Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. november 11. 14:17

A vereség lócitrom illata – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés

„Az Amerikai Egyesült Államok maga a megvalósult utópia. Az ő válságukat egészen másképp kell megítélni, mint a magunkét, a vén európai országok krízisét. A mi válságunk a megvalósíthatatlannak bizonyult történelmi eszmények krízise. Az övéké a saját tartalmával és folytonosságával konfrontálódó, megvalósult utópiáé. Az amerikaiak abban az idillikus meggyőződésben élnek, ők a világ közepe, a legfelsőbb hatalom és az abszolút minta, és nem is tévednek. Ez a meggyőződésük nem annyira a tőkén, a technikán és a fegyvereken alapul, hanem egy testet öltött utópia csodálatos előfeltevésén. Saját társadalmukat – számunkra talán elviselhetetlen gyermeki bizalommal – mindazon események megvalósulásának tartják, amikről a többiek csak álmodtak – az igazságé, a bőségé, a jogé, a gazdagságé, a szabadságé: ezt tudják és hiszik magukról és végül a többiek is el hiszik neki...”

(Jean Baudrillard)

Megint ránk csukták az ajtót.

A kulcs fordult a zárban, idegesítő sivító, nyekergő hangot kiadva. S mi itt ülünk riadtan, megint lesünk ki az ablakon sóvárogva, az élet után. Az egykoron volt életünk után. Már a színek is idegesítőek – a szürke ötvenhárom árnyalata itt is, ott is, amott is. Mintha három hétre lennénk a világvégétől.

Vagy három napra.

A hírek már nem sokkolnak. Megszoktuk. Úgy látszik a halállistát is meg lehet szokni, bólogatunk, amikor bemondják, hogy százhárman, száztizenketten, négyszáznyolcvanhárman hunytak el a vírusban. Járulékos veszteség. Belefásultunk, beleuntunk az egészbe. Pedig csak néhány hónapja tart, de már olyan, mint az örökkévalóság. Már munkát sem keresünk, minek... Ehelyett a kredencfiókban keresgélünk, a ruhásszekrényt túrjuk fel, hol van még elrejtve dugipénz.

A nehezebb időkre.

Mert ez most nehéz mindenkinek. Még nekik is. A hatalomnak. Kínlódnak, s keresik a szót, keresik a hangot. H. Pityu hivatásos kikiáltó például nehezen találta a szavakat, ő volt az első, aki úgymond hivatalosan megnyilvánult az amerikai elnökválasztás után. Nem az új elnöknek Joe Bidennek gratulált, hanem Donald Trumpnak köszönte meg az elmúlt négy évet. Hálálkodott neki, s volt is miért. Hagyta őket játszadozni. Felőle aztán azt csináltak amit akartak velük, a saját népükkel. De a Trump-korszaknak vége és Amerikára egy új, vagy talán nagyon is régi világ köszön vissza. H. Pityu hivatásos kikiáltó ezt nehezen viseli, minden mondatából érződik, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.

A vereség ízét már rég elfelejtették, egyszerre keserű, savanyú és csípős a szájukban. Legszívesebben kiköpnék, pedig le kell nyelniük: a világ nem úgy működik körülöttük, ahogy eltervezték. Sem Joe Biden, sem a vírus nem hajlandó behódolni nekik.

Rémisztő ez a szürkeség.

Az égbolt mintha lejjebb és egyre lejjebb jönne, mintha összenyomna bennünket. Jó lenne kikapcsolódni, lazáskodni, nagyokat nevetni, felszabadultan örülni.

Mikor lesz ilyen? Talán áprilisban? Ahogy a miniszterelnök ígérte, a „vakcina” után? Mi lesz addig velünk, az országgal, az összeomlás szélén álló gazdasággal, a teljesítőképesség határát elérő orvosokkal, nővérekkel? A hónapok óta munkanélkülivé váló, utolsó tartalékaikat felélő emberekkel?

Mi lesz a szétesett, darabjaira hullott életünkkel?

A kormányt nem ez foglalkoztatja. A járvány elleni csatát már réges-rég elvesztették, kapkodás és a pánik jellemzi minden intézkedésüket, ráadásul még Trump is vesztett. Két év múlva választások, a tét a hatalom megtartása és a hatalmi gépezet csak ezt, szinte csak ezt látja. Számukra nyűg a világjárvány, kellemetlen, idegesítő, presztízsromboló valami, amit nem lehet akár útszéli plakátokkal, miniszterelnöki beszédekkel megállítani.

Legyőzni.

A vírus nem ijed meg a sorosozástól, a migránsozástól, a buzizástól, nem érdekli a kétharmad, és nem lehet megvenni, lefizetni ajándékba adott közbeszerzéssel, a fél Balaton beépítésének lehetőségével.

  • Kormány már nem is harcol vele.
  • Visszavonulót fújt.
  • A cél túlélni valahogy ezt az időszakot – mindenki élje túl, ahogy csak tudja.
  • Magánügy a halál.
  • Csak a hatalom, az maradjon, az maradjon meg.

Mennyire gátlástalan gondolkodás kellett ahhoz, hogy a mi kereszteslovagunk, Semjén Zsolt huszonhárom óra ötvenkilenc perckor nyújtson be a Parlament elé egy olyan törvénymódosítást, amivel gyakorlatilag megakadályozzák az ellenzéki összefogást a következő választáson. A járvány közepette csak erre jut figyelem. Figyelem és erő.

De a centrális erő gyengülni látszik.

A vereség lócitrom illata, amit Amerika felől fúj a szél, még ott van az orrukban.

Amerika persze nem a régi. Nagyon nem.

„Az ötvenes évek Amerika legerősebb pillanata volt, máig is él az emberekben a nosztalgia, ez volt a hatalom extázisának, a hatalom hatalmának az időszaka. A hetvenes években még nem szűnt meg a hatalom, de a varázslat már véget ért. Ez volt az orgia pillanata (háború, szex, Manson, Woodstock) mára az orgiának is vége. Mint az egész világ, az USA is egy puha világrenddel, puha világhelyzettel szembesül. A tehetősség tehetetlensége, a hatalom impotenciája ez...”

De ne becsüljük le az Államokat!

  • És ne becsüljük le azt sem, hogy Joe Biden és a demokraták mit üzennek majd Magyarországnak.
  • És mit üzennek a hatalomnak.

Miközben a hatalom a túlélésért küzd már most 2020 végén. Félő, hogy ez még nem is az igazi pokol, ami körülvesz bennünket itthon. Ezt még lehet fokozni. Ők képesek rá. Ha kell újságot tüntetnek el, médiamunkásokat tesznek utcára, ellenzékieket karaktergyilkolnak, egyetemistáknak üzenik, hogy takarodjatok haza. Miközben nem segítik, még jó szóval sem segítik az egyre több munkanélkülit, katonává avatták az orvosokat, az egészségügyi dolgozókat, vezénylik őket, mint egy csatában.

Ha akarják, ha nem.

  • A Magyar Közlöny közvetíti a parancsaikat.
  • A Magyar Közlöny – és a magyar közöny fogadja mindezt.

Már az orrunkig sem látni, a szürke massza földet ért. Eltüntette körülöttünk a világot. Eközben H. Pityu hivatásos kikiáltó beletúr egyre sűrűbb hajába, s azon gondolkodik, hogyan festhetné pirosra, kékre, zöldre ezt a világot, hogy illúziót keltsen.

De a szürke marad.

A szürkeállomány pedig tiltakozik. Egyre hangosabban tiltakozik.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Amerikai Egyesült Államok amerikai elnök amerikai elnökválasztás amerikai elnökválasztás 2020 demokrata Donald Trump elnök elnökválasztás jegyzet Joe Biden republikánus Sinkovics Gábor vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés