Tartalmilag ezt jelenti a rendkívüli jogrend a Fidesz számára, bizonyítékául annak, hogy magára a felhatalmazási törvényre, de még talán az alaptörvényi veszélyhelyzetre sincs semmi szüksége a kétharmadnak, szinte csak megszokásból pumpálja egyre nagyobbra a kormány saját hatalmát.

A járvány következményeivel való szembenézés ennél jóval lassabban ment, még két héttel ezelőtt sem volt rá hajlandó a miniszterelnök. Ég tudja, mire várt, mit remélt, hogy milyen csoda történik, amitől az exponenciálisan emelkedő járványgörbe egyszer csak lelappad, és az egészségügy csodaszerűen megmenekül a túlterheléstől, miközben semmit sem tesz ellene.

Nem, ne jöjjünk azzal, hogy a gazdaság működtetése volt a prioritás. Az élet és a megélhetés szembeállítása több szempontból is végtelenül hamis. Hamis azért, mert aki súlyosan megbetegszik, az biztosan kiesik a munkából, talán hosszabb időre, és a fertőzés révén másokat is kitesz ennek a veszélynek, akaratlanul. Hamis azért is, mert ha korábban ébred a kormány, akkor talán kisebb korlátozásokkal meg lehetett volna úszni ezt a nehéz időszakot, kihalt utcák és újabb elvesztett munkahelyek nélkül is. Vagy legalább kevesebbel. És amiatt is hamis, mert számos megelőző lépést is elmulasztottak megtenni, nem bővültek kellő mértékben a tesztelési kapacitások, senki nem készítette fel az iskolákat egy újabb lehetséges digitális oktatási szezonra, nem alakultak ki az egészségügyi rendszerben életeket mentő orvosok, ápolók és más munkatársak hatásos védelmének mechanizmusai.

Arra hivatkozva, hogy az országot működésben kell tartani, és arra bazírozva, hogy az emberek jobban félnek a saját háztartásuk elszegényedésétől – amitől sajnos joggal tartanak –, mint a betegségtől – egészen addig, amíg maguk vagy környezetük nem válik szenvedő alanyává –, a kormány lényegében május óta nem csinált semmit.

De semmit a világon.

Ehhez képest mégis elszállt a költségvetés, mégsem pattan vissza a gödör aljáról a gazdasági növekedés mutatója most már a kormány szerint sem. Szakértői becslések szerint körülbelül félmillió ember szenvedett el károkat a munkaerőpiacon, és közben semmiféle szociális válságkezelés nem zajlik. Ez világviszonylatban is példátlan, igazi hungarikum. Bértámogatás is alig van, ágazatokra korlátozottan, feltételekkel, adminisztrációs teherrel sújtva lesz csak valamicske.

Innen nézve különösen felháborító a közpénz fogalmának alaptörvényi átkeretezése, hiszen most tényleg az országot kellene megmenteni, mielőtt összeomlik. A járványt – ha úgy fogunk élni, ahogy a korlátozások első napján látszott például Budapest belvárosában, vagyis sokkal kevesebb mozgással és érintkezéssel – sikerülhet visszaszorítani, bár arra mostantól számítva két hetet kell feszülten várakozni, hogy kiderüljön, nem jöttek-e a lépések túl későn. Ettől azonban a gazdasági válság nemhogy megoldódni nem fog, de a korlátozások miatt értelemszerűen súlyosbodik sok területen, s nem csak azokon, amelyeket a be- és lezárások közvetlenül érintenek. Az ő helyzetüket kifejezettem rontja, ha közben még több közpénzt folyatnak ki az államháztartásból, amelynek most első dolga lenne életben tartani a vállalkozásokat és a háztartások vállalkozóerejét.

Ezt elmulasztani olyan felelőtlenség, amire szavak sincsenek.

Itt válik el az, kinek mi a fontos, mi van a kormány prioritáslistájának tetején, és hát ott bizonyosan nem az országot találjuk mindannak alapján, ami a szemünk előtt zajlik. Hacsak abban az értelemben nem, hogy a nemzetre folyton melldöngetve hivatkozók egy hatalmas bukszának nézik a hazát, aminek az állandó fosztogatása a fő tevékenységük.

Ez nem puszta érzelgős felindulás – habár az érzelemről, tudniillik a hazaszeretetről lehetne azért szó –, hanem politikai érdek kérdése is: a kormánynak sem jó, ha az ország vagy annak nagyobb része belerokkan a mostani válságba.

Hiheti, persze, hogy majd az uniós pénzek megmentik, és igazából nagy csoda lenne, ha a jogállami eljárás tényleges eredményre vezetne a magyar kormánnyal szemben az uniós erőjátékban. Másban ugyanis aligha reménykedhet a kormány. Csakhogy ez nem úgy fog működni, hogy január 1-jén bezúdul a pénz az országba. Mire az operatív programok működésbe lépnek, mire az uniós helyreállítási alap pénzei beáramlanak, hónapok telnek el, ha nem éppen egy-másfél év. Közben meg már a kormány is, legalábbis a pénzügyminiszter csak 2023-ra várja, hogy a gazdaság a 2019-es szintet elérje.

Márpedig 2022-ben választás lesz, ami önmagában talán nem jelent nálunk semmit, de tény, válság közepette még nem kellett választásra mennie Orbánnak kormánypozícióból. Elhúzódó gazdasági krízisben mindig bajban vannak a kormányok. Ebből adódóan tulajdonképpen a Fidesz érdeke lenne most kis időre a lopás felfüggesztése, na jó, legalább a mérséklése, hogy a pénzt a gazdaságba pumpálva megőrizhesse hatalmát, hogy aztán tovább lophasson.

Ha ennek az összefüggésnek a belátása sem sikerül, akkor vagy a falánkság vált végképp kontrollálhatatlanná, vagy még azt a keveset is elfelejtették a kormányzásról, amit eddig tudtak róla.

Az egy dolog, ha erre rámegy a Fidesz, a de a tét itt most tényleg az ország sorsa.

Már akinek.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: egészségügy járvány koronavírus Lakner Zoltán negyedik Orbán-kormány Orbán Viktor Orbán-kormány pandémia vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés