Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Túl a városon
  • Ha Donald Trump rögtönzéseivel jazz-zenész volt, akkor Joe Biden egy szimfonikus zenekar karmestere lesz – avagy hogyan változik a jövőben az amerikai külpolitika
Túl a városon 2020. november 10. 14:52

Ha Donald Trump rögtönzéseivel jazz-zenész volt, akkor Joe Biden egy szimfonikus zenekar karmestere lesz – avagy hogyan változik a jövőben az amerikai külpolitika

Alapvető külpolitikai változások várhatóak Joe Biden hivatalban lépése után. Az Egyesült Államok bizonyára normalizálni fogja a kapcsolatait a NATO európai tagjaival, visszatér a klíma- környezetvédelmi megállapodások rendszerében. Ám egy dologban folytatja Trump külpolitikáját: erőteljes marad a fellépés Kínával szemben.

Hirdetés

A világ vezető hatalmának várható külpolitikai fordulatáról a 444.hu közöl összefoglaló elemzést. A portál alapvetően három forrásra támaszkodva bocsátkozik jövendölésbe a tekintetben, milyen változásokra számíthatunk Biden hivatalba lépése után.

Biden még elnökjelöltsége idején közölt egy terjedelmes tanulmányt a világ legjelentősebbnek tartott külpolitikai szaklapjában, a Foreign Affairs-ben. Mellette a Brookings Institute szakértői mondták véleményüket a demokratapárti politikus, az Egyesült Államok külkapcsolatairól vallott nézeteiről. Mindezeken túl a New York Times publikált a napokban egy hosszabb elemzését a januárban hivatalba lévő elnök lehetséges külpolitikai irányváltásáról.

Mint a 444.hu cikkéből kiderül: rengeteg mindenben változni fog Washingtonnak a világhoz fűződő viszonyában. Fontos kiemelni, hogy az amerikai külpolitika nagy valószínűséggel sokkal kiszámíthatóbb lesz mint volt az elmúlt négy évben. Trump rögtönzéseinek és hirtelen jött ötleteinek váratlanságát jó időre elfelejthetjük.

Az Egyesült Államok nem lesz el- és bezárkózó nagyhatalom. Sokkal kezdeményezőbben fog fellépni a világpolitika színpadán, mint Trump hivatali ideje alatt. Noha tagadhatatlan, hogy tőle sem volt idegen a külpolitika, gondoljunk csak a közel-keleti béke megteremtésére tett erőfeszítéseire vagy az Észak-Koreával folytatott tárgyalásokra. Más kérdés, hogy ezek egyike sem vezetett eredményre. Sőt, az utóbbi alighanem komoly fiaskóként könyvelhető, mert Phenjan minden ígérete ellenére nem állította le nukleáris programjának fejlesztését, noha Trump ezt az ígéretet kapta a kis ázsiai állam diktátorától.

Az elemzők úgy értékelik, hogy a liberális demokráciák Biden személyében a legkomolyabb politikai támogatójukat kapják meg Trump elnöksége után. Így alighanem jelentős fordulatra kell számítani az Egyesült Államok mások mellett Oroszországhoz, Törökországhoz és Brazíliához fűződő viszonyában. (Részben ebbe a sorba illeszthető az Orbán Viktor által illiberális demokráciaként definiált Magyarország, noha hazánk valójában nem politikai tényező a világ színpadán.)

Sokkal békülékenyebb lesz Biden hangja a NATO európai tagjaival szemben. Egyfelől ragaszkodni fog ahhoz, hogy az tagállamok védelmi költségvetésük elérje GDP-jük két százalékát, ám ezt nem olyan teljesíthetetlenül rövid határidő alatt véli megvalósíthatónak, mint a Fehér Ház jelenlegi lakója. „A szövetségünk nem dollárokon és centeken múlik, az Egyesült Államok elkötelezettsége szent, nem váltható pénzre” – írta például a NATO-ról a Foreign Affairs című lapba.

Nem fog sem kereskedelmi, sem vámháborút folytatni EU-val, az EU tagállamival és Kanadával, mint azt az elmúlt években Trump tette. Ilyen értelemben – hogy érthetőbb legyen a helyzet – a legkevésbé sem kell, hogy fájjon a hivatalos Berlin feje, mert a német autók Egyesült Államokban való bevitelét vámokkal szeretné jelenősen megdrágítani a világ vezető hatalma.

Washington vissza fog térni a klímavédelmi megállapodások rendszereivel, ami külön jó hír a világnak. Biden felfogása ebben is gyökeresen különbözik Trumpétól, aki még a klímaváltozás tényét sem fogadta el, és ezzel párhuzamosan támogatója volt az amerikai szén, pertolkémiai lobbinak.

Egy valamiben azonban a legkevésbé sem fog változni az Egyesült Államok külpolitikája: a Kína elleni fellépés legalább olyan erős lesz, mint az elmúlt négy évben. Ennek hátterében legalább két dolgot kell keresni. Amerikában szinte teljes konszenzus övezi azt a nézetet, hogy az Egyesült Államok legkomolyabb és legveszélyesebb globális kihívója Kína.

Peking további térnyerésében Washington ellenérdekelt. Az sem szabad elfelejteni – hívják fel a figyelmet az idézett elemzések –, hogy hosszú évek óta a Kína-politikát teljes nézetazonosság jellemezte a Kongresszusban és a Szenátusban a republikánus és a demokratapárti képviselők részéről.

Az elemzések kitérnek arra is – erre már utaltunk –, hogy változni fog az Egyesült Államok Oroszország-politikája is, a múlté lesz a kedélyes, barátságos Trump–Putyin viszony. Ám arra Washington ügyelni fog, hogy Moszkvát nem „vadítsa”, ne távolítsa el nagyon magától, mert ennek politikai következményei súlyosak lehetnek.

Hogy a vázolt jövendölések mennyire helytállóak, a elkövetkező négy évben kiderül.

B. P.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Amerikai Egyesült Államok amerikai elnök amerikai elnökválasztás amerikai elnökválasztás 2020 demokrata Donald Trump elnök elnökválasztás Észak-Korea Joe Biden Kim Dzsongun Kína NATO Oroszország republikánus Vlagyimir Putyin
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés