Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Szegedi szépasszony, egyszerű juhász és Jókai Mór is ott van Munkácsy legismertebb festményén
Művház 2020. november 10. 08:00

Szegedi szépasszony, egyszerű juhász és Jókai Mór is ott van Munkácsy legismertebb festményén

Négy év alatt, 1890-94 között festette meg Munkácsy Mihály egyik leghíresebb festményét, a Honfoglalást, amelyet eredetileg az akkor épülő parlament üléstermében szántak, azonban végül nem oda került. A festménynek számos szegedi „szereplője” van és még Jókai Mór, valamint maga a művész is megtalálható rajta.

Hirdetés

Számos kiállítás várja a látogatókat a megújult Móra Ferenc Múzeumban és a várban. Végig jártuk már a boszorkányokról, betyárokról és a nagy árvízről szólót, a megújult természettudományit, valamint Móra Ferenc életét és műveit bemutató kiállítást is. Most Munkácsy Mihály egyik legkiemelkedőbb alkotását, a Honfoglalást és annak születését bemutató tárlatot néztük végig a múzeum munkatársa, Hegedűs Anita kíséretében, aki számos érdekességet osztott meg velünk.

Munkácsy Mihály abban az időben, 1890-ben, amikor megkapta a megbízást a Honfoglalás megfestésére Párizsban élt. A műterme Neuilly-ben volt, ami napjainkban Párizs előváros, maga a festmény is ott készült el négy év alatt.

Már az 1880-as években felmerült, hogy a millennium közeledtével illő módon meg kellene emlékezni a magyarok bejöveteléről. Amikor megszületett a döntés a parlament épületének felépítéséről, akkor ez a két elképzelés találkozott egymással. Végül Munkácsy Mihályt kérték fel egy monumentális, 15 méter hosszú és 5 méter magas festmény elkészítésére, amely azt a pillanatot örökíti meg, amikor Árpád vezér bevonul a Kárpát-medencébe. A művész 1890-ben kezdett munkához és négy évig dolgozott rajta.

Ezen a tablón számos érdekesség olvasható a festmény keletkezéséről
A nyitó képre kattintva megnézhetik Iványi Aurél fotóit a kiállításról

A múzeum tárlatán egy egész falat tölt be az a tabló, amely a festmény megszületését mutatja be. Itt több fotó is látható a műterméről, valamint különböző alakokról. Munkácsy szeretett fotók után festeni. Ez azt jelentette, hogy elképzelt egy kompozíciót, arról készített egy vázlatot, azt követően pedig színészeket hívott, akiket beöltöztetett, beállította őket, ahogy elképzelte, elkészítette a fényképet, majd az alapján kezdett munkához. – mondta Hegedűs Anita, aki azt is elmesélte, a Golgota című képéhez a művész olyan modellt keresett, akit felkötözhet egy keresztre. Erre senki sem vállalkozott, így Munkácsy saját magát kötöztette fel egy fénykép erejéig. Szóval, ha jól megnézzük a festményt, azon Jézus teste maga Munkácsy teste.

A végleges festmény elkészítéséig több vázlatot is készített Munkácsy.

Ezek egy része megtekinthető a múzeumban és jól követhető, hogyan is változott a mű menetközben és miként alakult ki a mindenki által ismert, végleges változat. A tárlaton több tollrajz is látható, illetve a tárlat részét képezik az eredeti, Munkácsy által készített vázlatok, amelyeket a múzeum a Nemzeti Galériából, valamint Kaposvárról kapta kölcsön. Azonban Szegednek is van két eredeti, a Honfoglaláshoz kapcsolódó alkotása, egy színvázlat és egy széngrafika vázlat.

A múzeumban látható Honfoglalás című festmény nem eredeti, hisz az Budapesten, a Parlament Munkácsy-termében látható. A szegedi egy eredeti méretű, digitális másolat. Hegedűs Anita elmondta, tárgyalásokat folytattak arról az illetékesekkel, hogy az eredeti festmény is látható lehessen Szegeden, azonban a restaurátorok szerint a mű nincs olyan állapotban, ami lehetővé tenné a szállítást. Egy ekkora festményt csak egy nagy hengerre feltekerve lehet szállítani, azt pedig a Honfoglalás nem bírná ki, hisz közel 100 éve nem volt mozgatva. „Amennyiben közelről megvizsgáljuk a festmény, látszik, hogy több helyen is megrepedezett már a felülete” – tette hozzá Hegedűs Anita. Ezért kaptam meg a múzeum az eredeti festmény nagyfelbontású képét, amelyből készítettek egy az eredetivel mindenben – méretében, színében – megegyező másolatot.

A kiállított tollrajzokon, képeken jól látszik, hogy az idő folyamán mennyit módosult Munkácsynak a festménnyel kapcsolatos koncepciója. A legnagyobb változás Árpád vezér alakjában figyelhető meg.

A tollrajzon az látszik, hogy Árpád alakját még ülve képzelte el a művész, utána állva ábrázolta, majd pedig lovon ülve. És ez lett a végső verzió. Hegedűs Anita szerint minden bizonnyal Munkácsy úgy gondolta, így vezéres igazán Árpád, nem ülve, vagy gyalog.

A vázlatokat folyamatosan egyeztette a megrendelőkkel, a különféle állami vezetőkkel és így alakult ki a végleges koncepció: Árpád vezér lovon ül, körülötte vezérei, vele szemben pedig a Kárpád-medence szláv népeinek képviselő láthatók, akik behódolnak neki és ennek jeléül földet, vizet és füvet adták át.

Munkácsy nagyon fontosnak tartotta, hogy a képhez modelljei legyenek. Éppen ezért külön modelleket kereső utakat szervezett, azaz mai kifejezéssel élve „castingolt”. Úgy gondolta, hogy a honfoglalás kori arcokat a dél-alföldi, illetve az erdélyi parasztemberek között találja meg. Ezért 1891-ben Csongrádra, Szentesre, Szegvárra, valamint Szegedre utazott, ahol azt kérte ismerőseitől, hívják oda azokat a környékbeli parasztembereket, akik ősmagyar arccal és ruházattal rendelkeznek. Az emberekről fotókat is készítettek, a felvételek egy része látható a kiállításon is. Sőt olyat is felfedezhetünk, akit a Honfoglalásra is felfestett. Az egyik személy Barna János, másik pedig egy ismeretlen juhász volt, akiknek arca nagyon megtetszett a festőnek, így modellként használta. Az ismeretlen juhász vonásait például a szláv vezérében ismerhetjük fel a képen.

Azonban nem csak arcoknál törekedett a tökéletességre Munkácsy, hanem a festményen szereplő tárgyakkal kapcsolatban is. Éppen ezért több embertől is segítséget kért, például a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökétől, Eötvös Józseftől, aki több honfoglalás kori leletet is mutatott neki. De szegedi múzeum is a művész segítségére sietett és megmutatta neki azokat a honfoglalás kori tárgyakat, amelyeket ott őriztek. „Azonban minden kutatómunka ellenére a festményen szereplő ruházatok, fegyverek, eszközök nem minden esetben egyeznek a honfoglalás koriakkal. Például a kerámiaedények a XIX. századból valók, azaz Munkácsy korából, de felfedezhetünk perzsa eredetű fegyvereket, vagy bronzkori tárgyakat is.” – mesélte Hegedűs Anita, aki hangsúlyozta, akkoriban a régészet még nem tárt fel annyit a honfoglalás időszakáról, az akkor használt eszközökről, viseletekről, mint napjainkban, ezért lehetnek ezek a tévedések a festményen. Természetesen ez nem von le semmit az értékéből.

Kísérőnk egy érdekes anekdotát is megosztott velünk Munkácsyról. A művész egyszer Szolnokra utazott vonattal. Ő abban az időben hírességnek, „celebnek” számított, bárhová is ment tömegek ünnepelték. Ez történt Szolnokon is, ahol rengeteg ember fogadta. Az ünneplők között megpillantott egy kucsmás öreget, akinek fejfedője nagyon megtetszett a művésznek. Munkácsy le is szállt a vonatról és 3 forintért – ami akkoriban jelentős összegnek számított – megvásárolt az öregtől. „Így lehet, hogy valamelyik fejfedő a festményen annak a kucsmának az alapján készült.” – mondta Hegedűs Anita.

A festménynek szegedi vonatkozásai vannak. Munkácsy 1891-ben Tisza Lajos és Mikszáth Kálmán kíséretében a városba látogatott, ahol tömeg fogadta őket. Több programot is szerveztek neki, például a tiszteletére játszották a színházban a Sztrájk című darabot. Minden bizonnyal innen merített impulzusokat a hasonló, Sztrájk című festményéhez. De részt vett a Belvárosi Kaszinó megnyitójára is, ahol találkozott egy gyönyörű hölggyel, Szeles Olgával. Őt abban az időben Szeged legszebb asszonyának emlegették, így nem véletlen, hogy Munkácsy tekintete is megakadt rajta. Megismerkedtek, majd a művész másnap meglátogatta otthonában a hölgyet, ahol néhány fotót is készített róla. Szeles Olga végül rá is került a festményre.

A festményen felfedezhető még Jókai Mór (ő az egyik lovas) és Munkácsy alakja is.

Jókai volt az, aki erősen támogatta azt az elképzelést, hogy a festmény a parlamentbe kerüljön.

Jókai Mór is szerepel a festményen, ő a fekete lovon ülő harcos

A kiállításon a Honfoglalás másolata mellett egy eredeti Munkácsy festmény is megtalálható, egy úgynevezett színvázlat, amelynek mérete szintén óriási, 2,16 x 6,25 méter. Ezen már szinte minden és mindenki a helyére került, de például a háttér, valamint az arcok nincsenek kidolgozva. Érdekes összehasonlítani a két festmény és megkeresni rajta a különbségeket.

Azt nem lehet tudni, hogy Munkácsy munkája során hány vázlatot készített, a múzeumban ötöt mutatnak be, amelyek eredetiek. De a festmények mellett számtalan tollrajz is készült, néhány másolatát szintén láthatjuk a tárlaton.

A Honfoglalás Munkácsy neuilly-i műtermében készült, ahol egy külön másik műtermet kellett felépíteni, mivel olyan óriási volt a vászon. A művet annyira fontosnak tartotta, hogy egyedül dolgozott rajta.

A festményt 1893-ban mutatta be először Párizsban, azonban a közönség és a megrendelők sem voltak tőle elragadtatva. Egyrészt kifogásolták, hogy a behódoló szlávok gesztusai nagyon megalázkodók, amelyek sértők a szlávokra nézve. Munkácsy később ezen javított és tompította ezt az érzést. Emellett az impresszionisták szerint a festmény túl konzervatív, de a konzervatívabb irányzatok képviselői tetszését sem nyerte el. A kritikák után Munkácsy újra dolgozni kezdett a festményen, amellyel 1894-ben végzett. Mielőtt Budapestre szállították volna, még egyszer bemutatták Párizsban, ahol a legendák szerint Munkácsy kiverette a galéria tejüveges ablakait, hogy még több fényt kapjon a mű és jobban érvényesüljön az alkotás. Ezt követően egy 80 centiméter átmérőjű fa hengerre tekerték fel a festményt és úgy szállították Magyarországra. A mozgatásához 20 ember kellett.

Az eredeti elképzelések szerint a festmény az akkor épülő Parlament üléstermébe került volna, azonban a tervezőnek, Steindl Imrének nem tetszett ez a koncepció, véleménye szerint az Országház neogótikus stílusához nem illet ez az alkotás. Ennek a véleményének többször is hangot adott és komoly vita alakult ki az akkori sajtóban. Végül a Magyar Nemzeti Múzeumba került a festmény, ahol még a szállítás miatti sérüléseket Munkácsynak ki kellett javítania. Az első, párizsi bemutatóval ellentétben a fővárosban óriási sikert aratott a Honfoglalás, ezrek érkeztek, hogy megnézzék a művet.

Munkácsy 1900-ban halt meg, már nem érhette meg azt, amikor eldöntötték, életének egyik főműve mégsem az eredetileg tervezett helyre, a Parlament üléstermébe kerül, hanem a Szépművészeti Múzeumba. Azonban 1926-ban újra felmerült a gondolat, hogy a festménynek mégis a Parlamentben a helye. Ekkor hozták azt a döntést, hogy ha nem is az ülésterembe, de egy kisebb terembe, mégis az Országházban állítják ki a művet. Abban az évben már át is szállították a képet, ami azóta is ott van. A terem pedig a festő, Munkácsy nevét viseli.

A Honfoglaláshoz készített eredeti szénvázlat a Móra Ferenc Múzeum tulajdona

A Honfoglalás egyik színvázlata a Móra Ferenc Múzeum tulajdonában van és látható is a kiállításon. Szegedre kerülésének külön története van. Az 1890-es években erősödött meg az a gondolat, hogy a Somogyi Könyvtárat és az akkor alakuló múzeumot egy közös, arra méltó épületben kellene elhelyezni. Hamarosan el is készültek a kultúrpalota tervei. Ezzel egy időben az is felmerült, hogy érdemes lenne egy festményt elhelyezni az új épület képtárában, amely bevonzza az embereket. Abban az időben mindenki Munkácsyról és a készülő Honfoglalás című festményről beszélt, és az is köztudott volt, hogy több vázlatot is készített a művész.

Szeged képviselői meg is keresték Munkácsy Mihályt, adja el a városnak azt a képét.

A festő 25 ezer forintért hajlandó volt megválni a festménytől és vállalta, hogy be is fejezi azt, mivel több része is hiányos volt, több alak arca nem voltak megfestve, és többek között a háttér sem volt kidolgozva. Azonban ezt az ígéretét nem tudta beváltani a művész, mivel lebetegedett és 1900. május 1-én elhunyt. Az özvegy ezt követően megkereste a várost, hogy áll-e még az ajánlat. Mivel tudta, hogy a kép befejezetlen, mellé felajánlott egy nagyméretű széngrafikát is. Természetesen akkor is voltak olyanok, akik nem nézték jó szemmel ezt az üzletet és sokallották, hogy a város 25 ezer forintot ad ki egy festményért. Volt olyan városi képviselő, aki a szénrajzra azt mondta, annyit sem ér, hogy bekeretezzék. Szerencsére azonban nem neki lett igaza. Az illető nevére már senki nem emlékszik, a festmény, valamint a szénrajz azonban mind a mai napig a múzeum büszkesége.

Munkácsy Honfoglalása régész szemmel

Ezen a videón pedig még több érdekességet megtudhatnak a festményről:

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: festmény kiállítás Móra Ferenc Múzeum Munkácsy Mihály múzeum

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés